A kispapaság, avagy hogyan készülnek a férfiak a babára? Körkérdésünk szülés előtt álló férfiakhoz
Mi a férfi szerepe a terhes nő mellett? Az érzelmi és fizikai támogatáson, a vizsgálatokra való kísérgetésen és a szükséges dolgok beszerzésén túl a férfi vajon hogyan találja meg a helyét egy olyan helyzetben, ami döntően a nőről szól? Kárvallott vagy euforikusan boldog az az apa, aki egyelőre még nem is látta a gyerekét, érezni, tapasztalni is csak „kívülről” tudja, de az élete máris fenekestül felfordult?
A szorongásokról és a születéshez kapcsolódó egyéb negatív érzésekről régen a férfiak ritkán beszélhettek nyíltan másokkal, hiszen férfiatlannak tartották volna őket. Manapság azonban ez a megítélés sokat változott. Öt szülés előtt álló férfit kérdeztünk meg arról, hova helyezi magát abban a furcsa háromszögben, ahová egy új, egyelőre nem ismert lény tolakodott be harmadiknak. Őszinte, nem mindig habos-babos válaszokat kaptunk – a keresztneveket viszont kérésre megváltoztattuk.
Vilmos (34)
A barátnőmmel afféle se veled-se nélküled kapcsolatban éltünk sokáig. Lili is véletlenül becsúszott gyerek, ráadásul pont egy rossz fázisban történt a „baleset”, a barátnőm egy ideig fenyegetett is azzal, hogy nem tartja meg. Az első sokk után már nagyon szerettem volna a babát, úgyhogy mindent megteszünk, hogy jól működjünk együtt. Néha egész harmonikus a viszonyunk, máskor viszont feszült és veszekedős. Most tartunk a hetedik hónapnál, és épp kiegyensúlyozottak vagyunk, hála istennek. Sokat beszélgetünk, megpróbáljuk Lilit nyugalomban tudni. Nagyon várom, hogy megérkezzen, de félek is tőle. Vajon jobb lesz tőle a kapcsolatunk, vagy ellenkezőleg? Lehetetlen eldönteni.
Gábor (40)
Bettinek és nekem már van egy három éves lányunk, Ida. Amikor Betti újra teherbe esett, euforikus örömmel vártuk az eredményeket, de ami történt, arra nem számítottunk. Az ultrahangon az orvos hosszú ideig nem szólalt meg, majd ijedt sürgetésünkre végül annyit mondott csendesen: „Jól vannak… mind a ketten.” Szóval ikrek lettek. Saját magamat is megleptem kicsit, de az első érzésem a jeges rémület volt. Mit fogunk csinálni egyszerre két gyerekkel? Hiszen az elsővel se volt könnyű, mi lesz így? Mint kiderült, Betti is legalább annyira szorongott, mint én. Végül szép lassan elfogadtuk a helyzetet, és most már tudunk örülni is, azt hiszem. Még egy hónap, és az ikrek megérkeznek. Hogy mi lesz a nevük? Csongor és Tünde. Na jó, csak vicceltem.
Bence (44)
A feleségem első házasságából származó fiát ketten neveljük már tíz éve. Nekem nem volt gyerekem, és sokáig nem is tudtam eldönteni, egyáltalán szeretnék-e. Végül megbeszéltük Marival, hogy megpróbáljuk, és szerencsére elég gyorsan sikerült, pedig egyikünk se túl fiatal már. Mari jelenleg négy hónapos terhes, én pedig teljesen beleéltem magam az apaszerepbe. Néha már ő állít le, amikor újra és újra hazaállítok valami terhesholmival, vagy babának való cuccal. De mit csináljak, ha ez olyan boldoggá tesz, ahogy eddig még semmi sem?
Balázs (37)
Én sosem éreztem azt, hogy a feleségem háttérbe szorítana, pedig már van két gyerekünk, és most várjuk a harmadikat. A házasságunk nagyon jól működik, és tudatosan odafigyelünk, hogy így is maradjon: gyakran megyünk el kettesben valahová, ügyelünk arra, hogy ne mindig csak a gyerekek körül forogjon minden téma. Szerintem ez mindennek a kulcsa. Ha a felnőttek kapcsolata jó, akkor a gyerekek is rendben lesznek. Én ebben hiszek.