Néhány éve nagy csend lett körülötted. Vagy ez csak Magyarországról tűnik így?

A nagy világjárás közben elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit magammal foglalkozzam és folytassam a korábban félbeszakított tanulmányaimat. Így lettem Párizsban a munka mellett újból diák, majd az egyetem elvégzése után átköltöztem a férjemhez, aki Hollandiában nőtt fel, de évek óta Londonba köti a munkája. Továbbra is gyakran járok haza, acsaládom és az itthoni barátaim mindig várnak. Életem következő állomása most az anyaszerep. Lara 2010 szeptemberében született.

Milyen egy multikulturális család élete Londonban?

Mozgalmas. Lara három nyelven tanul beszélni: magyarul, hollandul és angolul, mi pedig igyekszünk minél szorosabb kapcsolatot ápolni a két családrész között. Nagy előny, hogy mindketten bejártuk a világot, mielőtt összekerültünk. Ez jó közös alap, mert nagyon rugalmasan kezelünk mindent. Lara születésétől kezdve nyitott, érdeklődő, vidám és hihetetlenül barátkozó baba. És mivel a környékünkön sokan vannak olyan helyzetben, mint mi, hogy a családjuk, a nagyszülők más országokban élnek, alapítottam egy klubot, hogy egymást tudjuk segíteni. „Barátok és babák” aklub neve, mert ezzel is szeretnénk hangsúlyozni, hogy az apák is szerves részei agyerekek életének. Az én életemben annyira sok jó dolog történt, és egyelőre nem túl sokat adtam vissza a világnak ebből. Ezzel a klubbal szeretnék másoknak segíteni.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az lenne jó, ha senki nem görcsölne rá a gyerekkérdésre, hanem bízna abban, hogy akkor fog jönni, amikor jönnie kell. Lara akkor jött?

Igen, a legtökéletesebb pillanatban. Amikor annak idején egy héten kétszer kellett New Yorkba utaznom, akkor az volt a jó. Amikor Larával várandós voltam, akkor nem csináltam mást, csak terhes voltam. Az elején persze kicsit furcsa volt, hogy minden olyan csöndes, de hamar megszoktam és nagyon élveztem. Jó volt rákészülni az anyaságra. Amióta Lara megvan, azon szoktam tűnődni, hogy mit is csináltam én 32 éven át. Egyébként viszont nem sokat gondolkodom amúlton, és ajövőt se fürkészem. A mában élek, mert nem szeretnék lemaradni a saját életemről. Most van most – ez az egyik kedvenc jelszavam. Nagyon tetszik nekem az az óra, amelyen az összes szám helyére az van felírva, hogy NOW.

2005-ben kaptad az első szerepedet Mispál Attila Afény ösvényei című filmjében. A mű honlapján van a főszereplőktől egy-egy vallomás. Teljesen meglepődtem, ahogy ebben a néhány sorban már szinte költőien kitárulkozol, miközben kifejezetten zárkózottnak tűnsz. Ezt írod: „Izgulok. Várok, türelmesen várok. Türelmesen türelmetlenül. Mert azért én ilyen vagyok: türelmetlen. De kibírom. Mint mindig… Várok. És közben félek, hogy egyszer vége lesz.”

Az egy részlet a naplómból, amit a forgatás alatt írtam. Amikor kértek néhány sort a honlapra, egyszerűen odaadtam nekik egy oldalt belőle. Számomra hatalmas élmény a filmezés. És most, hogy Lara már 18 hónapos, elkezdtem gondolkodni, hogy mi érdekel igazán, és rájöttem, hogy a színészet az. Ha meghallom, hogy „Csapó, tessék!”, forog velem a világ. Azt hiszem, valami ilyesmit írtam ott is. Hogy leírhatatlanul kívánom, hogy forogjon…

„…hogy valaki más szülessen.”

Igen. De azért a prioritás most egyértelműen a családom. Az a célom, hogy a jövőben a munka és a család egyensúlyban legyen, és amikor megtalál egy érdekes feladat, minden csak szervezés kérdése legyen.

Kecskés Karinával, Balla Eszterrel és Husznullina Reginával készült interjúinkat ITT olvashatod.

Fotó: Lábady István, fotóasszisztens: Reiter Ádám, divatszerkesztő: Eli Van Poeyer, Balogh Viktória, smink: Kiss Csilla, haj: travis/ hairclub team/bumble and bumble, Köszönjük a helyszínbiztosítást a Meridien szállodának