Politikailag korrekt ünnepeket!
Innen, a Kárpát-medence mélyéről nézve talán nevetségesnek tűnik, de több amerikai államban és angol városban egyszerűen eltörölték a közéletben a karácsony ünneplését és a fenyőfaállítást. A boldog karácsonyt! köszöntést a boldog szünidőt! (Happy Holidays) jókívánság váltotta fel. Miért? Tényleg alkotmányos kötelesség volna a semleges szóhasználat? Van értelme? Ezekről a kérdésekről a mai napig heves viták folynak az amerikai és angol médiában.
Az alapprobléma nálunk kevésbé érződik, hiszen a szláv „korcsuny” szóból származó karácsony szavunk egyszerűen azt jelenti: „lépő, átlépő”. A magyarázatok szerint ilyenkor lépünk át vagy a téli napfordulón, vagy az óév és az új év közti határmezsgyén. Az angolban a „Christmas” szó viszont Krisztusra utal. Aki nem keresztény és nem ünnepli a karácsonyt, azt bizony sértheti a munkahelyen lazán odavágott „Merry Christmas”.
Ám napjaink egyik legellentmondásosabb beszédtémája nem csak a nyelvi vagy vallási kisebbségek érzékenységéről szól. Az Egyesült Államok alkotmánya – a francia forradalom vívmányainak mintájára – alapelvnek tekinti az állam és az egyház(ak) hatalmi szerepének szétválasztását. Mármost, érvelnek egyesek, ha a karácsony mint keresztény évforduló állami ünnepnek számít, ezzel sérül az ország egyik legfőbb eszméje. Néhányan még azt is kifogásolják, hogy december 25-e munkaszüneti nap (arrafelé 26-án már dolgozni szokás). Némileg szőrszálhasogatónak tűnik ez a fejtegetés, ugye? Csakhogy a politikai korrektség kérdése egy nagyon fontos alkotmányossági alaptétellel – az egyenlőség elvével – van összefüggésben.
Szitokszó-e a píszí?
A számtalan nép gyermekeit magába olvasztó Egyesült Államokban a politikai korrektség több évtizedes hagyományokra megy vissza. Aki nem tudná: politikailag korrektnek vagy píszínek (angol rövidítéssel pc-nek) azt az eszmét, gondolkodásmódot nevezzük, amely mind a nyelvben, mind viselkedésben nagy ívben kerüli az etnikai, vallási, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A píszít az az igény hívta életre, hogy a kirekesztésnek még a látszatát is elkerüljük. Egyrészt tehát az illem, a jó modor követeli meg, hogy ne használjuk embertársainkra a „nyomorék”, „nigger” vagy mondjuk „dagadt” jelzőt, másrészt az a világnézeti meggyőződés, ami mögötte van.
A politikai korrektség a 60-as, 70-es években jelent meg az amerikai köztudatban, és ma már ott is, a nyugat-európai országokban is mindenütt a közillem szerves része. Arrafelé szinte mindenki visszataszítónak tartja a szőke nős vicceket, és az Egyesült Államokban óriási médiabotrányt kelt, és rendszerint derékba törik a karrierje annak a közszereplőnek, akit rajtakapnak a „faggot” (becsmérlő kifejezés a homoszexuálisokra) vagy a „nigger” szón. Ám minél inkább bevetté válik a píszí a fejlett Nyugaton (és egyre inkább nálunk is), annál több kritika és tiltakozás övezi. Sokakat egyszerűen idegesít, a személyes szabadság korlátozásának élik meg. Például Andrew Lloyd Webber egy interjúban azt mondta, hogy ma a művészek nem dolgozhatnak szuverén módon, mert lépten-nyomon rájuk akarják kényszeríteni, olykor sikerrel, a politikai korrektség szabályait. Nehéz lenne egy olyan művet alkotni, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, hiszen már annak a bemutatója után is a fél világ tüntetett: a keresztény csoportok istenkáromlónak tartották, a zsidó szervezetek antiszemitának. A tudatos politikai korrektséget nálunk a társadalomtudományokban is jórészt a szólásszabadságot korlátozó, öncélú, a gondolkozást diktatorikusan befolyásolni akaró cenzúrának állítják be.
Rajzfilm és valóság
De térjünk csak vissza a karácsonyhoz! A felnőtteknek szóló, helyenként ugyancsak frivol hangú, erősen társadalomkritikus animációs sorozat, a South Park alkotói már 1997-ben felfedezték maguknak a karácsony-problémakörben rejlő lehetőségeket. A 110. epizódban például, amelynek címe Kula bácsi, az ünnepi kaki a South Park iskolásai karácsonyi műsorra készülnek, de egy zsidó kisfiú, Kyle anyukája szól a tanítónak, hogy a fia nem szerepelhet olyan műsorban, amely a megváltó születését ünnepli. Kiderül, hogy az összes többi szülőt is zavarja valami, hovatovább szép lassan eltűnnek a díszek, és a műsor különös performansszá alakul át. Kyle viszont búbánatba esik, hogy neki nem jön sem a Mikulás, sem a Jézuska, és elképzel magának egy karácsonyi barátot: Kula bácsit, aki nem más, mint egy jókora darab kaki.
A karácsony-konfliktus akkor mélyült el, amikor – mintegy a South Park jóslatának fordítottjaként – 2002-ben több New York-i általános iskolában nem karácsonyi ünnepséget tartottak, illetve az alkalmon megjelentek más vallások ünnepi szimbólumai is. Hogy pontosan hogyan sikerült a hanukát, a ramadánt és a karácsonyt egy műsoron belül megjeleníteni, legyen az ő titkuk, mindenesetre egyik vallás hívei sem lelkesedtek az ötletért, sőt voltak, akik egyenesen keresztényellenesnek nevezték ezt a változást.
Ha már az ünnepet átnevezték, természetesen jelképeinek nevével is kezdeni kell valamit. A karácsonyfa új neve ilyesmi lesz: „ünnepfa” („holiday tree”), „családi fa” („family tree”). Idén már a New York-i Rockefeller Center karácsonyfáját úgy hívják: „a fa a Rockefeller Centernél”. Az ötlet kritikusai erre felzúdultak: ha „ünnepfa”, akkor fel kell állítani húsvétkor és minden más ünnepen is.
A karácsonyt övező vitában a píszí nyelvhasználat ellenzői úgy vélik, hogy a karácsony szó valójában senkit sem sért. Szerintük ha helyére kinevezik a „téli szünet” (Winter Holidays) világi ünnepsorozatot, az csak még egy lökés lesz afelé, hogy a karácsonyt megfosszuk minden tartalmától, és átengedjük a vásárlás tobzódásának. A Wal Mart áruházlánc 2005-ös felmérésben a megkérdezettek 62 százaléka tartotta jónak a „Merry Christmas” kifejezést, és csak 23 százalék részesítette előnyben a „Happy Holiday” fordulatot. Sőt, az amerikai lakosság 96 százaléka megünnepli a karácsonyt – olyanok is, akik nem kereszténynek vallják magukat. Az elv azonban, úgy látszik, felülírja a gyakorlatot, mert Amerikában és Nagy-Britanniában tavaly már több iskolában nem tartottak betlehemezést, sok város döntött úgy, hogy mellőzi a karácsonyi ünnepséget, nehogy megbántsa más vallás híveit, és egyre több az olyan cég, ahol fel sem díszítik az irodát.
Télapó és 1984
A leggyakoribb ellenérv, amit a píszível szemben fel szoktak hozni, hogy korlátozza szabadságukban az embereket. Sokan egyenesen az „újbeszédhez”, George Orwell 1984 című utopisztikus regényének nagy leleményéhez hasonlítják: ez az angol nyelv leegyszerűsített változata, amely az emberi gondolkodást is a Párt kijelölte irányba hivatott terelni. És tényleg: a diktatúrák a való életben is igyekeznek kiirtani a nyelvből a rendszerbe nem illő kifejezéseket. A kommunizmus vallásellenes intézkedései a karácsonyt ugyan nem tudták teljesen felszámolni, de igyekeztek átalakítani és a vallásos elemeket kihagyni belőle. A Mikulásból és a Jézuskából így lett Télapó (a kifejezés persze már korábban is létezett, de használata a Rákosi-korszakban vált kötelezővé), a karácsonyból fenyőünnep.
A politikai korrektség korlátaiba persze más ünnepeken és az élet egyéb területein is beleütközünk. Hogy mit kezdünk velük, az saját világnézeti meggyőződésünktől és szokásainktól függ: ünnepelhetünk különböző vallású barátainkkal kollegáinkkal hanukát, pravoszláv karácsonyt, kínai újévet vagy passzolhatjuk az egészet és elmehetünk inkább síelni. Ugyanakkor bármilyen parázs viták folynak is a karácsony ünnepléséről odaát, Magyarországon ilyen ellentmondásokra egy darabig még aligha kell számítanunk. Ami pedig a píszít illeti úgy általában, annak zsákutcáitól és vadhajtásaitól talán kevésbé kell tartanunk abban az országban, ahol meggyökeresedett a másság tiszteletben tartásának elve.
Ám napjaink egyik legellentmondásosabb beszédtémája nem csak a nyelvi vagy vallási kisebbségek érzékenységéről szól. Az Egyesült Államok alkotmánya – a francia forradalom vívmányainak mintájára – alapelvnek tekinti az állam és az egyház(ak) hatalmi szerepének szétválasztását. Mármost, érvelnek egyesek, ha a karácsony mint keresztény évforduló állami ünnepnek számít, ezzel sérül az ország egyik legfőbb eszméje. Néhányan még azt is kifogásolják, hogy december 25-e munkaszüneti nap (arrafelé 26-án már dolgozni szokás). Némileg szőrszálhasogatónak tűnik ez a fejtegetés, ugye? Csakhogy a politikai korrektség kérdése egy nagyon fontos alkotmányossági alaptétellel – az egyenlőség elvével – van összefüggésben.
Szitokszó-e a píszí?
A számtalan nép gyermekeit magába olvasztó Egyesült Államokban a politikai korrektség több évtizedes hagyományokra megy vissza. Aki nem tudná: politikailag korrektnek vagy píszínek (angol rövidítéssel pc-nek) azt az eszmét, gondolkodásmódot nevezzük, amely mind a nyelvben, mind viselkedésben nagy ívben kerüli az etnikai, vallási, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A píszít az az igény hívta életre, hogy a kirekesztésnek még a látszatát is elkerüljük. Egyrészt tehát az illem, a jó modor követeli meg, hogy ne használjuk embertársainkra a „nyomorék”, „nigger” vagy mondjuk „dagadt” jelzőt, másrészt az a világnézeti meggyőződés, ami mögötte van.
A politikai korrektség a 60-as, 70-es években jelent meg az amerikai köztudatban, és ma már ott is, a nyugat-európai országokban is mindenütt a közillem szerves része. Arrafelé szinte mindenki visszataszítónak tartja a szőke nős vicceket, és az Egyesült Államokban óriási médiabotrányt kelt, és rendszerint derékba törik a karrierje annak a közszereplőnek, akit rajtakapnak a „faggot” (becsmérlő kifejezés a homoszexuálisokra) vagy a „nigger” szón. Ám minél inkább bevetté válik a píszí a fejlett Nyugaton (és egyre inkább nálunk is), annál több kritika és tiltakozás övezi. Sokakat egyszerűen idegesít, a személyes szabadság korlátozásának élik meg. Például Andrew Lloyd Webber egy interjúban azt mondta, hogy ma a művészek nem dolgozhatnak szuverén módon, mert lépten-nyomon rájuk akarják kényszeríteni, olykor sikerrel, a politikai korrektség szabályait. Nehéz lenne egy olyan művet alkotni, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, hiszen már annak a bemutatója után is a fél világ tüntetett: a keresztény csoportok istenkáromlónak tartották, a zsidó szervezetek antiszemitának. A tudatos politikai korrektséget nálunk a társadalomtudományokban is jórészt a szólásszabadságot korlátozó, öncélú, a gondolkozást diktatorikusan befolyásolni akaró cenzúrának állítják be.
Rajzfilm és valóság
De térjünk csak vissza a karácsonyhoz! A felnőtteknek szóló, helyenként ugyancsak frivol hangú, erősen társadalomkritikus animációs sorozat, a South Park alkotói már 1997-ben felfedezték maguknak a karácsony-problémakörben rejlő lehetőségeket. A 110. epizódban például, amelynek címe Kula bácsi, az ünnepi kaki a South Park iskolásai karácsonyi műsorra készülnek, de egy zsidó kisfiú, Kyle anyukája szól a tanítónak, hogy a fia nem szerepelhet olyan műsorban, amely a megváltó születését ünnepli. Kiderül, hogy az összes többi szülőt is zavarja valami, hovatovább szép lassan eltűnnek a díszek, és a műsor különös performansszá alakul át. Kyle viszont búbánatba esik, hogy neki nem jön sem a Mikulás, sem a Jézuska, és elképzel magának egy karácsonyi barátot: Kula bácsit, aki nem más, mint egy jókora darab kaki.
A karácsony-konfliktus akkor mélyült el, amikor – mintegy a South Park jóslatának fordítottjaként – 2002-ben több New York-i általános iskolában nem karácsonyi ünnepséget tartottak, illetve az alkalmon megjelentek más vallások ünnepi szimbólumai is. Hogy pontosan hogyan sikerült a hanukát, a ramadánt és a karácsonyt egy műsoron belül megjeleníteni, legyen az ő titkuk, mindenesetre egyik vallás hívei sem lelkesedtek az ötletért, sőt voltak, akik egyenesen keresztényellenesnek nevezték ezt a változást.
