Ez a cikk az Éva magazin egy régebbi számában jelent meg eredetileg.

Egy tök, két tök, három tök, négy tök, öt tök, nem tökölök, öntök – szavalta anyámnak az ekkor már picit sem szomjas rokon, majd megöntözte kölnivízzel. Aztán bárgyú, amolyan „gyere ide, kisangyalom, te se maradsz ki ajóból” vigyorral felém fordult, én meg anyám rendreutasító tekintetétől tartva alávetettem magam a locsolási rituálénak.

Többnyire. Mert persze volt olyan is, amikor bemásztam az ágy alá, és azt kiabáltam, hogy nem megyek ki, mert a bácsi csúnya. Szegény, többször nem jött locsolni, úgy megsértődött, hogy nem bánta volna, ha elhervadok ott, ahol vagyok.

De ami anyámnál – aki csak azért nem vonalzó mentén vet, mert nem találja elég pontosnak – végleg betette a kaput, az az volt, amikor Bandi betért a fóliasátorba, és önkényesen visszametszette a paprikapalántákat. Ezzel Bandinak megpecsételődött a sorsa. Apám álmodozni kezdett a kecskepörköltről, anyám viszont azonnal lehűtötte, neki nincs kedve kecskét vágni, szerinte az új gazdi a megoldás.
És mivel a gazdikeresési projekt pont húsvétra esett, ez volt az első húsvét, amikor illetéktelenek is behatolhattak a birtokunkra. Az első olyan húsvét, amikor apám kennelbe zárta Daszkót és elővette a „fegyvertelen és barátságos ember vagyok” álarcát. Az első olyan húsvét, amikor olyanok is megjelentek nálunk, akikhez engem semmilyen vérségi kapcsolat nem fűzött. Jó. Nem locsolási szándékkal érkeztek, hanem kecskenézőbe, és nem miattam, hanem Bandi miatt, de hát ki vagyok én, hogy a kákán is csomót keressek. Pláne, amikor apotenciális gazdijelöltek között megjelent a fogorvos és a fia is. A fogorvos fia… Ó, ha tudnátok, milyen szép fiú volt… Na nem úgy szép, hanem úgy, ahogy még egy fiúnak sem szégyen szépnek lenni. És valószínűleg okos fiú is volt, mert összekötötte a kellemeset a hasznossal, vagyis a kecskevásárlást a locsolással.

Hát ő volt az én első igazi locsolóm. És sokáig az utolsó is. Pedig Bandi után minden évben újabb és újabb kártékony állatot kértem a nyúltól, hátha… De apám okos ember, aki kétszer nem követi el ugyanazt a hibát.

Milyen volt az igazi húsvét a koronavírus megjelenése előtt? Mutatjuk: