Szükségből erényt
Amikor megszületett az első gyerekem, nem tudtam már visszamenni dolgozni. Saját céget alapítottam, és mellesleg feltűnően jól tudtam embereket szerezni a párom informatikai cégébe. Ebből a „melleslegből” lett aztán a főfoglalkozásom: informatikus fejeket vadászom.
Azt gondolnám, becsukott szemmel, vakon is találsz informatikust. Tele aDuna velük, ebben jók vagyunk.
Ezt honnan veszed? Lehet, hogy szeretjük ezt hinni, mert viszonylag sok az egy főre jutó fizikai Nobel-díjasunk, de ez tévedés. Konstans hiány van. Amikor kezdtük, 1999-ben, tízezer betöltetlen állás volt. Évente ötezer képződik mindenféle intézményekben a leggyérebb főiskoláktól aMűegyetem informatikai karáig, de őket fel is szívja a piac.

Élethosszig
Miért nem tudjuk ezt? Mondja valaki a kisdiákoknak az iskolában, hogy legyenek informatikusok?
Mi fel szoktunk szólalni, amikor napirenden van az oktatáspolitika. Ilyenkor mindig felmerül, hogy sok a bölcsész, a jogász meg a kommunikáció szakos, de nagyítóval sem találsz kémikust, matematikust.
Azért nem baj, ha van bölcsész, halbiológus meg pék is egy országban.
Persze, sőt. A bölcsész például az, aki bármit meg tud tanulni. Az a foglalkozása. Alényeg, hogy mindenki értsen nagyon valamihez és folyamatosan haladjon, képezze magát. Egy tudásszint fölött mindegy lesz, hogy magas vagy alacsony, hogy milyen nemzetiségű, hogy férfi vagy nő, hogy jobb- vagy balkezes.

Szöveg: Pataki Katalin, fotó: Karádi Róbert. Minden jog fenntartva.