Ahogy a borozás minden elemének, a boros koccintásnak is megvan a maga szabálya, melyet két okból is érdemes követned. Az egyik inkább praktikus, hiszen ha poharaink nem megfelelő módon találkoznak, abból bizony kisebb katasztrófa is kisülhet. Képzeld csak el a következő szituációt! Egy kellemes estét töltesz barátaid társaságában, a nagy jókedv közepette pedig nem figyelsz a mozdulataidra, és köszöntés közben olyan hevesen koccintod neki a vörös borral teli poharad a másikénak, hogy abból az értékes nedű kiloccsan – ne adj Isten, még a pohár is törik –, és a makacs vörös lé az abroszon és a ruhádon köt ki. Azonnal próbálod menteni a menthetőt, de mindhiába. Ha azonban ismered a helyes technikát, ilyen nem eshet meg veled.

De nem csak ezért érdemes az etikettnek megfelelően koccintanod. Ha úgyis jól csinálod, a borospoharak találkozását kellemes, semmihez sem fogható csilingelés követi majd, mely tökéletes felvezetője az azt követő élménynek.

Hogyan kell borospohárral koccintani?

Noha bizonyos modern megközelítések szerint a koccintás gyakorlata elévült, és elegendő a társaság többi tagjával együtt, lehetőleg egyszerre magasba emelnünk a poharunkat, mielőtt megízlelnénk annak tartalmát, mi mégis arra biztatunk, bátran ápold ezt a szép hagyományt – még ha egy nagyobb eseményen időigényesebb is mindenkihez külön odalépni (és meglehetősen kellemetlen bárkit kifelejteni). De mennyivel szebb gesztus, nem igaz? Annak hangjáról nem is beszélve. Persze, csak ha jól csinálod.

OLVASS TOVÁBB!