Lelkem
Családom
Hogyan?
Szépségem
Világom
Konyhám
Vásárlás
Éva Utazó
2019. 07. 22. hétfő Magdolna

Az üdítő Vértes és Gerecse – szerkesztőink ajánlják kedvenc belföldi úti céljukat (2. rész)

ház,fa,falu,Vérteskozma
Forrás: A szerző felvétele

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Ahol a város felett és az erdei faluban is végtelen nyugalomra lelhetünk. Lovászi Ildikó szerkesztő írása.

Nem messze élünk gyerekkorunk helyszínétől a férjem meg én. Az utóbbi években mégis ritkán megyünk már vissza, annyi minden követel magának időt a hétvégéből. Ha viszont megyünk, akkor a gyerekeinkkel nemcsak a szüleinket látogatjuk meg, hanem mindannyian együtt barangolunk a környéken. És ugyan szeretek távoli helyeket felfedezni, rájöttem már, hogy a tökéletes feltöltődést nem feltétlenül a sok megtett kilométer adja, hanem az, ha más szemmel nézünk a vidékre.

Titkos lápon

Persze maga a táj is változik. Amikor gyerek- és kamaszkoromban átjártam Tatabányáról Tatára az Öreg- vagy a Cseke-tóhoz sétálni, fagyizni, strandolni, a várban gyönyörködni, szerelmesen andalogni, akkor a Fényes fürdő melletti területre még nem lehetett bemenni. Néhány éve viszont már a cölöpökön kanyargó Fényes tanösvény vezet végig a karsztforrások vizében álló égerfák között. A környékbeli bányák leálltak, a kiszáradt lápvidék újra megtelt vízzel, élettel, szép nevű madarakkal. Kanyarog az ösvény a lombok alatt, itt kis kilátóhoz vezet, ott egy eldugott zugba rejtett padhoz, ahonnan zavartalanul bámulhatjuk a vízen táncoló napfényt és az ebédet leső szürke gémet. A végén egy tavirózsás tóhoz érünk ki, egyik partjáról a másikra kis ladikokban ülve, kifeszített kötélen húzhatjuk át magunkat. “Bepillantást nyerhetünk az égeres láperdő világába, ami tényleg keveseknek adatik meg” – ez áll az egyik információs táblán, és nem érzem költői túlzásnak a szöveget.

szobor,emlékmű,Turul-madár,Tatabánya,Gerecse
forrás: A szerző felvétele

A város felett

Más élmény felmenni a Turulhoz is. Annak idején gyalog, a hegyoldalban vezető lépcsőkön másztunk fel a szülővárosomra letekintő madárszoborhoz, fent a tisztáson csak egy kis büfé húzódott meg szerényen. Ma legtöbbször autóval megyünk, mint a legtöbb kiránduló, akiket a nemrég megnyílt Gerecse kapuja látogatóközpont fogad. Az egyik helyiségben kiállítás látható a tatabányai iskolások és ovisok rajzaiból, több alkotáson is felfedezem általános iskolám és egykori rajztanárom nevét. Az újdonságoktól függetlenül mindig ugyanazt az utat járjuk be, amit a gyerekeim kiskorukban megszoktak: lenézünk a madár tövéből a hosszan elnyúló városra, a tatabányai kézilabda-csapatnak újabban lelkesen szurkoló fiam megállapítja, hogy a sportcsarnokot innen nem lehet látni, de reménykedik benne, hogy majd talán a kilátótól. Megyünk is tovább, a következő állomás a Szelim-barlang. Az ide vezető erdei ösvény is tanösvény már, a Gerecse kőzeteit mutatja be, bár ezek engem akkor nyűgöznek le leginkább, amikor a barlangban állva sokadszorra is megcsodálom a falában jól kivehető mészkőrétegeket. A Ranzinger Vince-kilátóhoz az erdőn át megyünk tovább, ez a rövidebbik út, mégis intenzív az élmény: a fák májusi esőtől harsogó zöldjében elmerülve tökéletesen értem, miért nevezik ezt a japánok erdőfürdőzésnek. A kilátóra csak a férjem merészkedik fel a fényképezővel, a tériszonyos különítmény ezúttal lent marad, a tövéből nézzük az egykori XII-es akna felvonójából kialakított, a város bányászmúltjára emlékeztető kilátót.

kredenc,óra,mozsár,daráló,múzeum,Szabadtéri Bányászati Skanzen,Tatabánya
forrás: Családi archívum

Városi skanzenben

Közben megbeszéljük azt is, hogy ha jön az ősz, bányásznapon megint elmegyünk majd a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumba. Kiskorukban a fiaim nagy élvezettel rohangásztak a csillék, mozdonyok, a sűrített levegős motorral működő rendezőmacska, a függőpályás szállítás egysége, a pajzsbiztosító keretek, a marótárcsás jövesztőegységek és az F8-as vágathajtó között. Ha eltűntek, akkor tudtam, hogy valószínűleg a föld alatti bányatérségben próbálgatják a bányatelefont. A hatajtósokat is mindig végignézzük itt, az egykori jellegzetes lakóházak másaiban bányászlakások, illetve pékség, fényképész műterem és borbélyüzlet, cipész- és szabóműhely sorakoznak. Élénken él bennem egy régi délután, amikor elkéstünk az iskolamúzeum 1920-as évekbeli tanítási órájáról, biztos kaptunk is volna egy körmöst annak idején. Egyenes háttal, hátratett kézzel ülve hallgattuk, ahogy a múzeumpedagógus hölgy a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. elemi iskolájáról mesélt. Az óra végét nem vártuk meg, szerettük volna még megnézni az egykori tisztviselői lakást, ahol a szalonban zongora áll, a hálószoba sarkában gyönyörű salgótarjáni kályha. Nekem mégsem a tárgyak érdekesek: gyerekkorom meséinek színhelyén járok itt. Azon a délutánon nem időzhettünk sokáig, mennünk kellett, az épületek zártak. A nagyfiam még beírta a nevét a vendégkönyvbe, aztán vetett egy búcsúpillantást a házra, ahol a dédszülei éltek és ahol a nagymamája felnőtt.

