Az elmúlt években az önálló, magas képzettségű, keményen dolgozó 25–39 éves nők kerültek az érdeklődés középpontjába a női emancipáció és az új stílusteremtés jóvoltából.
Rásegített a képre a regény-, a mozi- és a reklámipar a Szex és New York, Bridget Jones, Állítsátok meg Terézanyut! történetekkel, valamint a jól kereső szinglikre épített kampányokkal. Idealizált képük, feltételezett öltözködésük és lakásuk, szórakozási stílusuk sok nő szemében vált vonzóvá. Cikkünkben annak járunk utána, hány szingli élhet Magyarországon, és mennyire különböznek hasonló korú, nem szingli nőtársaiktól.

kikről beszélünk?
Nem könnyű a magyar adatokból kihámozni, hány szingli is élhet az országban és mi jellemzi őket. Ehhez először aránylag pontos definícióra van szükségünk, ami szintén nehéz feladat. Az utóbbi években a tárgyról több doktori disszertáció született, amelyek némileg eltérően határozzák meg acsoportot. Abban mindenesetre egyetértenek, hogy a szingli 25–39 éves, egyedülálló nő, aki nincs férjnél – azaz önálló életvitelt folytat, nem él regisztrált élettársi kapcsolatban, nem kötött még házasságot vagy elvált, illetve megözvegyült (bár az özvegyek aránya e korcsoportban elenyésző).
A tanulmányok szerint a szingli aránylag magasan kvalifikált, azaz legalább érettségije van (a megfelelő korosztályban anők majdnem kétharmadának van érettségije) és nagyobb városban, azaz Budapesten vagy amegyeszékhelyeken él. (Ez a definíció persze még mindig eléggé tág, ebbe a szinglicsoportba ahajléktalan, állástalan elméleti fizikus is belefér.)
Cikkünkben aszingliket mi is a fenti feltételek szerint határozzuk meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne másfajta kritériumok szerint is kialakítani egy vizsgálandó szinglicsoportot.

Hányan vannak?
A 25–39 éves nők száma hazánkban 2010-ben 1millió 140 ezer fő, akiknek több mint 40százaléka hajadon vagy elvált. Legtágabb értelemben tehát mintegy 480 ezren számítanak potenciális szinglinek.
Számukat a szűkebb definíció már nagyban csökkenti: alegalább középfokú végzettségű, nagyvárosi, egyedülálló nők száma 80 ezer fő, amegfelelő korosztály létszámának hatoda. Közülük 50 ezer hajadon, 30 ezer elvált. Aszinglik száma tehát nem túl magas hazánkban. Ettől még (a médiában is felerősített) hatásuk nagyon jelentős lehet környezetükben, főleg, ha életvitelük tényleg nagymértékben eltér atöbbiekétől.
Aszingliket most a25–39 éves, szintén legalább középfokú végzettségű, nagyvárosban élő, nem szingli – tehát családos, férjezett– nőkkel vetjük össze. Ők mintegy 165ezren vannak.

Képzettség, gyerek, laptop
A hajadon szinglik 25 százaléka, az elváltak 10százaléka, a családban élők 13 százaléka felsőfokú végzettségű. (Ez azt jelenti, hogyha a szingliket csak afelsőfokú végzettségűekre szűkítenénk, számuk már csak 14 ezer lenne.) Az egyedülállók 5százaléka, az elváltak 4 százaléka, a családban élők 4,1százaléka dolgozik vezető beosztásban.
A hajadon szinglik tizedének, az elváltak felének, acsaládban élők 80 százalékának van gyereke, azaz itt jelentős a különbség. Az ellátottsági mutatók – laptop, autó – nem igazán hasonlíthatók össze, hiszen a családban ezek az eszközök bárkiéi lehetnek. Mindenesetre a hajadon szingliknél ezek a mutatók nem igazolják a vécére is laptoppal mászkáló csajok filmekben sugallt képét, körükben ugyanis 13 százaléknak van laptopja, az elváltaknál pedig ugyanez az arány 4 százalék. A hajadonok ötöde, az elváltak 5 százaléka (!) tart autót, méghozzá főleg saját kocsit – a cégautó elenyésző arányú.

Jobban élnek?
A kiadásokat úgy vethetjük össze, ha az egy főre vagy fogyasztási egységre vetített kiadásokat hasonlítjuk egymáshoz. Ezek alapján az egy főre jutó összes nettó jövedelem a hajadon szingliknél 170 ezer forint/hó, az elváltaknál 124 ezer Ft/hó, a családosoknál 134 ezer forint/hó: azoknál kimagasló tehát, akik egyedül vannak. Az egy főre jutó élelmiszerk-iadás nagyjából azonos.A hajadon szinglik önmagukra költenek jóval többet a családosoknál: testápolásra, fodrászra 40százalékkal, ruhára 50 százalékkal! (Az elváltak költekezése nagyjából olyan, mint a családosoké.)
Az a hipotézis viszont, hogy a szinglik szerelmesek acipőkbe, látszólag nem igazolódik: a hajadonok csak mintegy 10 százalékkal költenek többet női lábbelire, mint a családosok, de még őket is meghaladják 10 százalékkal az elváltak. Azt viszont tudjuk, hogy a legtöbb cipőt a növésben lévő gyerekeknek vásárolják a szülők, így mégiscsak feltételezhető, hogy egy hajadon szingli látványosabb cipőkollekciót tart a gardróbjában, mint atöbbgyerekes anya.
A hajadon szinglik és elváltak nem különösebben édesszájúak, nagyjából annyit költenek édességre, mint a többiek. Minthogy a férfiak több alkoholt isznak, a szinglik körében az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás csupán 60 százaléka acsaládosokénak. Az elváltak viszont már ugyanannyit isznak, mint a családosok! Dohányzásban a hajadon szinglik járnak élen: az egy főre jutó cigarettaköltség esetükben 80százalékkal magasabb, mint a családosoknál. (Az elváltak ebből a szempontból is a családosokhoz hasonlítanak.)
Nézzük a lakásviszonyokat. A hajadon szinglik természetesen kisebb lakásban laknak (50négyzetméterben, szemben az elváltak 60 és a családosok 70 négyzetméterével), de körükben – mintegy 30 százalékkal – több négyzetméter jut egy főre, azaz kevésbé kell attól tartaniuk, hogy foglalt lesz a fürdőszoba. Azt várnánk, hogy aszinglik jobb lakásban laknak, de saját bevallásuk szerint alakás értéke a három csoportnál nagyjából azonos, átlagosan 275 ezer forint/négyzetméter.

Egy jómódú réteg
Érdekes adatot kapunk, ha az egyes csoportokat jövedelmi decilisek szerint figyeljük meg, vagyis a háztartásokat sorba rendezzük az egy főre jutó jövedelem alapján a legszegényebb 10százaléktól a leggazdagabb 10 százalékig, és így 10 egyenlő nagyságú csoportot képezünk. Eszerint akiindulópontnak választott 1 millió 140 ezer nőnek (a25–39éves korosztálynak) már eleve is némileg jobbak akörülményei, 15 százalékuk aleggazdagabb háztartásokban élők csoportjának tagja. Azok anagyvárosi családok pedig, ahol a feleség legalább aközépiskolát elvégezte, a jobb módú rétegekhez tartoznak: 20 százalékuk a leggazdagabb tizedben van. Ugyanez áll az elváltakra. Ám a hajadon szingliknek több mint a fele – 56 százaléka! – él ebben a csoportban. (Ne feledjük, hogy a szingliket eleve a jobb módú réteghez hasonlítottuk. Az országos átlaghoz képest helyzetük még sokkal előnyösebb lenne.)

A tipikus szingli
A statisztikai adatok alapján az elváltak, bár élethelyzetük hasonló, nincsenek olyan jó körülmények között, mint a hajadon szinglik, feltételeik inkább olyanok –sőt még rosszabbak –, mint acsaládosokéi. A fenti számok alapján tehát azt akövetkeztetést vonhatjuk le, hogy az igazi szingli nem elvált – hanem egyedülálló, öntudatos hajadon.
Magyarországon nem él túl sok olyan szingli, aki megfelelne a filmekben sugallt, klasszikus képnek: számuk mintegy 50 ezer. 5százalékuk vezető beosztásban dolgozik – akárcsak aviszonyítási alapul vett családokban. Anyagi helyzetük kiemelkedő –50 százalékuk a magyar társadalom leggazdagabb 10 százalékához tartozik –, akontrollcsoporthoz képest jóval magasabb összeget fordítanak testápolásra, ruházatra, és jóval nagyobb közöttük adohányosok aránya is.

Szerző:Sugár András, fotó:Getty Images. Ez a cikk az Éva magazin 2010. októberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.