Az irigység velünk született, a hálát tanuljuk

A Gyereklékek Magazin cikke. Egy amerikai kutatás szerint a kisgyerekek egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy viszonozniuk illene a szívességeket. A felnőttek világában ez az alapvető erkölcsi értékek közé tartozik, hozzájárul a közösségek harmonikus együttéléséhez. Ám amikor 4–8 éves gyerekeket leültettek egy speciális videójáték elé, amelyben matricákat kaphattak más résztvevőktől, elvétve adtak vissza ilyeneket azoknak, akiktől az jött. A direkt reciprocitás elvének ugyanis kétféle színezete van: a pozitív változatban viszonozzuk a juttatásokat (hála), míg a negatívban megtoroljuk a sérelmeket (irigység). A hála kifejezése a 7-8 éveseknél már gyakori volt, de a kisebbek csak akkor értették meg a jelentőségét, amikor egy tanmesével hívták fel erre a figyelmüket. Te is játszottál anno a galériában lévő videójátékokkal? A 90-es és 2000-es évek legjobb videójátékai Duck Hunt Kacsákat kellett lövöldöznünk a játékban, azonban ami igazán feldobta a dolgot, hogy mindezt pisztoly formájú kontrollerrel kellett megtennünk. Ha véletlenül nem találtuk el az állatot, a kutya – aki segített nekünk összeszedni őket – mindig kinevetett. Mario Igazi klasszikus volt Mario, aki veszélyes kalandra vállalkozott, hogy megmenthesse a hercegnőt. Többféle világot jártunk végig vele; volt, hogy a tenger mélyén úszkáltunk, máskor pedig az égből lehulló rakéták elől menekültünk. Minden negyedik pályán egy sárkánnyal kellett megküzdeni, majd ott derült ki, hogy a hercegnő egy másik kastélyban van. Imádtuk végigvinni többször is! Adventure Island A játékban Master Higginst irányítottuk, aki Adventure Islandbe utazott, hogy megmentse Tina hercegnőt. Ehhez a karakterünknek 32 pályát kellett túlélnie, minden negyedik végén pedig egy főgonosszal harcoltunk meg, ami persze egyre nehezebbé vált. Egyáltalán nem könnyű játék, de annál élvezetesebb volt! Commander Keen A hatrészes játék egy nyolcéves fiúról szól, aki Commander Keen álnéven próbálja megmenteni az univerzumot. Rengeteg pálya létezett, így mindenkinek lehetett kedvence: volt, hogy a Marson harcoltunk az ellenséggel, és olyan is, amikor álomvilágba kerültünk bele. Circus Charlie A játék egy cirkusz világába vitt el minket, ahol az volt a dolgunk, hogy gond nélkül végigmenjünk mind a hat pályán. Volt, hogy tűzkarikákon kellett átugrálnunk, máskor pedig guruló labdákon egyensúlyoztunk, ha pedig mindent megcsináltunk, a játék újraindult – csakhogy ezúttal gyorsabb tempóval. Battle City A játékban egy tankot irányítottunk, és az volt a dolgunk, hogy elpusztítsuk az ellenséges járműveket, mielőtt ők rombolnak le minket. Mindezt úgy, hogy a képernyő alján lévő sast is meg kellett védenünk. Track & Field A játékban egy olimpiai versenyző bőrébe bújhattunk, és különböző kategóriákban próbálhattuk ki magunkat. Volt távolugrás, rúdugrás és magasugrás is, a lényeg az volt, hogy minél több pontot szerezzünk. Excitebike Ez volt a korszak egyik legikonikusabb játéka! Különböző pályákon kellett végigmennünk, és bár csak ötféle volt, imádtunk versenyezni a többi motorossal. Akár saját pályát is építhettünk, ha esetleg a kész változatokat meguntuk volna. PacMan Igazi klasszikus volt ez a játék, amit még a mai napig lehet játszani akár telefonon is. PacMannel kellett megennünk minden kis pöttyöt úgy, hogy a kísértetek ne kapjanak el minket. A pályák viszont egyre nehezebbek lettek, ahogyan haladtunk előre, így volt, hogy a szellemek nagyon gyorsan tudtak jönni utánunk. Road Fighter Egyszerű felülnézetes játék volt, amiben a saját autónkat kellett óvatosan végigvezetni a pályán, és néhány másikat kiiktatni. Fontos volt figyelni arra is, hogy ne fogyjon ki a benzinünk a célmező előtt, különben kezdhettük elölről a játékot. Load Runner Ezzel a játékkal hosszú időre le tudtuk kötni a figyelmünket, tekintve, hogy 150 pályából állt. A lényege az volt, hogy a karakterünkkel gyűjtsünk össze minden aranyat úgy, hogy az őrök ne kapjanak el minket. Ha ez sikerült, még nem ért véget a küldetés, ugyanis a pálya tetejéig kellett eljutnunk, hogy tovább mehessünk. Prince of Persia Kifejezetten nehéz volt ez a játék, így sok időt és energiát öltünk abba, hogy eljussunk az utolsó pályákig. A karakterünknek több ellenséggel kellett megharcolnia, miközben hol a padló tűnt el alólunk, hol pedig csapóajtók alatt kellett átosonnunk. Mai napig leizzad a tenyerünk, ha eszünkbe jut, mennyire ijesztő volt ezeken a szakaszokon átmenni. Aladdin Valójában semmi extra nem volt ebben a játékban, de mégis megőrültünk érte! Aladdint irányítottuk oldalnézetből a pályán, időnként megharcoltunk az ellenséggel, miközben almákat gyűjtöttünk, és próbáltunk minél tovább jutni. Bomberman A Bomberman (amit sokan Dyna Blasterként ismernek) a világ egyik legsikeresebb játéka a mai napig. A lényege az volt, hogy a karakterünkkel bombákat tudtunk lerakni a kőfalak mellé, hogy előrébb juthassunk, miközben valamelyik mögött egy ajtó rejtőzött a következő pályára. Vigyáznunk kellett persze, hogy a szörnyek ne kapjanak el minket, és arra is, hogy ha egyszer megtaláltuk a kaput, ne robbantsunk mellette bombát – különben még több lény jön elő. Akár hárman-négyen is lehetett játszani! Worms Armageddon Ez már egy viszonylag újabb játéknak számít, hiszen a legtöbben nem konzolon, hanem számítógépen játszottak vele. Egyszerre többen is részt vehettünk egy meccsben: mindenkinek voltak kukacai, és az volt a lényeg, hogy a sajátunk maradjon életben a legtovább. Mai napig készülnek belőle újabb változatok!