Borítókép: Miért pont kuflik? Szokott-e velük álmodni? Interjú Dániel Andrással! Forrás: Illusztrációk: Dániel András

Miért pont kuflik? Szokott-e velük álmodni? Interjú Dániel Andrással!

A kuflik ugródudorral rendelkező, színes, fura lények. Dániel András író és illusztrátor teremtményei elképesztő sikert arattak a gyerekek körében, de még a szülők számára is szórakoztatóak a történeteik. Mi a titok?

A Gyereklélek magazin korábbi cikke.

A kuflik bájosan abszurd lények, akiknek a személyisége nem valamelyik szuperhősre, hanem inkább az ovis társakra, ill. a testvérekre emlékeztet. Valószínűleg ezért zárták őket annyira szívükbe a gyerekek – Bélabá és társai éppolyan impulzívan viselkednek, mint egy kisgyerek. Életük ártatlan; az összes kalandjuk a felfedezésről szól. Árad a mesékből az életöröm és a játékosság. Minden történés a szereplők lényéből fakad, nem pedig az okosan megtervezett szándékaikból. Szóval a gyerek magára ismerhet a kuflikban.

Kuflibirodalom Mostanra számtalan helyen találkozhatunk a kuflikkal. Ez idáig tizenöt könyv jelent meg. Létezik egy mozifilm-hosszúságúvá szőtt rajzfilmsorozat, van társasjáték, foglalkoztatófüzet, és a kuflikat már ölelni is lehet plüssök formájában.

Miért pont kufli?

Dániel András sokat firkál, például telefonálás, töprengés, bambulás közben. Egyszer épp egy „kukacszerű bigyót” rajzolt, és ahogy ránézett, a kufli név jutott eszébe a kukac és kifli szavakból. Hm, ezekkel a lényekkel akár történhetne is valami egy mesében! Az ötlet és a figurák terve évekig hevert egy laptop mélyén, mire megszületett az első történet.

Interjú Dániel Andrással

Mivel foglalkoznál, ha nem író és illusztrátor lennél?

Kisgyerekként régész szerettem volna lenni. Volt olyan nyár, amikor el is mentem ásatásra, de nem tudom, hogy ez az érdeklődés megmaradt volna-e. Szerintem az irodalom és a képzőművészet környékén tevékenykednék, szerkesztő lennék vagy díszlettervező. Úgy látszik, megfoghatatlan dolgokra vagyok alkalmas. Dolgoztam egy gazdasági hetilap képszerkesztőjeként és művészeti vezetőjeként. Tőlem távoli terület: nehezen értelmezhető cikkeket olvastam a munka kapcsán hosszú éveken keresztül.

Mi a kedvenc meséd?

Gyerekkori nagy kedvencem a mai napig az Alice Csodaországban. Szeretem a régi, John Tenniel-féle illusztrációját.

Mennyi idő alatt készül el egy kuflikönyv?

Nehéz pontosan megmondani. Sokféle fázisból áll a folyamat, könyve is válogatja. Van, hogy nagyon gyorsan, akár két nap alatt megírok egy ilyen mesét, de előfordul, hogy vacakolok, félreteszem, többször átírom. Megrajzolni egy-két hétig tart. Huszonvalahány rajzból áll, ha jó formában vagyok, egy hét alatt elkészülök vele. Két hónap biztosan eltelik, mire minden a helyére kerül, hiszen még tördelni is kell, és borítót tervezni.

Szoktál kuflikkal álmodni?

Nem. Ritkán emlékszem az álmaimra, gyakran azzal ébredek, hogy álmodtam valami nagyon intenzívet, de nem tudom, mi volt az.

Miért jó gyereknek lenni?

Talán mert minden ismeretlen. A világban annyi a titok, a felfedeznivaló. Amíg el nem jön a tragikus pillanat, hogy iskolába kell menni, nincs annyi felelősség, szabadon lehet kószálni ebben a felfedezésre váró világban.

És felnőttnek?

Felnőttnek akkor jó lenni, ha ebből egy kicsi megmarad; ha van belső szabadság, felfedezőkedv, kíváncsiság, és bátorság kockáztatni.

Nevelés nélkül

A kuflis mesék titka – a könnyű azonosulás mellett –, hogy nem próbálnak ráerőltetni a gyerekekre semmit. A szerző saját bevallása szerint kerüli a történeteiben a tanulságot. Sok gyerekkönyvvel ellentétben nem akar nevelni. A kuflik lakhelyéül szolgáló Elhagyatott Réten minden lehetséges: akár az emberi képzeletben. Ez a rét a fantázia metaforája, a gyereknek bármi eszébe juthat róla, ha elengedi magát. Márpedig a gyerekek intenzíven, szabadon tudnak ábrándozni, ha hagyják őket.

Vicces

Ne lepődj meg, ha óvodás gyereked szókincsébe hamarosan beépül a lókutya és a kéktollú nyihánc, és azzal fenyeget, hogy mókus alakú léggömbbé változol. Igen, mindez a kuflik világának része, de a mesék nemcsak a történetszövés játékosságával és a nyelvi leleményekkel varázsolnak el, a humor a képekben is ott rejtőzik, például a majdnem minden oldalon felbukkanó repülőkben, a lap alján szóbuborékokban párbeszédet folytató mellékszereplők eszmecseréjében vagy abban, hogy a figuráknak olykor csak egy-egy testrésze „lóg bele” az oldalba, a többi a képzeletünkre van bízva.

Szép

A szerző látható lelkesedéssel és szeretettel veti bele magát a legapróbb részletek megrajzolásába is, legyen szó egy kufliüreg berendezéséről, a nagy eső utáni áradásról vagy a vadmarcipánbokor leveleiről (igen, az Elhagyatott Rét szélén vadmarcipán is terem). A naplementéje pedig egyenesen lenyűgöző a narancsos-lilás színeivel.

Íme néhány tipp, hogyan szerettetheted meg a gyerekkel az olvasást, hogy később szívesen vegye kézbe maga is, akár a kuflis meséket!