Jó, majd holnaptól odafigyelek, hétfőtől elkezdem.... de őszintén, melyikünk gondolná – melyik hozzám hasonló hétköznapi hős(nő), aki nem kis lemondás árán igyekszik az élet minden területén helytállni –, hogy a testünket éltető energiákkal is ugyanúgy kell foglalkoznunk?

Erre a felismerésre egy frissen diagnosztizált betegség döbbentett rá. Szerencsére nem kellett nagyon messziről kezdenem az életmódváltást, hiszen már jó ideje igyekszem tudatosan élni. Rátaláltam az astanga jógára, ami egy év alatt igaz szerelemmé vált, hatására lemondtam a húsevésről, és mindenféle értelemben egészségesebb életet élek. A betegségre inkább úgy tekintek, mint egy atyai pofonra az élettől: itt az idő komolyabban venni magam, többé nem szabad semmit sem elmismásolni.

(a teljes cikk kattintás után olvasható!)

--pagebreak--

Külső-belső takarítás
Magam is meglepődtem, hogy pánik helyett azonnal a jó oldalát néztem a dolgoknak. Remek! Lássunk hozzá a külső-belső takarításhoz! Meggyőződésem, hogy minden betegség lelki eredetű, tehát mi sem egyszerűbb: ahogy megteremtettem, úgy majd el is tüntetem.
A közelünkben nyílt nemrég egy új jógastúdió, gondoltam, megnézem, milyen óráik vannak. Megakadt a szemem az egyik óratípuson, amely mindössze 3 betűből állt: AKP. A leírás szerint légzőgyakorlatokat kell végezni, ami energizálja és tisztítja a csakrákat, oldja az energiablokkokat. Volt már némi fogalmam a csakrákról, de igazán sosem mélyedtem el a témában, most viszont éreztem: ez biztosan a hasznomra válik. Mese nincs, a késői időpont sem lehet akadály, ott a helyem.
Az egyórás foglalkozás csakradiagnózissal kezdődik: állok a matracon, az oktató udvariasan megkérdezi, hogy megérinthet-e, és néhány ponton hozzáér a testemhez. Ebből meg tudja állapítani, hogy éppen milyen állapotban vagyok, és melyik területen kell dolgoznunk. Az aznapi diagnózis: szívcsakra. Hogy a légzőgyakorlatokat hatékonyabban tudjam végezni, kapok egy szép sárga teniszlabdát, amit hason fekvésben a mellkasom felső része alá teszek és így lélegzek. Pofonegyszerűnek tűnő, fekvő-, álló- és ülőgyakorlatok közben végig erőteljesen hol mellkasi, hol hasi légzést végzünk. Bevallom, hosszú időbe telik, míg zavaromat legyőzve mások előtt is merek hangosan, sóhajtozva be- és kilélegezni, és nem veszem fel a többiek lélegzetvételének ütemét, illetve a „lazítsuk el az izmainkat” mondat elhangzásakor nem kezdem azonnal megfeszíteni mindenem. Az óra vége természetesen a lazításé, ilyenkor lenyugtatjuk légzésünket és gyengéden átlélegezzük a testet.

Áradjon az energia!
Az óra elején az oktató elmondja, hogy az energia áramlása igen erős testi érzetekkel jár, amit óra közben és után tapasztalni is fogunk. Igen. Tapasztaltam. Ilyen erős fejfájásom talán soha nem volt még, de ilyen hamar soha nem is múlt el. Az óra végére euforikus állapotba kerültem, úgy éreztem: végre élek! Úgy ugrándoztam haza, mint egy kis tizenéves. Igen, ez az, ami segít, ennyi nem elég belőle, még akarom! Otthon azonnal rávetettem magam a netre, s rövid keresés után rábukkantam, hogy tulajdonképpen mi is ez a módszer: Anamé Kundalini Programnak hívják (innen az AKP), és Balázs Valéria fejlesztette ki. Központjuk weboldalán és egy korábbi újságcikkben egyszerű magyarázat formájában találtam meg a lényeget: az ember energiarendszere olyan, mint az az autópálya, ahol folyamatos útlezárások vannak. Ha megtisztítjuk a pályát, szabad a száguldás – ha a test tiszta, az energia szabadon áramolhat.
A program nem izommunka, hanem dinamikus energiagyakorlatok sorozata, melyet erős testérzetek kísérnek, és segítségével megtisztulunk a felhalmozott energiablokkoktól. A gyakorlatok hatására nem csak a szervezet regenerációja indul el: a fejlődés minden életterületre kihat.

Csupa jó
Külön nagyszerű, hogy a jógaközpont pár villamosmegállónyira van a lakásomtól. Semmi sem tarthat vissza, felkerekedem újra. Kellemes, napfényes lakás fogad, tágas öltözővel és otthonos hangulattal. Barátságos színek, sehol egy felesleges bútordarab vagy kiegészítő. És egy meglepetés: ezt a foglalkozást fiú vezeti. Kedvesen érdeklődik egészségi állapotom felől, kérdezget korábbi tapasztalataimról. Lassan megérkeznek a többiek is, fiúk-lányok vegyesen, nem sokan, kényelmesen elférünk. A teniszlabda ismét előkerül, és hamarosan hason fekve lélegzem önfeledten.
Második alkalommal már kevésbé vagyok szégyenlős, könnyebben megy a hangos légzés, nem bújok mások sóhajtozása mögé, az izmaim sem állnak ellen a lazításnak – és igen, újra itt az eufória, amely egész napra feltölt. Óra után a munkahelyemen egy megbeszélésen is érzem a hatást: könnyedebben, bátrabban kommunikálok, és sokkal, de sokkal nyugodtabb vagyok.
Ennyi jó után mi jöhet még?
Fittyet hányva a húsvéti készülődésnek, hétvégén reggel 8-kor elsőként csöngetek a központ ajtaján. Mintha privát órára jöttem volna, egyedül vagyok, az oktató csak velem foglalkozik. Ugyanaz a kedvesség, mint amit eddig kaptam, óra előtt érdeklődik egészségemről, érzéseimről. A gyakorlatok alatt már nem fáj a fejem, bátran, hangosan lélegzem, élvezni tudom, hogy átlélegzem a testem. És a végén? Már meg sem lepődöm: igen, eufória.

Szöveg: Brunner Ágnes, fotó: Emmer László, smink: Kiss Csilla, haj: Krepsz Gábor/ hairclub Team/bumble and bumble/hairclubteam, ruha: Nanushka
Ez a cikk a 2011. évi júniusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.