Marie Antoinette felbecsülhetetlen ékszerei, amik a Tiffanyt egyszerű ékszerboltból luxusüzletté varázsolták
November 30-tól már megvásárolható a 2023-as téli Éva magazin!
Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!
Érkezése után az egyik első ajándék, amit jövendő apósától kapott, egy gyönyörű, karcsú lábon álló ékszeres ládika volt, hogy ezentúl ebben tartsa kincseit. A 14 éves lánynak ekkor még nem volt sok tulajdona, amit belerakhatott volna, ám az elkövetkező évtizedekben csurig töltötte azt. Olyannyira, hogy 30 éves korában kénytelen volt egy újat rendelni magának. Akkorát, mint egy nagyobbacska utazóláda. Akkor derült csak ki, hogy ez is kicsi, mikor házhoz szállították. Ebbe se fért bele minden.
Nem tudjuk pontosan, mennyi ékszere volt Marie Antoinette-nek: talán ő maga sem volt tisztában vele, hiszen a világ egyik leggazdagabb országának trónján ült, ahol elvárták tőle, hogy ragyogjon. Királynéként nem engedhette meg magának, hogy ne a legjobbat és legdrágábbat vegye meg mindenből. Ékszerből különösen. A festményekről, amelyek őt ábrázolják, egyértelmű, hogy rengeteg gyémántja, gyöngye, nyaklánca, karkötője volt. Legendás ékszergyűjteményének nagyja azonban szétszóródott az évszázadok során. Ám néha-néha még ma is előkerül egy-egy darab.
A legszebbek eltűntek
1791-ben a fogságba ejtett francia királyi család elhatározta, hogy elhagyják Párizst. Álruhába öltöztek, kilopóztak a palotából, és elindultak néhány hintóval az osztrák határ felé. XVI. Lajos abban reménykedett, hogy osztrák seregek segítségével visszaszerezheti majd a trónját. Valószínűleg sikerrel jártak volna, ha kicsit jobban odafigyelnek az álcájukra. Olcsóbb szekérrel utaznak, nem kukucskálnak ki, nem beszélgetnek a parasztokkal és nem ajándékoznak hálából minden segítségért apróbb ezüsttárgyakat. De főként akkor, ha hajlandók jóval szerényebb mennyiségű csomaggal elindulni. Egyikük sem érezte át azonban a helyzet komolyságát, és Marie Antoinette semmit nem akart hátrahagyni a tömegnek. Óriási úti ládikáját 2019-ben árverezték el Párizsban. Olyan alapvető fontosságú tárgyak vannak benne, mint a teáskanna, csokoládékiöntő, tintásüveg, manikűrszett és gyümölcsvágó kés. Ékszert azonban nem vittek magukkal. Legalábbis nem sokat. Okos döntés volt. A királyi családot ugyanis Varrenes-ben elfogták. XVI. Lajost ettől kezdve a forradalom és a haza árulójának tekintették. A sikertelen menekülés olyan események sorát indította el, ami aztán odavezetett, hogy őt és feleségét is kivégezték 1793-ban, és minden tulajdonukat elkobozták. Marie Antoinette ékszereinek nyoma veszett. Legalábbis mindenki így gondolta.
Amerikában szétszedték
Amikor a köztársaság hivatalnokai kiürítették a versailles-i kastélyt, 17 ezer tárgyat árvereztek el. A bútorok, festmények, drága étkészletek Európa nemesi családjaihoz kerültek. A francia koronázási ékszereket pedig bezárták egy bank széfjébe. Idővel azonban ez a gyűjtemény egyre nagyobb teherré vált. A létük is fenyegető volt a francia köztársaság számára, mert sokan attól féltek, hogy amíg egyben vannak, addig él a remény a francia nemességben, hogy egyszer majd visszanyerik a hatalmuk. Így aztán 1887-ben, néhány történelmileg fontos és jelentős darab kivételével, amelyek múzeumba kerültek, ezeket is elárverezték.
Ez volt az évszázad aukciója, mert a francia királyi ház évszázadok óta gyűjtötte a kiválóbbnál kiválóbb drágaköveket, koronákat, tiarákat, és úgy tartják, ha egyben maradt volna, ez lenne a világ legnagyobb ékszerkollekciója. Sokan ezért ezt „történelmi vandalizmusnak” nevezik, különösen mert a vevők az ékszerek többségét beolvasztották, és a drágaköveket új foglalatba tették. Az eladás egyik legfőbb nyertese a Tiffany & Co ékszercég lett. A tulajdonos, Charles Tiffany személyesen vett részt a párizsi aukción, és megszerezte az eladó holmik harmadát. Amikor zsákmányával visszatért New Yorkba, olyan ékszerbemutatót rendezett, amilyenhez hasonlót még nem láttak Amerikában. Egyedi bőrdobozokat készíttetett minden ékszerhez, aminek a tetejére rányomtatta a francia királyi címert, belülre pedig a Tiffany nevét. Ezután pedig lehetővé tette, hogy bárki megnézhesse. Három háztömbnyi hosszúságú sorban álltak az emberek, hogy bejussanak a boltba, és minden amerikai milliomos feleség akart magának egy európai királyi ékszert. Az esemény a Tiffanyt egyszerű ékszerboltból a világ egyik legnagyobb luxusüzletévé varázsolta, ahol hibátlan gyöngyök, gyémántok között lehetett válogatni. Köszönhetően a francia uralkodók hibátlan ízlésének.