ház,erdő,kerítés,fák,falu,Vérteskozma
forrás: A szerző felvétele

Erdei faluban

Hasonló emlékeket idéz a nem messze található Vérteskozma is, csak éppen a férjemnek. Legutóbb együtt indult el a család Várgesztesről a Malom-úton a Vértes sűrűjébe, de unokák, nagyszülők és a kutya félúton visszafordultak, és csak ketten sétáltunk tovább a hatalmas fák és a százféle erdei virág között az egyutcás faluba. Afféle élő skanzennek szokták nevezni, mert a régi parasztházakat eredeti stílusukban kell megőrizni, újat pedig csak ebben a stílusban szabad emelni. Nekem mindig olyan érzésem van, amikor az erdőből kibukkanva meglátom az első házakat, mintha egy mesébe csöppennék. Az is, csak ez igaz mese, a férjem gyerekkoráé: az egyik házban született a nagymamája, egy másikban nőtt fel az apukája. Lassan bóklásztunk végig a hosszú utcán, kétoldalt sorjáztak a fehér házak, némelyik udvarban víkendezők lazítottak vagy tettek-vettek, itt gémeskút, ott csodaszép írisz a kőkerítés előtt, a templom hófehér falára varázslatos mintát rajzolt a májusi napfény és a fák árnyéka. Mintha megállt volna az idő. Aztán ahogy sétáltunk vissza Gesztes felé, megint feltűnt, hogy egy helyen vöröses a kőzet a fák alatt. Erről eszembe jutott valami: – Menjünk majd el a gánti bányamúzeumba is. A férjem tudta, mire gondoltam. A vöröses bauxittól marsbélinek tűnő gánti tájra. Meg a tökéletes feltöltődésre, amihez néha nem kell több, mint hogy itthon maradjunk.


Tématámogatás. Készült a Magyar Turisztikai Ügynökség megbízásából.

Indulj el és hagyd, hogy minden út egy újabb csodához vezessen! További inspirációért látogass el a hellomagyarorszag.hu weboldalra és oszd meg te is saját kedvenc helyeidet másokkal.

Kép
Tovább olvasok
Szex válás után: milyen lesz visszaszállni a lóra?

„Néhány hónapja váltam el, és nem érzem úgy, hogy vesztegetnem kellene az időt: különböző internetes oldalakon már belevágtam a társkeresésbe. De néha inamba száll a bátorságom: ennyi év után kicsit félek attól, milyen lesz a szex egy idegennel, ha arra kerül a sor” – vallotta be egy olvasónk.

14 kapós dublőr, aki híres színészek beugrója

Egy filmes csapat számtalan emberből áll. A színészeket mindenki ismeri, általában a rendező nevét is hallottuk már, de a háttérmunkát végző emberekről szinte semmit nem tudunk. Még akkor sem, ha éppenséggel ők is előttünk vannak a képernyőn. De kik azok a dublőrök és milyen jeleneteket játszanak el?

Batmannek öltözve menti az altatásra ítélt állatokat ez a zseniális fiatalember

Szuperhősök márpedig vannak, a szó összes értelmében!

Valóságtól elrugaszkodott divatkreációk a párizsi Coutre Weekről

A nemrég befejeződött párizsi couture hétről válogattam jónéhány eltúlzott kreációt. Ezeknek a kollekcióknak mindig is az aprólékos munka és a túlzás volt a védjegye. Ám bárki bármit mond, ez művészet a javából!

Napi horoszkóp július 22.: a Kosok számára megcsillan a siker lehetősége, a Rákokra különleges nap vár

A hét első napján is érdemes elolvasnod a horoszkópod, mert mára is izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok!

A "pont olyan mint lenni kell" palacsinta alapreceptje

A palacsintatészta akkor jó, ha nem nyúlós, gumiszerű, de nem is száraz és nem túl vastag. Az arányok fontosak, hát még az alapanyagok. Ha nem találtál még rá a tökéletes alapreceptre, mutatjuk!

Pásztory Dóra: Innen tudtam, hogy a gyerekemnek nem lesznek táplálkozási zavarai

Azt hiszem, a gyerekem ételek és ízek iránti rajongása nagyjából akkor dőlt el, amikor 6 hónapos magzati korában beváltottuk a nászajándékba kapott ajándékutalványunkat az egyik budapesti Michelin-csillagos étteremben. Állítólag az ízlésünk már az anyaméhben alakul, amit egy szem gyermekemmel szerzett nem túl reprezentatív tapasztalataim alapján meg tudok erősíteni.

12 mém, amit érteni fogsz, ha te is alvásproblémákkal küzdesz

Lassan elmondhatjuk, hogy jó alvónak lenni kiváltság.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Vesd bele magad a nyárba és fizess elő 40% kedvezménnyel 1185 Ft-ért!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem