Családokat tör meg a kikényszerített együttlét, napokká dagadnak a percek, és idegi túlfeszítettségbe torkollik megannyi ünnep. Kapcsolatok mennek tönkre és személyeskedéstől izzó válóperek farkasfogveteménye hajtja az első gyűlöletrügyeket.

A Gergely-naptárral állandó perpatvarban lévő hosszú weekendekből jövőre hat lesz. Vészjóslóan magas szám ez, majd egy hónapnyi együtt töltött idő, családjukat napi két órára látó embereknél. Olyan ez, mint a húszórás orgazmus, rendkívül intenzív élmény, de kevesen élik túl. A munkaügyi naptárreform folyamatos jetlagben tartja a honpolgárt, napok esnek ki, napok kerülnek be. Szombaton lesz a múlt péntek, de cserében múlt pénteken már le is tudtuk a szombatot.

Az időutazás lehetséges, a Magyar Közlöny már évtizedek óta tudja is a receptet. A négynapos időszak ezek közül a legkritikusabb. Négy nap, az már majdnem egy hét, ha felfelé kerekítünk, ezért elutazás esetén mindent vinni kell. Ugyanis egy hét felfelé kerekítve egy hónap szinte, és egy hónap már életvitelszerű tartózkodást feltételez. Az összes krémmel, cipővel, minden időjárásra alkalmas ruhatárral, amibe néha olyan darabok is bekerülnek, amik hirtelen, drámai hízásra is megoldást kínálnak, némi elemózsiával, könyvvel, teljes mobil számtekapparátussal.

Szintén ismert alapösszefüggés, hogy az életvitelszerű nyaralásra alkalmas csomagmennyiség mindig meghaladja a család személygépkocsijának befogadóképességét. Ezért a célállomás elérése eleve kényelmetlen, ölben tartott szatyrokkal, lábak alá tuszkolt hátizsákkal és a kalaptartón pöffeszkedő kabátkollekcióval, ami megakadályozza a hátrapillantást. A középkategóriás jármű percek alatt a Titanic fedélközévé változik, és egy olyan exodus veszi kezdetét, amely után a hazaérkezéskor ólmos fáradtság keríti hatalmába a kilúgozott utazót.

A hosszú hétvégének megvannak a hívószavai. Félpanzió, superior szoba, chefünk menüsorával, ásványvízbekészítés, wellnessreggeli, gálavacsora. Ezen szavak bűvereje veszi rá az embereket kényelmes CBA-bekészítéses lakásuk elhagyására, új kalandok felé… A hétvégére érkezők arcán megfi gyelhető a megtörtség, az egészségtelen kelet-európai arcszín, ami alátámasztja, hogy egy hétvégi jóléthez hazánkban a hétköznapokon nagyon rosszul kell érezned magad.

A wellness hazai definíciója is más, egyértelműen eltér a római előképtől. A wellness magyarul félpanzió 40 fokos szaunával és jakuzziban üléssel, délután 500 méter séta a kocsitól szabadidőruhában, lehetőleg olyan helyen, ahol van vendéglő. Az igazi kihívás félpanzió esetén, az étkezések időpontjának tökéletes megválasztása, ami a gyomorkapacitás és az étkezések közti időtartam arányából számítható ki. Hiszen ha reggelire végigszaladunk a müzlitől a rántottán át a süteményekig, némi gyümölcsöt zsebbe rejtve, végül ráküldve egy joghurtot, akkor akár a fél hatos vacsoráig is kihúzhatjuk, de érdemes megfontolni azt is, hogy túl korai vacsora esetén reggel gyötörhet az éhség.

A félpanzió speciális formája a gálavacsora, ahol ugyanaz a menü, mint minden nap, ám a falatot két lakodalmas zenész vagy egy operettcsokor keseríti meg a szájban. A vacsorázók pedig kínosan feszengnek a pluszban begyűrt feszülős kiskosztümökben és összegombolhatatlan zakókban.

A vacsora után visszavonulhatunk a superior szobába, amely azért superior, mert kifestették az elmúlt öt évben, ennek ellentettje a classic szoba, amelyet utoljára a hetvenes években újítottak fel és az ember azzal a tudattal hajtja álomra a fejét, hogy a Kádár-rendszer még itt szuszog velünk, és ha megszámoljuk a szoba minden sarkát, akár 3,50 is lehet a kenyér reggelre.

Ezek azok a tényezők, amelyek közé helyezve egy átlagos családot, bekövetkezik a szociális apokalipszis, és a hazatérés idejére leamortizálódik mindenki, amelynek megoldására egy ötlet merül fel, el kell utazni ismét. Hosszú hétvégére.