Az első nagy magyar zarándok Tar Lőrinc lehetett, Zsigmond király lovagja, aki egészen Szent Patrik írországi barlangjáig jutott (ő úgy gondolta: a Purgatóriumba), és kalandjait meg is írta. De előtte is évezredek óta voltak, akik a vallásuk miatt vágtak neki, és azóta is vannak ilyenek; már hívőnek sem kell lenni hozzá, hiszen a hitetlenség nem jelenti azt, hogy az ember ne lehetne fogékony valami igazságra, amely messze-messze vár rá valahol – főleg, ha világot is láthat közben.

Dublin (Írország)

A Bloomsdayt minden év június 16-án rendezik a világ két legfontosabb pontján: Dublinban és Szombathelyen – e két várost természetesen csak James Joyce műve, az Ulysses nem kis számú rajongója tekinti kultuszhelynek, és mert a több mint ezeroldalas regény egyetlen nap alatt játszódik, az időpontot is könnyű volt kiválasztani. Szombathelyen azért ünnepelnek, mert a főhős, Leopold Bloom apja Virág Rudolf néven itt született – a szöveg szerint.

A Fő tér 40.-nél, feltételezett szülőháza előtt főleg magyar irodalomrajongók gyülekeznek. Dublinba, ahol Mr. Bloom a nevezetes napon pontosan 29 km-t bolyongott, a világ minden tájáról érkeznek: hősükhöz hasonlóan forró belsőségeket reggeliznek, lehetőleg konflison közlekednek, és végigjárják a modern irodalom alapköveként tisztelt regény főszereplőjének útját: az exbordélynegyedet, az Eccles Street-i temetőt, a sanymounti tengerpartot, a parti Martello-tornyot, és jó néhány kocsmát, köztük a David Byrnest, Joyce törzshelyét. Játszanak, persze, de közben átélik azt, amit egy igazi zarándok is keres: vala- mi náluk nagyobb dolog közelségét.

Canterbury (Anglia)

Egy gyilkossággal kezdődött az egész. II. Henrik király megölte vagy megölette kegyes tanácsadóját, a canterburyi érseket, Thomas Becketet, akit alig húsz évvel később a pápa szentté avatott. Véráztatta ruhája már hamarabb közemberek kezére került, és elterjedt, hogy ez a vér gyógyítja a vakságot, az epilepsziát és a leprát. A canterburyi szerzetesek attól féltek, hogy ellopják tőlük a holttestet, így azt márványkoporsóban a templom kriptájába zárták. A király végül mezítláb, csuhában zarándokolt a katedrálisig, ott a földre feküdt, és a székesegyház összes papja megkorbácsolta. Ezzel indult a bűnbánók és gyógyulást keresők hada: a híres Canterbury meséknek is a Chichesterből Canterburybe vezető úton járó zarándokok a hősei. A 16. században VIII. Henrik betiltotta Angliában az istenfélő vándorlást, de röpke háromszáz év szünet után a mozgalom – a hívők és a lelki békéjüket keresők között – ma erősebb, mint valaha, és a legtöbben az Old Wayt – a Southamptonból Canterburybe vezető, kb. 18 nap alatt bejárható, 350 km-es sétaösvényt – választják.

Nézd meg ezt a galériát is és inspirálódj utazás előtt: