„Elvette a férjem eszét a pénz" – ez a címe az írásnak, amely egy igaz történetet dolgoz fel egy korábbi lapszámunk. K. Eszter története arról szól, hogyan küzdötték fel magukat a mélyszegénységből, amikor egyik napról a másikra kellett élniük, egészen a fényűző mindennapokig. Részlet a cikkből:

„Tisztában vagyok vele, ha valakinek hirtelen több pénze lesz a szükségesnél, az törvényszerűen elkezd költeni. De amikor leültünk a vacsora mellé, már nem nagyon beszélgettünk egymással. Nekem Mírán kívül más témám nemigen akadt, ő meg csak a pénzről beszélt. Hogy mennyi ment ki és mennyi jött be aznap. Az én jópofa, kedves és szerető férjem – akihez olyan jó volt esténként odabújni és együtt vihogni – kámforrá vált. Az az ember, aki helyette hazajárt, már észre sem vett minket a gyerekkel, csak saját magával és a pénzzel volt elfoglalva. Rémisztő volt. A füléhez hozzánőtt a telefon, elszámoltatott és rendelt, vagy az újdonsült haverjaival egyeztette, mikor hová mennek kaszinózni, bulizni. Mert a pénzzel együtt jöttek az új ismeretségek is.
Ő muszájkapcsolatoknak hívta ezeket, amiket ápolni kell, hogy menjen a biznisz, és elvárás, hogy eljárjon mindenhová, ahová meghívják. Én természetesen nem mentem vele ezekre a kiruccanásokra, kisgyerekkel az ember nem arra vágyik, hogy minden éjjel szétcsapja magát valami rongyrázós partin."

A teljes cikket olvasd el az októberi Évában!

Lejegyezte: Molnár Fruzsina, fotó: Éva magazin / Europress