Malawi a közelmúltban Madonna örökbefogadási kísérletei kapcsán került a világsajtóba. Az alábbi riport kiindulópontja éppen ezért egy kórház.
Amikor Malawi még brit védnökség volt és Nyaszaföldnek hívták, a fekete lakosság számára fenntartott kórház a „Bottom”, azaz „Alsóvég” nevet viselte, ami jól kifejezte, hogy ha aki egyszer ide bekerül, annak vége van. Egy évszázad leforgása alatt alig változott valami. Ennek a 19. századi, rosszul felszerelt, orvoshiánnyal küzdő épületnek a málladozó falai közt működik ma a szerencsétlen sorsú szülészeti osztály. Malawiban a szülő nők 15 százaléka HIV-pozitív, az új megbetegedések 30 százalékáért pedig az anyáról gyermekre terjedő fertőzés a felelős.
– Amint látja, még mindig nagyon rossz a helyzet – sóhajt Tarek Meguid, miközben a szülészeti osztály sötét folyosóin sétálunk. – Hiány van gyógyszerből, nővérből és orvosból, sokan még a vizsgálatra is napokig kénytelenek várni. Legtöbbjük AIDS-es.
A Mozambikkal és Zambiával határos keskeny földsávból és egy hatalmas tóból álló Malawi a Föld egyik legszegényebb országa, ahol a születéskor várható élettartam 40 év, virágzik a korrupció, a születésszabályozást hírből sem ismerik, a többség havonta alig 20 eurót keres, miközben a benzin literének ára 1 euró, egy újság pedig 50 cent. Az ország 14 millió lakója számára az AIDS immár 20 éve a mindennapok valósága. – Hivatalosan a 15 és 49 év közötti lakosság 14 százalékát érinti a betegség – mondja Tarek –, de mindenki tisztában van vele, hogy a HIV-fertőzöttek valós aránya eléri a 20 százalékot.

A szülészet presztízse
Az egyiptomi apától és német anyától származó, 46 éves Tarek mindig kedves a betegekkel, és vigyáz, hogy akkor se veszítse el nyugalmát, ha a vágni lehet s feszültséget, vagy ha már 30 órája nem aludt. Ő a szülészeti és újszülöttosztály igazgatója a Bottomban, pontosabban Bwailában – ezt a nevet Kamuzu Bandától, Malawi egykori diktátorától kapta a létesítmény. Banda a 60-as évek végén, hatalomra kerülésekor új kórházat nyittatott, de meghagyta a Bottomban a rosszhírű, megbélyegzett osztályokat: a pszichiátriát, a tuberkulózis és a paralízis áldozatait kezelő részleget – illetve a szülészetet. A szülészeti osztály a HIV-pozitív anyák és csecsemők magas aránya miatt nem kerülhetett át a modern kórházba.
– Feltétlenül beszélnie kell Michele Usuellivel – szólít fel Tarek. – Remek orvos, az újszülöttosztályon dolgozik ő is.
Még aznap este felkeresem a 32 éves milánói férfit egy diplomaták lakta, távoli lakónegyedben. A házat magas fal veszi körül, a kapunál őrök fogadnak, a papírjaimat kérik. – Jelenleg én vagyok az egyetlen újszülött-gyermekorvos Malawiban – vág bele Michele. – A kórházban átlagosan napi 35 szülés folyik le, amire mindössze három orvos jut. Az országban létezik még néhány kisebb kerületi kórház is, de ott nincs képzett személyzet, így sok nő inkább a nem hivatalos bábákra bízza magát. Ezek a népi bábák többnyire írástudatlan és orvosilag képzetlen, idősebb nők, közülük nem egy tízszer, sőt tizenötször szült, ezért számít szaktekintélynek.
Michele Ususelli egy nemzetközi egészségügyi projekt koordinátoraként érkezett Malawiba. Társaival együtt a várandós anyák körülményeinek javításán dolgozik: oktatást szerveznek a falvakban, a bábákat orvosi ismeretekkel látják el, csereprogramot létesítenek a falusi és a városi kórházi nővérek számára. Az olasz külügyminisztérium 600 ezer eurót adományozott a 3 éves programra, amelyet 2008-ban meghosszabbítottak. A mostani fázisban arra szeretnék a köz figyelmét ráirányítani, hogy Malawiban a csecsemők és az 5 év alatti gyermekek halandósági rátája a világon talán a legmagasabb, és a szülő nők halandósági mutatói sem sokkal jobbak.