Ha már az ünnepet átnevezték, természetesen jelképeinek nevével is kezdeni kell valamit. A karácsonyfa új neve ilyesmi lesz: „ünnepfa” („holiday tree”), „családi fa” („family tree”). Idén már a New York-i Rockefeller Center karácsonyfáját úgy hívják: „a fa a Rockefeller Centernél”. Az ötlet kritikusai erre felzúdultak: ha „ünnepfa”, akkor fel kell állítani húsvétkor és minden más ünnepen is.
A karácsonyt övező vitában a píszí nyelvhasználat ellenzői úgy vélik, hogy a karácsony szó valójában senkit sem sért. Szerintük ha helyére kinevezik a „téli szünet” (Winter Holidays) világi ünnepsorozatot, az csak még egy lökés lesz afelé, hogy a karácsonyt megfosszuk minden tartalmától, és átengedjük a vásárlás tobzódásának. A Wal Mart áruházlánc 2005-ös felmérésben a megkérdezettek 62 százaléka tartotta jónak a „Merry Christmas” kifejezést, és csak 23 százalék részesítette előnyben a „Happy Holiday” fordulatot. Sőt, az amerikai lakosság 96 százaléka megünnepli a karácsonyt – olyanok is, akik nem kereszténynek vallják magukat. Az elv azonban, úgy látszik, felülírja a gyakorlatot, mert Amerikában és Nagy-Britanniában tavaly már több iskolában nem tartottak betlehemezést, sok város döntött úgy, hogy mellőzi a karácsonyi ünnepséget, nehogy megbántsa más vallás híveit, és egyre több az olyan cég, ahol fel sem díszítik az irodát.
Télapó és 1984
A leggyakoribb ellenérv, amit a píszível szemben fel szoktak hozni, hogy korlátozza szabadságukban az embereket. Sokan egyenesen az „újbeszédhez”, George Orwell 1984 című utopisztikus regényének nagy leleményéhez hasonlítják: ez az angol nyelv leegyszerűsített változata, amely az emberi gondolkodást is a Párt kijelölte irányba hivatott terelni. És tényleg: a diktatúrák a való életben is igyekeznek kiirtani a nyelvből a rendszerbe nem illő kifejezéseket. A kommunizmus vallásellenes intézkedései a karácsonyt ugyan nem tudták teljesen felszámolni, de igyekeztek átalakítani és a vallásos elemeket kihagyni belőle. A Mikulásból és a Jézuskából így lett Télapó (a kifejezés persze már korábban is létezett, de használata a Rákosi-korszakban vált kötelezővé), a karácsonyból fenyőünnep.
A politikai korrektség korlátaiba persze más ünnepeken és az élet egyéb területein is beleütközünk. Hogy mit kezdünk velük, az saját világnézeti meggyőződésünktől és szokásainktól függ: ünnepelhetünk különböző vallású barátainkkal kollegáinkkal hanukát, pravoszláv karácsonyt, kínai újévet vagy passzolhatjuk az egészet és elmehetünk inkább síelni. Ugyanakkor bármilyen parázs viták folynak is a karácsony ünnepléséről odaát, Magyarországon ilyen ellentmondásokra egy darabig még aligha kell számítanunk. Ami pedig a píszít illeti úgy általában, annak zsákutcáitól és vadhajtásaitól talán kevésbé kell tartanunk abban az országban, ahol meggyökeresedett a másság tiszteletben tartásának elve.
|
![Borítókép: A szépség sói a kortalanság szolgálatában]()
![Borítókép: Ennél a banknál a mobiloddal szinte mindent elintézhetsz!]()
Forrás: Getty Images
![Borítókép: TESTKÉP X ADRIENNE FELLER különkiadás - 3. rész: A nőiességünk megélésének és kibontakozásának szakaszai]()
![Borítókép: 3 különleges útvonal, amit feltétlenül járjatok be idén tavasszal!]()
Forrás: Unsplash/Tom Merton
![Borítókép: TESTKÉP X ADRIENNE FELLER különkiadás: "Az élet ott van az arcodban" - Hogyan lett Feller Adrienne az, aki?]()
![Borítókép: „Mert az egészség ott van a kezünkben” – Avagy egy gyógynövényfarm története]()
Forrás: Sudár Birtok
![Borítókép: TESTKÉP X ADRIENNE FELLER különkiadás - 2. rész: A szépség, egészség, mentális jólét hármas egysége]()
![Borítókép: Adj 7 napot magadnak, ami csak rólad szól! Vár önmagad legjobb formája!]()
Forrás: ADRIENNE FELLER
