Az agykutatás és a gyermekpszichológia eredményeinek köszönhetően árnyaltabban látjuk a hisztit: természetes és szükséges mérföldkőnek a gyermek fejlődésében. Amikor a gyerek dührohamára reagálunk, indulat- és stresszkezelést, és emellett társadalmi normákat tanítunk neki. A hiszti tehát fontos és „jó”: lehetőséget ad a gyerekünknek az együttműködés és az érzelmeivel való megbirkózás elsajátítására. Azt viszont nem jelenthetjük ki, hogy tisztázott, hogyan is kell teljesítenünk ezt a szép szülői feladatot. A tanácsadó könyvek, gyermekpszichológusok gyakran ellentétes tanácsokat osztogatnak – attól függően, hogy melyik gyereknevelési trenddel szimpatizálnak inkább: a kötődő nevelés elveivel vagy a viselkedés-központú megközelítéssel. Nyilván a szülő is a személyiségéhez közelebb álló eszköztárból válogat szívesebben, de a nap végén mégiscsak sokat nyom a latban a gyerek személyisége, életkora és a konkrét helyzet. Szóval, nagyon kell az intuíció. Bátorításként összegyűjtöttük, hol vannak a megnyugtatóan közös pontok a szakvéleményekben.

AZ AKARAT PRÓBÁJA

A 2 év körüli gyerek egyszerre akarja az anyai közelséget és a függetlenedést. Ez az ambivalens, érzelmileg intenzív időszak a dackorszak. A határok próbálgatása jellemzi, az erők összemérése, az akarat kibontakozása. Ahogy Vekerdy mondja: „a gyerek akar az akarásért”. A korlátok feldühítik, ami nem csak a szülői tiltásra vonatkozik, de saját határaira is, hiszen alig ismer 50 szót, apró a termete, kevés a fizikai ereje, és hiányzik az eszköztárából a tapasztalati belátás.

DISTRESSZ HISZTI

Vörös fej, kontrollálatlan sírás, megfeszülő izmok, tombolás, fulladozva kapkodott levegő, mások közeledésének elutasítása – ebben a kitörésben tomboló erő és kétségbeesés feszül. A folyamatban nem kap szerepet a tudatosság, és 2 éves kor előtt az összes hiszti ebbe a fajtába tartozik. Ölbe vevéssel, vigasztalással érdemes kezelni.

MANIPULATÍV, AVAGY „KIS NÉRÓ”-HISZTI

Tömény színészkedés: a hiszti egy szerep, a cél pedig elérni valamit, amire a felnőttek nemet mondtak. Általában könnyek nélküli, és könnyen megállítható. Képes azonban átfordulni distressz hisztibe, amikor a gyerekben lappangó feszültségeket felszítja a számára fontos igény elutasítása.

MEGELŐZÉS

Magunknak kell meghatároznunk, miért éri meg vállalni a konfliktust. Ross W. Greene amerikai gyerekpszichológus ezt kosármódszernek nevezte: szortírozni kell, mi az, amihez mindenképp ragaszkodunk (pl. biztonsági öv bekötése), miről dönthet a gyerek (pl. autós vagy dínós zokni), és mi az, aminél adott esetben köthetünk ésszerű kompromisszumot (nézhet-e mégegy Dr. Plüssit).

Napi ritmus

Ha a napnak van egy kiszámítható menete, következetesen betartott szabályokkal, az biztonságot, stabilitást ad a gyereknek.

Feszültségcsapolás

Ahogy a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is ki kell ereszteniük a gőzt. Egy óra futkosás a szabadban segít, hogy a gyerek ne egy időzített bomba legyen. A meseolvasás pedig az érzelmek feldolgozásán keresztül vesz részt a stresszlevezetésben.

Előrelátás

Ha elmegyünk otthonról, müzliszelet, innivaló legyen nálunk, mert az éhes, szomjas gyerek könnyebben kiborul. Ugyanilyen fontos felkészülési időt hagyni neki a változásra (még két alvás, és az őszi cipőt kell felvenni; még öt csúszás a játszótéren), rizikós helyzetek előtt megállapodni vele (a boltban nem veszünk édességet, de dobozos almalevet választhat). Régi trükk a dac kivédésére, hogy hisztigyanús kérésünket választási lehetőségnek álcázzuk („egyedül vetkőzöl a fürdéshez, vagy segítsek?”). Persze arra nehéz felkészülni, ha egy gyerek azért kezd raplizni, mert a kerek asztalnál a sarokra szeretne ülni.

Villámhárítás

Meg kell próbálni az első dacos reakció után, de még a hiszti kitörése előtt tompítani a drámát anélkül, hogy engednénk az álláspontunkból. Kell hozzá némi kompromisszumkészség (chipset nem lehet enni ebéd előtt, de répát igen), és pár kommunikációs trükk („ha most hazamegyünk a játszóról, még lesz idő kirakózni a vacsi előtt”, „ha sietünk a fürdéssel, lesz idő a mesére”).

Tankolás

A népszerű amerikai gyermekgyógyász, Harvey Karp ajánlotta, hogy a szülő a nap folyamán többször – de sohasem a hisztihez kapcsolódva – szenteljen kizárólagos és zavartalan fgyelmet a gyereknek, hogy az ne dühös követelőzéssel próbálja aztán megszerezni a napi figyelembetevőjét.

Cadre, a francia csodafegyver

A francia nevelési módszerek az utóbbi években kaptak nemzetközi publicitást. A cadre kifejezés kiszámítható kereteket takar, ahogyan a Párizsban élő Pamela Druckerman, a Nem harap a spenót szerzője írja könyvében. A kereteket szigorúan és tekintéllyel tartatják be a szülők, magyarázkodás nélkül. Szerintük ha a gyerek túl sok választási lehetőséget kap, nem tud dönteni, összezavarodik, és kitör rajta a hisztéria.