Művészetek menedzsere

Borítókép: Művészetek menedzsere
Zimányi Zsófia belvárosi irodájában fogad. Ez Budapest legrégebbi irodaháza, valamikor még a múlt század elején épült. Hangulata pazar. Tekintetem gyorsan végigfutja a könyvespolc tartalmát: művészeti kötetek mellett számos menedzseri szakkönyv is sorakozik itt. Tökéletes rend helyett inkább otthonos lakályosság uralkodik. Bámészkodásra azonban nincs sok idő: a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezése éppen most fordul a célegyenesre. Belevágunk hát.
A magyarországi turizmusszervek szerint itthon több mint 3500 fesztivált rendeznek. Elképzelheti, hogy akkor Európában mekkora lehet ez a szám. Az egyik holland egyetem ezeket mind rangsorolja. Kiválasztottak kétszázat, majd készítettek egy top 50-es listát. Ezen a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Sziget Fesztivál is szerepel. A Tavaszi Fesztivált egyébként az idegenforgalmi szakma hozta létre, kifejezetten azért, hogy egy szezon előtti időszakban megtöltse a budapesti szállodákat. Amikor átvettük a fesztivált, a vendégek nem egészen 20 százaléka volt külföldi. Mostanra ez a szám 34 százalékra nőtt.
Vannak visszajáró fesztiválozók?
Hogyne. Ez annak is köszönhető, hogy még mindig olcsóbbak az áraink, mintha ugyanazt a koncertet otthon néznék meg. Július elsején kerülünk fel a netre a következő évi programmal, és ekkortól már áruljuk is a jegyeket. Jelenleg, január végén, a jegyek 64 százalékát adtuk el, és ez nagyon jó aránynak számít.
Amikor éppen nincs fesztivál, Magyarország hol szerepel a világ kulturális térképén?
Borzasztóan gazdag a kulturális életünk. Amikor külföldi vendégeket fogadunk, és elmondjuk nekik, hogy egy-egy este hány színdarabból, koncertből, klubból válogathatnak, mindig elcsodálkoznak. London, Párizs és New York megelőz bennünket a mennyiségi kínálatban, de más főváros nem nagyon. És a minőségi kínálat is jó! Még Európában is ritka, hogy ennyi művészszínház lenne egy nagyvárosban.
Mit gondol, a gazdasági válság miként érinti a kulturális fogyasztásunkat?
Őszintén remélem, hogy nem fogja hátrányosan befolyásolni. Néhány kollégám, akik év végére szerveztek programokat, azt mesélték, hatalmas az érdeklődés. Lehet, hogy az emberek nem utaznak el külföldi egzotikus utakra, vagy wellnesshétvégézni, de koncertekre és színházakba elmennek. Hiszen ez utóbbiak olcsóbbak, viszont fenntartják a megszokott életminőséget.

