Agatha Christie a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, hiszen Williams Shakespeare könyvei és a Biblia után az ő regényei azok, amelyeket a legnagyobb példányszámban adtak el világszerte. Vajon mindig arról álmodott, hogy író lesz és melyek voltak legkedvesebb regényalakjai? Születésnapja 133. évfordulóján többek között ezeknek jártunk utána.

Kiskorában operaénekesnő szeretett volna lenni

Agatha hét éves volt, amikor édesapja betegsége miatt Franciaországba költözött a család, ahol Agatha megtanult franciául, és zongorázni is elkezdett. Mindig közel állt hozzá a zene, leginkább az operát szerette, ezért kiskorában titkon operaénekesnő szeretett volna lenni.

Ápolóként dolgozott

Agatha az első világháború alatt a torquayi kórházban volt ápolónő, majd letette a szükséges vizsgákat, és az új gyógyszerlaboratóriumban kezdett el dolgozni. Ott fogalmazódott meg benne a regényírás gondolata: egy olyan bűncselekményt látott maga előtt, amelyet mérgezéssel követnek el. Ekkor született meg Hercule Poirot, a belga nyomozó alakja, aki az igazság nyomába ered.

Nem volt könnyű az út a sikerhez

Amikor elkészült a sztori kéziratával, hat kiadónak küldte el, de mindenhol visszautasították. 1920-ban jelent végül regénye, A titokzatos stylesi eset címmel, amiért a kiadó igen csekély összeget fizetett, és Agatha elkövette azt a hibát, hogy a következő öt könyvének kiadási jogát is hasonló feltételekkel írta alá.

1926 – a fordulópontok éve

Ebben az évben Agatha élete több szempontból is fordulóponthoz érkezett: megjelent Az Ackroyd-gyilkosság című regénye, melynek a világhírnevet köszönhette.

Ugyanebben az évben magánélete azonban komoly válságba került: férje, Archibald bevallotta neki, hogy egy másik nőbe szerelmes, és válni akar. December 3-án egy vita után Archie szeretőjével elutazott a hétvégére, és aznap este az írónő eltűnt. Egy a titkárnőjének hagyott levélben azt írta, hogy Yorkshire-be utazik, de tizenegy napig senki nem tudott a hollétéről.

Az írónőt végül Harrogate-ben egy hotelben találták meg, ahova álnéven jelentkezett be, de azt állítólag maga Agatha sem tudta, hogy került oda. Az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, de eltűnésének oka sokáig tisztázatlan maradt: egyesek szerint idegösszeroppanást kapott, de volt, aki szerint csak a férjét akarta bosszantani. Két évvel később Agatha elvált Archibaldtól.

A hűtlenség második házasságában sem kerülte el

Agatha 40 éves volt, amikor egy Közel-Keleten tett útja során megismerkedett Max Mallowannel, a fiatal régésszel. 1930 szeptemberében összeházasodtak, és bár eleinte boldog volt második férje mellett, hamar kiderült, hogy Max sem a hűség mintaképe. Agatha ennek ellenére kitartott mellette.

Gyakran elkísérte férjét az ásatásokra

Az írónő az ásatásokon tett expedíciók során inspirációkat gyűjtött regényeihez, például ezekből merítette az ötletet a Gyilkosság Mezopotámiában vagy a Halál a Níluson történetéhez.

„Női lovaggá” ütötték

A kiemelkedő régészeti munkásságáért férjét 1968-ban lovaggá ütötték, Agatha pedig 1971-ben megkapta a brit birodalom lovagja női címét, a Dame Commander of the British Empire kitüntetést.

Romantikus regényeket is írt, sőt a líra műfaja sem állt tőle messze

Mary Westmacott álnéven több romantikus regényt írt, mint például A lányom mindig a lányom, A rózsa és a tiszafa, Az óriás kenyere és a Befejezetlen portré című műveket, sőt verseskötete is megjelent.

Színpadi darabja rekordot döntött

Az Egérfogó című darabját 1952-ben mutatták be a londoni Ambassadors Theatre-ben, és azóta ez minden idők leghosszabb időn át játszott előadása, hiszen még napjainkban is válthatsz rá jegyet.

Detektívtörténetei hasonló séma mentén épültek fel

Csaknem az összes nyomozótörténete középpontjában az angol közép- és a felső osztály áll. A gyilkosság megoldásakor a nyomozó fokozatosan haladva hallgatja ki a gyanúsítottakat, feljegyzi a nyomokat, így az olvasók is a nyomozóval együtt találgathatnak a gyilkos kilétével kapcsolatban, aki sosem az, akire elsőként gondolnánk.

Hercule Poirot, az egyik leghíresebb kitalált alakja

Összesen 33 regényében és 54 novellájában szerepelt az alacsony termetű, díszes bajuszú, mindig elegáns magándetektív alakja. Eredetileg az írónő nem tervezte, hogy Poirot ilyen sok művében szerepel majd, és egy idő után állítólag megunta karakterét, „egocentrikus, dilis alaknak” tartotta, viszont az olvasók rajongtak érte, ezért nem akarta örökre kiírni a karaktert.

Miss Marple, egy másik ikonikus regényalak

Jane Marple először A kedd esti klub című novellában szerepelt, amely 1927-ben a The Royal Magazine-ben jelent meg, majd később az 1930-as Gyilkosság a paplakban című regényben tűnt fel. Miss Marple alakját saját nagymamája és az ő barátnői alapján álmodta meg, és soha nem írt egy olyan regényt sem, amelyben Miss Marple és Poirot együtt szerepelt.

Az önmagáról mintázott karakter

Ariadne Oliver krimiírónő személye valójában az írónő önmagáról alkotott karikatúrája, aki a Parker Pyne nyomoz című kötetben tűnt fel. A szereplő többek között abban hasonlított Agathára, hogy ő is antialkoholista, és könyveinek állandó regényalakja egy detektív, akit nem kedvel, sőt legszívesebben kiírná a történeteiből.

Regényeit számos alkotásban feldolgozták

Az Agatha Christie-regények a forgatókönyvírók nagy kedvencének számítanak, így többször feldolgozták már őket a filmvásznon, vagy akár tévésorozatokban. A legutóbbi adaptáció, a Szeánsz Velencében, pont a napokban került bemutatásra a magyar mozikban.

Ha kíváncsi vagy rá, hogyan festenek Agatha Christie történetei a filmvásznon, nézd végig a galériánkat!

Forrás 1., Forrás 2., Forrás 3., Forrás 4.