Ördögi kör
Joe eszes fiú, bizonyára ezért lett portás a város egyik legjobb szállodájában. A magas munkanélküliség miatt – meséli – a prostitúció az ország egyik legkomolyabb problémája, amit csak súlyosbít, hogy kevesen védekeznek. – Én olvasok újságot, ezért vannak ismereteim az AIDS-ről – magyarázza –, de a falusi emberek alig hallottak róla. – Joe szavai nyomán világossá válik, hogy Malawiban, mint Afrika legnagyobb részén, a szegénység, az elégtelen táplálkozás, a magas születésszám, a prostitúció, a gyermekek és az anyák magas halandósági rátája és maga az AIDS mind szorosan összefüggnek egymással. Ördögi kör: pár éven belül HIV-pozitív gyerekek egész generációja jelenik meg, a lakosság legaktívabb része menthetetlen lesz, ami tönkreteszi az ország gazdaságát is.
– Az alapoktól kell kezdenünk – magyarázza az olasz orvos. – Egyelőre a terhes HIV-pozitív nőknek csak egy nagyon kis része jut hozzá az anya-gyermek fertőzést megelőző gyógyszerhez. A többségük nem is tudja, hogy fertőzött. Mi megteremtjük az azonnali szűrés lehetőségét, és akiről kiderül, hogy HIV-fertőzött, annak Nevirapine-kúrát adunk.
Egy német gyógyszergyár fejlesztése, a világ gazdag országaiban már régóta használatos Nevirapine egyéb gyógyszerekkel együtt kitűnően hat HIV-pozitív terhes nőknél, a vizsgálatok szerint majdnem nullára csökkenti a veszélyét annak, hogy az anya megfertőzze a magzatot. Malawiban a magzatok teljes védelmére persze nincs elég pénz, ezért a betegek csak részleges kezelést kapnak, de még ez is 50 százalékkal csökkenti a vírusátadás esélyét. A gyógyszergyár egymillió tablettát adományozott 60 fejlődő országnak, és további ingyen milliókat ígérnek szükség esetére.
Malawiban körülbelül egymillió árva gyerek él, közülük minden másodiknak az apja vagy az anyja, sőt gyakran mindkét szülője AIDS-ben pusztult el. Sokan már 11-12 évesen családfővé válnak, és felnőttként gondozzák kisebb testvéreiket. Néhány ilyen gyerekkel a lilongvei ifjúsági központban találkoztam. A kis ház verandáján nagyobb fiúk ücsörögtek, és sakkozással, olvasással, tévézéssel vagy számítógépezéssel próbálták elütni az időt. Munka alig akad, aki elvégezte az iskolát, nem tud mihez kezdeni. – El kell magyaráznunk honfitársainknak – mondja Effie Pelekamoyu, a malawi családtervezési szervezet munkatársa –, hogy mi a jó a családi életben és a szexben, mik az AIDS veszélyei, és hogy mennyire fontos az óvszer használata. – Effie és kollégái felvilágosító tevékenysége alapvetően fontos egy olyan országban, ahol a gyerekek 11 éves korukban létesítenek először szexuális kapcsolatot, és a védekezés nélküli szex számít normának. Ebben az országban a hagyományok a frissen megözvegyült nőket arra kényszerítik, hogy a sógorukkal létesítsenek szexuális kapcsolatot, a meddőnek tartott nők csak akkor remélhetnek gyógyulást, ha felajánlják testüket a falu orvosának, aki első menstruációjuk idején a fiatal lányokra is igény tarthat. Malawi részben ezért is világelső a születések számában: egy malawi családban átlagosan 6,7 gyermek születik.

Gyerekek a véradáson
A Malawi Vérellátó Szolgálat ajtaja előtt iskolás gyerekek állnak sorba. A tanárok mindennap elmagyarázzák nekik, hogy miért fontos a véradás saját maguknak és az országuknak. – A véradás jó alkalom, hogy a gyerekek vérvizsgálaton essenek át – mondja George Liomba professzor, – és bizony a donorok 5,5 százalékánál új hepatitis-B-re, 3,3 százalékánál AIDS-re, más arányokban pedig egyéb fertőzésekre bukkanunk. Az elmúlt három évben a véradók száma 5 ezerről 20 ezerre nőtt, de ennél többre van szükségünk, mert a felhasználható vér sohasem elég. Ugyancsak nagy probléma a vér hűtése, mivel a kórházak többségében erre alkalmatlanok a körülmények.
Michele megkérdezte, tudom-e, mennyi Malawiban az egy főre jutó egészségügyi ellátás összege. – Tizenhárom dollár – válaszol a saját kérdésére. – Olaszországban 4200 dollárt költenek ugyanerre, az Egyesült Államokban pedig több mint 6 ezret. Az egész országban kétszáz orvos dolgozik, vagyis egy orvosra 70 ezer ember jut. Olaszországban háromszáz. És mit gondol, hol dolgozik több malawi orvos és nővér, Malawiban vagy Nagy-Britanniában?

Szöveg és Fotó: Alessandro Gandolfi / Parallelozero / TCS
Fordítás: Rosta Nóra
Ez a cikk az Éva magazin 2009. májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.