A szakma úttörője
Német-magyar szakos bölcsészként végzett. Meg sem fordult a fejében, hogy tanítson?
Dehogynem. Annak idején az ember még hamar házasodott. Másodéves koromban már férjnél voltam. Nagyon élveztem a próbatanítást, csak az volt a baj, hogy az első lehetséges állás Csepelen adódott. Édesanyám művészeti titkár volt az Operában, és együtt dolgozott egy céggel, amely külföldi művészeket hozott Magyarországra, és magyar művészek külföldi menedzselésével foglalkozott. Amikor a szervező megkérdezte anyukámat, hogy nem tud-e valakit, aki két nyelven beszél, diplomás és ilyen területen szeretne dolgozni, beajánlott. Gyerekkorom óta borzasztóan tiszteltem a művészeket és a művészetet. Balettoztam, zongoráztam, énekeltem, szavaltam. Még kötéltáncos is szerettem volna lenni. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek.
1989-ben alapította a magáncégét, a „Pentaton Művészügynökséget”. Mennyire volt ez bátor húzás?
Eléggé. Februárban jelentettem be, hogy szeptember 1-jétől megalapítom a céget, de az igazgatóm még augusztusban sem hitte el, hogy tényleg működni fog. Augusztus 31-én, amikor elbúcsúztam tőle, még azt mondta, mindig arra gondolt, hogy én egy okos nő vagyok, és képtelen megérteni, hogy a biztosat miért hagyom ott a bizonytalanért. Én nagyon szerettem a munkámat – operaénekeseket és -társulatokat impresszáltam –, és Polgár Lászlónak jutott eszébe, hogy csináljunk egy magáncéget. A terület olyan állami monopólium volt, mint például a húsárusítás. Elsőként vágtunk bele. Remek énekesek csatlakoztak hozzánk: Gulyás Dénes, Kincses Veronika, Kováts Kolos. A dolognak volt egy kis kötéltánc-jellege. De az az igazság, hogy annyira sok biztatást kaptam a külföldi kollégáktól, a bécsi operából, osztrák ügynökségektől, a Covent Gardenből, hogy ez nagyon sokat segített. Megvoltak a kapcsolataim, a tapasztalatom.
Sosem hívták el külföldre?
Kétszer is hívtak, de úgy gondoltam, a családom megsínylené, ha hosszú időre elmennék. Akkor ez nagyobb lehetőségnek tűnt, mint ma, amikor a fiatalok jobbra-balra mászkálnak a világban. Szép időszak volt ez így is. Senkit sem ismertem a fővárosban a döntéshozók közül, mégis felkértek, hogy pályázzam, amikor meghirdették a Budapesti Fesztiválközpont Kht. ügyvezető igazgatói pozícióját 1996-ban.
A személyes ízlése mennyire befolyásolja a programokat?
Mindenki rányomja a bélyegét arra, amit csinál. Ha nekem valami nagyon tetszik, de tudom, hogy rétegműsor vagy nem illik bele a koncepcióba, az azért nem kerülhet bele. De ami végképp nem tetszik, és nem felel meg a minőségi igényeknek – és ráadásul még a közönségnek sem –, az eleve elhullik a rostán. Ascher Tamás, Kovalik Balázs, Zsótér Sándor mind megjelentek már a fesztiválon. Róluk mondják, hogy nagyon modernek, de remélem, a modernitásra is nyitottak a nézők. Nagyon sok szempontnak kell megfelelni a szervezés során.
Jelentős állami pénzek vannak a fesztiválban, viszont a költségvetés több mint felét szponzorok adják. Mi a nehezebb? Megszervezni a fesztivált vagy szponzorok után futkosni?
38 százalék jön állami forrásból. A többi a jegybevételből és a szponzorpénzekből áll össze. És hogy válaszoljak a kérdésére: szponzorpénzt találni nehezebb.
Mi a technikája? Állítólag egy pitbull szívósságával küzd.
Erőszakos is tudok lenni. De úgy gondolom, jó cél érdekében ez megbocsátható. Megértem, ha egy cég gyerekkórházat támogat, de a kultúra továbbélése miatt is nagyon fontos – egyre fontosabb lesz – a vállalatok pénze. A mecenatúra egyébként mindig is lényeges volt a színházak életében. Kevesen tudják, miről szól Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjében ez a sor: „Új műsorhoz új férfi kell!” Ezt éneklik az orfeumban dolgozó görlök, és arra vonatkozik, hogy az új műsorhoz meg kell találni az új szponzort is. Ám most a „boldog” nyugaton is inognak a támogatások. Ott, ha egy cég elér egy bizonyos szintű hasznot, akkor tudja, hogy ebből valamilyen módon vissza kell adnia a társadalomnak. Szerencsére mi megtaláljuk a cégeket, és immár második éve magyar multik a támogatóink.
Ha nagy külföldi sztárt kell idecsábítani, mit dob be?
A művészetnek ugyanúgy megvan az ára, mint bármi másnak. Egy sztárral találkoztam az elmúlt hat-nyolc évben, akinek az ügynöke azt írta, mostanában biztos nem jár erre, a világnak ezen a felén. Akiket szeretnénk meghívni, azokat egy-két év alatt azért be lehet cserkészni.

Menedzser a színház élén
Három évvel ezelőtt megpályázta az Operaház igazgatói székét, de az akkor nem jött össze. Most viszont a múlt év végétől Ön a Thália Színház igazgatója. Többnyire rendezők, színészek vállalják ezt a posztot. Ön viszont inkább menedzser.
Az Opera vezetésénél én mondtam nemet, hallva a felkínált feltételeket. De amióta csinálom a fesztivált, szerettem volna, hogy legyen egy konkrét helyszíne. Jobb az egy ilyen monstre rendezvény esetén, ha annak saját próbahelye van, és a programoknak is tud állandó teret biztosítani. Most adódott olyan lehetőség, hogy ez megvalósulhasson. Idén még ez nem fog látszani, hiszen friss a döntés, és már nem tudtuk a tavaszi fesztivált úgy szervezni, hogy a Tháliában legyenek a rendezvények. Amúgy pedig: itt eddig sem művész volt az igazgató. A színészeknek-rendezőknek a Thália azért nem volt érdekes, mert kicsi a támogatása és nincs saját társulata. Alapvetően befogadószínház. Ez másfajta munkát igényel, mint társulatot alapítani. Nekem azt kell kitalálnom, hogyan tudok minél több bevételre szert tenni, hogy abból aztán még több, még színvonalasabb előadásokat hozzak ide.
Mi a víziója? Tényleg lesznek nyári előadások?
Szeretném meghosszabbítani a színházi szezont. Minden évben van két hónap, amikor nem nagyon tartanak színházi előadást. A Tháliában viszont van légkondicionáló.
Hihetetlen tettvágy hajtja.
Szeretem látni, hogy ha valamit elkezdek és eltervezek, lesz-e eredménye. Másrészt, a két gyerekem is felnőtt már, így nem igénylik, hogy minden szabadidőmet velük töltsem. Úgyhogy – nekem ez maradt.

„Erőszakos is tudok lenni. De úgy gondolom, jó cél érdekében ez megbocsátható. Megértem, ha egy cég gyerekkórházat támogat, de a kultúra továbbélése miatt is nagyon fontos – egyre fontosabb lesz – a vállalatok pénze.”

„Szeretném meghosszabbítani a színházi szezont. Minden évben van két hónap, amikor nem nagyon tartanak színházi előadást. A Tháliában viszont van légkondicionáló.”