Jó pár évvel ezelőtt volt egy rész a Szex és New York című sorozatban, amelyben a főhős Carrie Bradshaw teljesen kiakadt, hogy egy olyan bulira hívták az ismerősei, ahol le kellett vennie imádott lábbelijét. Főként azért, mert a csinos topánka egy újonnan beszerzett dizájnerdarab volt, amiért igen vaskos összeget hagyott ott az üzletben.

Hogy, hogy nem, de a buli végére lába kélt a csodás magassarkúnak, egy kedves hölgynek bizonyára megtetszett a márkás cipő. Talán velünk azért ilyesmi nem fordulhatna elő, hogy ha vendégségbe megyünk, el is búcsúzhatunk a lábbelinktől – hiszen nem túl jellemző, hogy szeretünk valaki más csukájával büszkélkedni.

Az azonban biztosan mindenkivel előfordult már, hogy vendégségbe érkezvén levette vagy épp nem vette le a cipőjét, és az is, hogy bármelyikért megjegyzést is kapott. Ugyanez a szituáció a másik oldalon, vagyis ha mi magunk vagyunk a vendéglátók: általában vagy megkérjük, hogy valaki vegye le az utcai cipőjét, vagy külön felszólítjuk, hogy nyugodtan maradjon csak abban. Akkor most mégis hogyan döntse el az ember, hogy levegye vagy ne vegye le?

Mi magunk a kérdezésre esküszünk, ám vannak olyan házigazdák, aki csak merő udvariasságból mondják, hogy nyugodtan hagyjuk magunkon a cipőnket. Ilyenkor általában saját belátásunk szerint döntünk – vagy abból indulunk ki, hogy mi minek örülnénk az otthonunkban.

Te automatikusan leveszed a cipődet, ha belépsz valakinek az otthonába? És ha te vagy otthon, megkéred a vendégeidet a lábbelijük hátrahagyására? Írd meg a véleményedet kommentben!