Nem előtte, a valószínűtlenül kék vizű tengerparton az ifjú férjével, és semmi esetre sem utána, amikor egy lila fejű csecsemőnek próbálta megtalálni a cumiját. A terhességi hormonról olyan legendák szólnak, hogy ha kábítószer volna, az FBI legkeresettebb droglistáján szerepelne.
A boldogsághormon-függőket arról lehet megismerni, hogy a tarkójukkal is képesek kommunikálni a hátukon utazó csecsemővel, miközben a jobbjukon álló kisfiukkal a Pókember és a gravitáció viszonyáról beszélgetnek, bal kezükkel pedig automatikusan adagolják a kölesgolyót hároméves kislányuk szájába. Ők azok az anyák, akik legszívesebben tízhavonta szülnének egy gyereket.

Rendőrök a Szentlélek nyomában
Vannak viszont olyanok, akikre ez a veszélyes drog másképpen hat. Ők azok, akik 16 évnyi tanulás és sikeres karrier után is képtelenek felfogni, hogy amit a biológiakönyvben olvastak, az igaz. Hogy ők is olyan nők, akik emlősállatok módjára szaporodnak. Hogy igen, ott bent a testükben növekszik valaki, aki kinyújtja a nyelvét az ultrahangon, és úgy fészkelődik, mint az a lény A nyolcadik utas: a halál című sci-fi horrorban.
Már az első perctől kezdve abban reménykednek, hogy őket a Szentlélek vagy egy ufó termékenyítette meg, mert akkor az Úr – lehet akár Mr. 4z87öfmq is – nem engedné, hogy szenvedjenek. Na ez az, amit úgy neveznek, hogy testidegenség meg szülési pánik. Erről azonban nem illik beszélni, mert aki el meri árulni, hogy nem a boldogság alegjobb szó arra, amit érez, az régi szóval istenkáromlást követ el. Ha terhes vagy, boldognak kell lenned, és kész.
Ez azonban még akkor sem egyszerű, ha megbékéltél az ivaros szaporodás fura jellemzőivel, mivel folyton anyomodban van a hivatásos Terhesrendőrség. Egyszer csak azon kapod magad, hogy jelentened kell a védőnőnek, a nőgyógyásznak, a szülésznőnek, a jövendőbeli gyerekorvosnak, a kórháznak, a tébének, sőt még az adóhatóságnak is. Ha szülésfelkészítőre is jársz és tagja vagy egynéhány terhességi témájú fórumnak, na, akkor véged van, elkaptak. A következő időkben végérvényesen az anő leszel, akit csak azért vesznek emberszámba, mert a pocakjában hordozza azt az izét, és ezért nem illik vele rosszul bánni.
Én is csak ezért úsztam meg a beszólásokat, pedig valójában úgy néztem ki, mint egy törpe, aki lenyelte a32. Országos Böllérverseny díjnyertes kisgömböcét, vagyis egy nyolckilós disznósajtot. Az a közhely, hogy a terhesség megszépíti a nőket, nem más, csak kegyes hazugság.

Tüncimami, a terhes nők ellensége
Ha képesek vagyunk is elfogadni azt a tényt, hogy avisszeres combra nehezedő testsúly és a pingvinjárás miatt meglehetősen groteszk testben kell léteznünk, még korántsem jutottunk túl minden nehézségen. Annak acivilizációs betegségnek is könnyű áldozatául esni, amely megakadályozza, hogy a világ legtermészetesebb dolgát könnyedén és zavartalanul éljük meg. Én például, miután elolvastam a létező összes szakirodalmat és minden leletemet kétszer ellenőriztettem, hét hónapos terhesen majdnem megvettem egy motoros tejfejő gépet, mert az a holstein-fríz teheneknél is bevált.
Hiába tudtam legbelül, hogy semmi baj nem lehet, attól még szétparáztam az agyamat, és ebben egyáltalán nem segített, hogy a hivatásos Terhesrendőrség mellett az önjelölt Ősanyák Kommandóját is magamra szabadítottam, amikor regisztráltam egy babafórumra. Őket onnan lehet felismerni, hogy megcáfolhatatlanul tudják, hogy neked hogy kéne érezned magad, melyik tartománybeli indiai mosódiót kéne használnod agyerekruhák mosására, és letolnak, ha még nem néztél utána a gyerek várható kínai horoszkópjának. Tagjaik között elvakult ökomániások, gyógyszeripar-ellenes összeesküvők, anyatej-fetisiszták és szimpla futóbolondok is vannak.
Ha egy kicsit is bizonytalan vagy magadban, ezek aTüncimami nevű fórumozók nagyon ijesztőek tudnak lenni. Gátlástalanul válaszolják büszke örömödre, amikor először megmozdult a kicsi, hogy ha nem rúg minden órában, akkor meghalt a magzatod, de az sem jó, ha folyton mocorog, mert akkor biztos a nyaka köré tekerődik a köldökzsinór. Élvezettel posztolnak be borzalmas szülésbeszámolókat és rettenetes haláleseteket, miközben minden szavuk mögül sugárzik, hogy ők a szülés minden titkának beavatottai, akiknek még az is lazán összejön, hogy a kórházból hazaérve barackos pitét süssenek a látogatóba jövő rokonoknak.

I. Ferenc Tankréd, 49 centi, 2750 gramm
Hidd el, hiába állítják magukról, hogy őket teremtette az úristen a Föld benépesítésére, te pedig csak tévedésből lettél terhes, nem kell őket komolyan venni. Némelyikükből csak Jack Bauer-féle kínzási módszerekkel lehetne kiszedni, hogy szerették volna megnézni a legújabb Hugh Grant-filmet, de még arra sincs idejük, hogy levágják alábkörmüket, s legtöbbjüknek már két gyerek után is félreismerhetetlen, mártírhalált halt feje van, amit legkésőbb az első „baba-mama talin” meg fogsz látni.
Azt ajánlom – mert nehogy már én ne ajánljak ebben atémában semmit –, hogy felejtsd el őket is meg aszakkönyveket is, és az utolsó heteket próbáld inkább alvással tölteni, mert nincs annál fontosabb.
Ahhoz, hogy aszületés pillanatában elöntsenek a hála és a boldogság tarajos hullámai, az kell, hogy idegeid nyugodtak legyenek, nem pedig az, hogy még egyszer elolvasd dr. Spockot, a lakásban minden tárgyat háromszor átmoss hipóval, és utolsó erőddel színes pillangókat fess a babaágy minden sarkára. Ha nem lazítasz, akkor úgy jársz, mint én, aki a közel egyhetes ébrenlétet követő szülés után azzal sem vitatkoztam volna, ha a fiunkat I. Ferenc Tankrédnek anyakönyvezik tévedésből, csak engem cserében végre hagyjanak aludni. És akkor még fogalmam sem volt, hogy pontosan mivel jár az igény szerinti szoptatás.
Legközelebb nem így lesz, nem hagyom majd, hogy megfélemlítsenek a terhesrendőrök meg az önjelölt ősanyák, és akkor talán lehetek még én is boldogsághormon-függő kismama.

Szöveg: Klein Barbara, Fotó: EuropressEz a cikk az Éva 2009. októberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.