A királyné nyakéke
Alexandre Dumas-nak köszönhetően Marie Antoinette-ről mindenkinek egy meglehetősen nagy és régimódi nyaklánc jut eszébe, amit ő maga soha nem akart, nem hordott és még csak nem is birtokolt. Mégis ez lett bukásának egyik fő oka. Pedig ha valaki megnézi a Marie Antoinette-ről készült festményeket, annak egyértelmű: ez kicsit sem az ő stílusa. A kisebb, kecsesebb darabokat szerette – ez pedig egy monstrum, amihez hasonlót se vett fel soha. Nem is neki szánták. 1772-ben kezdte el készíteni két híres ékszerész XV. Lajos király számára. Nem a király rendelte, de úgy gondolták, biztosan megveszi majd szeretőjének, Madame du Barrynak. Nagy rizikót vállaltak, mert a hatalmas nyakékhez olyan sok drágakő kellett, aminek beszerzéséhez óriási kölcsönt kellett felvenniük, és a kész darab árából négy kastélyt lehetett volna venni. Mielőtt azonban megmutathatták volna a királynak, az meghalt. Megtehették volna, hogy szétszedik a nyakláncot, és kisebb darabokban adják el, ám ez jókora veszteséget jelentett volna, így felajánlották a francia királynénak. Marie Antoinette azonban nem kérte. Ő, aki mindig mindenből a legjobbat, a legújabbat kereste, sértőnek találta a gondolatot is, hogy egy olyasmit kínálnak neki, ami eredetileg egy másik nő számára készült. Volt azonban valaki más, aki nagyon is meg akarta szerezni: De la Motte grófnő elhitette az ékszerészekkel, hogy a királyné visszautasítása csak álca volt. Valójában nagyon is szeretné, csak drágasága miatt inkább titokban venné meg. Az ékszerészek hittek neki, és némi előleg fejében (amit egy naiv kardinális biztosított) átadták neki a láncot. A grófnő azonnal Londonba szökött, ahol a láncot szétszedte, majd eladta. Az ékszerészek csak akkor jöttek rá, hogy becsapták őket, amikor kérték a királynétől a teljes összeget. Marie Antoinette egy nagy, nyilvános pert akart, ahol kiderül ártatlansága. Bár a grófnőt elkapták és bebörtönözték, az eset a királyné jó hírét is megtépázta.
Elrejtett kincs
Azt csak nagyon kevesen tudták, mi történt Marie Antoinette ékszereinek javával. Ő ugyanis még a szökés előtt rábízott egy fából készült ládikát Mercy-Argenteau grófra, Ausztria franciaországi nagykövetére, aki személyesen vitte azt el Marie Antoinette unokaöccsének, II. Ferenc német-római császárnak. Fantasztikus darabok voltak ezek, és a királyi pár azt remélte, ezek eladásából képesek lesznek majd hadsereget vásárolni, és visszafoglalni a trónt. Ám ők soha nem jutottak el Ausztriába.
A császár azonban megőrizte a lezárt dobozt, és 1796-ban odaadta Mária Antoinette egyetlen életben maradt lányának, az akkor 17 éves Mária Terézia Saroltának, amikor az az udvarba érkezett. Mivel neki nem született saját gyereke, a ládát továbbadta fogadott lányának, Parma hercegnőjének, így az ékszerek a Bourbon-Pármai királyi család birtokába kerültek, akik 200 éven át nem beszéltek róla senkinek. Csak a szűk család tudta, hogy mi van a birtokukban, és bár néha jeles eseményeken hordták az ékszereket, senki nem tudta, honnan származnak. Így a kutatóknak fogalmuk sem volt róla, hogy Marie Antoinette legendás ékszereinek jelentős része megmaradt. 2018-ban ezért volt óriási szenzáció, amikor árverésre bocsátottak közülük néhányat. Mivel a dobozban lévő darabokról pontos leltárt vettek fel, eredetiségükhöz nem fér kétség. Már csak azért sem, mert jó néhány darab ismerős volt már a kutatók számára a több száz éve készült királyi portrékról. A valóság azonban fantasztikusabb volt minden rajznál és festménynél, és így mi is bepillanthatunk abba, hogyan ragyogott kétszáz éve a francia királyné.