Bár a munkám alapvetően tökéletesen végezhető otthonról, sosem lelkesültem azért, hogy onnan dolgozzak, ahol amúgy inkább pihenni szeretnék. De a szükség persze nagy úr...

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor mégis úgy hozta az élet, hogy pár hónapig a lakásom volt az iroda, gyorsan berendezkedtem rá. A nappalok gyorsan egybefolytak az éjszakával, sosem zavart, ha egész nap hálóingben dolgoztam, sőt, egy idő után már a kutyát is simán kivittem pizsamában az utcára egy bögre kávával a kezemben. Na de fiatalság, bolondság. Azóta huzamosabb ideig nem is dolgoztam itthonról, leszámítva egy-egy megfázást, vagy műtét utáni lábadozást – egészen mostanáig, amikor azt gondoltam, hogy most, hogy benőtt a fejem lágya, már minden szuper lesz. Aham, lehetett volna. Csakhogy tíz évvel öregebben, bölcsebben, egészen más hibákba csúsztam bele az elmúlt három hétben.

1. Mindenhol jó, de a legjobb…

Minden reggel szépen felöltöztem, sminkeltem és elkészültem, mintha az irodába mennék, majd időben leültem a gép elé. A bökkenő inkább az volt, hogy hova. Szerintem túl az iskolai éveken már kevés háztartásban van otthon íróasztal, megfelelő székkel – nálam sincs. Sőt, tovább megyek, éveken át úgy tűnt, hogy a dohányzóasztal tökéletesen megfelel, ha asztalról van szó, a kanapénál kényelmesebb hely pedig a világon nincs. A második nap után nem így gondoltam, így végül a földön kötöttem ki és eszkábáltam magamnak asztalt is különféle bútorelemekből (hagyjuk!). Nem szeretném szépíteni, a sok-sok órás fura helyzetben való ülés meghozta a hatását: úgy beállt a derekam, hogy rögtön megismerkedhettem a mobil háziorvosi szolgáltatással és az e-recept rendszerrel…

2. Egy-két jó falat, elűzi minden gondomat

Mivel imádok sütni, főzni így magától értetődő volt, hogy ebben az időszakban az ebédszüneteimet feldobom egy-egy szupergyors menüvel. Tervek voltak, a bökkenő csak az volt, hogy nem hogy főzni nem volt időm, sokszor enni sem. Egy üveg víz, egy kis tálkába kitett keksz: pontosan ezt látta egy barátom, akivel egy hosszú munkanap végén videóhívást bonyolítottam az ideiglenes kis irodámból. Nem kellett sok, gyorsan megjegyezte, hogy ennél még Harry Pottert is jobban tartották, amikor a lépcső alatt lakott. Onnantól megpróbáltam egy fokkal jobban ügyelni az étkezésre. Bár bevallom napközben főzni még mindig nincs időm, de legalább most már ébresztőt állítok be, hogy ne feledkezzek meg egy rövidke ebédszünetről a saját érdekemben.

3. Ha korábban kelek, korábban végzek?

Lelövöm a poént: nem. Legalábbis esetemben ez nem működött. Egy nap úgy döntöttem, hogy kicselezem a rendszert és bizony ha már úgysem tudok aludni, akkor a hajnali órákban indítom a napot, délután pedig (ahogy másoknál is látom) bedobok egy adag sütit a sütőben, este pedig vár a virtuális jógaóra. Spoiler: este 8-kor úgy estem be a jógaórára, hogy még a matracot is elfelejtettem magammal vinni. Ekkor rájöttem, hogy valószínűleg bármilyen gyors is az ember, és bármilyen sok időt is fektet a munkába, az bizony sosem fog teljesen elfogyni (amúgy hála az égnek!). Szóval nem kicselezni kell a rendszert, hanem egész egyszerűen csak új keretek közé foglalni a melót, és bármilyen egyszerű is most összemosni az egész napot, valahol meghúzni a határt, amikor a munkaállomás újra csak az otthon lesz. Még gyakorlom, de haladok…

És ti miben toljátok mostanság otthon?