Borítókép: Ahol a kicsik nagyok lesznek - Pikleri elvek  a gyereknevelésben

Ahol a kicsik nagyok lesznek - Pikleri elvek a gyereknevelésben

A pikleri gondoskodás három pilléren nyugszik: támogató figyelem, kíváncsiság vezette tapasztalat és szabad mozgásfejlődés. A neves magyar gyerekgyógyász, Pikler Emmi rendszerét ma már a világ jobban ismeri, mint a magyar társadalom, Németországban például kifejezetten népszerűek az elvei. Itthon sok a kritikusa, főképp a kötődő nevelést követők köreiben. Megengedőbb elemzők szerint a pikleri gondolat lényege azonban nem a ridegtartás, hanem a baba kompetenciáinak megismerése és támogatása.

Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

“Lényeges, hogy minél többre egyedül jöjjön rá a gyerek. Ha mi mindenben segítjük a feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi fejlődése szempontjából a legfontosabb lett volna. Egészen más fajta tudásra tesz szert az a gyermek, aki önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint az, aki készen kapja a megoldást” - írta könyvében 1976-ban, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött az akkor 74 éves gyerekorvos.

Pikler Emmi bécsi tanulmányai során tett szert az akkor - és ma sem különben - nagyon haladónak számító eszmékre, amelyeket először saját páciensein kezdett el gyakorolni. A harmincas évek Budapestje érdeklődéssel és kritikával fogadta a magánorvost, aki sziklaszilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy csak azokat a családokat gyógyítja, ahol betartják az elveit. Az első évben hetente látogatta a családot, függetlenül attól, hogy a gyerekek éppen betegek voltak-e vagy sem, megfigyelte a szülők és gyerekek kapcsolatát, érdekelte, hogy milyen kanalat, cumisüveget használnak, és a szoptatásban is támogatta a nőket. A feljegyzések szerint az ő praxisában minden anya tudott szoptatni. Mindent megbeszéltek, az étkezéssel, alvással kapcsolatosan felmerült problémákat, a szülők naplót vezettek gyerekük életéről és mozgásfejlődéséről, amit ő hosszan tanulmányozott.

Spontán, önvezette fejlődés

Dr. Pikler Emmi egyik legalapvetőbb gondolata a csecsemők szabad mozgásfejlődésének lehetősége és jelentősége volt: a kisgyerekek, születésüktől kezdve, spontán kezdeményezésükből kiindulva, önállóan, a maguk egyéni ritmusában képesek bejárni a mozgásfejlődés, a felegyenesedés valamennyi állomását, anélkül, hogy ebbe közvetlenül be kellene avatkozni, vagy direkt módon segíteni kellene őket közben. Pikler szerint a biztonságos kötődés kulcsa nem a folyamatos fizikai közelség, hanem a figyelem és a szabad fejlődés biztosítása.

“A gyereknek van egy saját kíváncsisága, képessége a világ felfedezésére. Már megszületett, tehát nem célszerű úgy tenni, mintha még az anyaméhben lenne. A néhány napos gyerek nézi, hogy mozog az ökle a szeme előtt, és erősködik, hogy ott tudja tartani. Ha folyton a szülő rázogatja neki a csörgőt, akkor elfedi, eltereli a gyerek saját érdeklődését, figyelmét. Ha az anya túlságosan magához szoktatja a gyermekét, ez idővel mind a kettőjük életét megnehezítheti. Ha a gyerek azt szokja meg, egy pillanatot nem tud meglenni az anya nélkül, mindig karban akar lenni, azt várja, hogy a mamája mindig vele foglalkozzon. Nehéz lesz önállósodnia. Előbb-utóbb a mamának elege lesz, és nyűggé válik a gyerek, jönnek a konfliktusok”

- így mesélt a módszer filozófiai hátteréről Tardos Anna pszichológus, Pikler Emmi lánya, Magyarországi Pikler-Lóczy Társaság elnöke.

Legfőbb nevelési elv: a baba tisztelete

Pikler Emmi számára a legfontosabb kiindulópont a baba tisztelete volt: a kisbaba - mai kifejezéseinket használva - mint kompetens lény. Mindig azt tanácsolta, hogy a babához nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteli hangon szóljon a szülő, soha ne szégyenítse meg mások előtt, ne csináljon belőle bohócot, tartsa tiszteletben a személyes terét és a saját fejlődési ütemét. A legjobb, ha a közös játéknak, ami során a szülő nem aktív játékzörgető, hanem csak egyfajta kommentátor, nem az unalom vet véget, hanem egy séta vagy vacsora, valami olyan, ami mind a szülő, mind a gyerek számára kellemes.

Minőségi idő és harmonikus együttélés

A Pikler-módszer úgy nevel önállóságra, hogy a gyerek ezirányú igényét elégíti ki, így nem is másfél-két években gondolkodik, hanem az évtizedeken át harmonikusan működő szülő-gyerek kapcsolat alapjait igyekszik lefektetni. A felkínált szabadság alapja nem a figyelmetlenség vagy a nemtörődömség, éppen ellenkezőleg, a közös, egymásról tapasztalati úton megszerzett tudás. A közösen, mondókázással, énekléssel, olvasással eltöltött minőségi idő ebben a rendszerben éppoly fontos, mint az, hogy mindenki adjon teret és időt a másiknak saját “feladatainak” elvégzésére. A gyerek feladata a felfedezés, a szülőké pedig az életük felnőtt irányítása.

"Már újszülött kortól a gyerek tapasztalatokat szerez. Minél több cselekvésre van alkalma, annál jobban tudja megítélni saját cselekedeteinek következményeit, annál jobban tud tervezni, tudja megérteni, hogy mi az, amire képes, és ellenőrizni, hogy az, amit ő tervezett, sikerült-e."
Pikler Emmi

Szabadon, szabad levegőn

Piklernek a gyerekkel töltött élet minden területére volt receptje, ezek közül persze jónéhány felett eljárt az idő. Már akkor hangosan ellenezte a bilire “ültetést”, amikor azt még megkérdőjelezni is veszélyes volt, és azt hangoztatta, hogy a gyerek ritmusát figyelembe véve kell elhagyni a pelenkát, illetve a nyolcvanas években az akkori orvosi állásfoglalással teljesen ellentétesen kiállt az igény szerinti szoptatás mellett. Radikális “szabad levegő - hívő” volt, szerinte a gyerekeknek télen és nyáron is néhány órát kell a szabadban tölteniük, hogy a lehető legoptimálisabban és legegészségesebben fejlődjenek.