Te leveszed a cipődet, ha vendégségben vagy?
Jó pár évvel ezelőtt volt egy rész a Szex és New York című sorozatban, amelyben a főhős Carrie Bradshaw teljesen kiakadt, hogy egy olyan bulira hívták az ismerősei, ahol le kellett vennie imádott lábbelijét. Főként azért, mert a csinos topánka egy újonnan beszerzett dizájnerdarab volt, amiért igen vaskos összeget hagyott ott az üzletben.
Hogy, hogy nem, de a buli végére lába kélt a csodás magassarkúnak, egy kedves hölgynek bizonyára megtetszett a márkás cipő. Talán velünk azért ilyesmi nem fordulhatna elő, hogy ha vendégségbe megyünk, el is búcsúzhatunk a lábbelinktől – hiszen nem túl jellemző, hogy szeretünk valaki más csukájával büszkélkedni.
Az azonban biztosan mindenkivel előfordult már, hogy vendégségbe érkezvén levette vagy épp nem vette le a cipőjét, és az is, hogy bármelyikért megjegyzést is kapott. Ugyanez a szituáció a másik oldalon, vagyis ha mi magunk vagyunk a vendéglátók: általában vagy megkérjük, hogy valaki vegye le az utcai cipőjét, vagy külön felszólítjuk, hogy nyugodtan maradjon csak abban. Akkor most mégis hogyan döntse el az ember, hogy levegye vagy ne vegye le?
Mi magunk a kérdezésre esküszünk, ám vannak olyan házigazdák, aki csak merő udvariasságból mondják, hogy nyugodtan hagyjuk magunkon a cipőnket. Ilyenkor általában saját belátásunk szerint döntünk – vagy abból indulunk ki, hogy mi minek örülnénk az otthonunkban.
Szerintünk ez az alapszabály:
Úgy gondoljuk, hogy úgy volna illendő, ha az ember a megérkezését követően mindenben megpróbál az adott ház szabályainak megfelelően eljárni. Tehát valóban érdemes rákérdezni, hogy le kell-e venni a cipőnket, ha pedig egyértelműen „nem” a válasz, csak abban az esetben magunkon hagyni.
Miért is ne akarná valaki levenni a cipőjét?
Ennek sok oka lehet, hogy csak a legegyszerűbbeket említsük: talán könnyen fel szokott fázni, nem szeret mezítláb vagy zokniban, harisnyában flangálni, esetleg épp nem túl esztétikus a lábfeje valamiért.
Mi lenne a jó megoldás?
Ha egy házigazda megkér, hogy vegyük le a cipőnket az előszobába lépve, ne habozzunk, azonban az mindenképp elengedhetetlen kellene legyen, hogy cserében ő kínáljon számunkra egy házicipőt, papucsot, amibe belebújhatunk, hogy ne kelljen mezítláb mászkálnunk. Ha ez valakinél elmarad, nyugodtan kérdezzünk rá, legyünk bármilyen nexusban az illetővel. Az egészségünk és a komfortérzetünk fontosabb annál, hogy kellemetlennek érzünk egy helyzetet.