Miért is ne?
Olyannyira, hogy Zsolt, aki most egy svéd produkciós cégnél dolgozik, „gyesre” készül. Néhány hónapig heti váltásban maradnak otthon Imrével, aztán fél évre Zsolt vonul úgynevezett papaszabadságra.
– Megértettem, hogy a papaszabadság itt nem csak lehetőség, hanem társadalmi elvárás, és ez így van jól. Még egy olyan munkahely is, mint ahol én dolgozom, természetesnek veszi a döntésemet. Sőt, az itteni barátaim sem csodálkoznak rajta.
– És az otthoniak?
– Hát az más. Ők ezt egyáltalán nem értik – mondja a fiatal apuka.
Sofia egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy jól döntöttek. Hogy el tud-e látni egy apa testileg-lelkileg egy kisbabát? „Miért is ne?”– csodálkozik a kérdésen.
Svédországban sok apukát látni munkaidőben babakocsit tologatni. A születés után 10 nap fizetett szabadságot kapnak, a gyes idejéből pedig további 60 napot csak nekik tartanak fenn, ezalatt a fizetésük nyolcvan százalékát folyósítják. A papaszabadságot az anyák nem vehetik igénybe, ha az apák nem élnek vele, elvész. Amennyiben a család úgy dönt, hogy az apa tovább marad otthon csemetéjével, arra is van lehetőség. A skandináv országban az apák csaknem 40 százaléka él hosszabb-rövidebb ideig a törvény adta papaszabadsággal. Mivel a szülési szabadság összege függ a szülő keresetétől is, sokszor a férfi csak azért marad ki a gyesből, mert ő keres többet a családban. De vannak már olyan családbarát munkahelyek, amelyek inkább kifizetik a két szülő keresete közötti különbséget, hogy azzal is szülői szabadságra ösztönözzék az apukákat.
Magyarországon a kisgyermekes családok mindössze 5 százaléka dönt úgy, hogy az édesapa marad otthon a gyermekével. A döntésben főként a családi szerepek tradicionális felfogása és az államtól kapott anyagi juttatások játszanak szerepet. Apaként akkor éri meg a gyed vagy a gyes, ha a férfinak nincs állása, vagy a nő sokkal többet keres. Ám a férfiak átlagosan 15–20 százalékkal magasabb fizetése miatt ez kevés családban merül fel.

Rugalmasság
– Igazad van, az én munkám különleges, de hangsúlyoznom kell, hogy nem azért megyek vissza viszonylag korán dolgozni, mert féltem az állásomat – viszi tovább a szót Sofia. – Egyszerűen imádom, amit csinálok! És egyáltalán nem lógok ki a sorból. Ha csak azokról a kisgyermekes anyukákról beszélek, akikkel összejárunk, többen közülük hasonlóan döntöttek. Én sem tudnék drasztikusan elszakadni a kisfiamtól, jó, hogy van lehetőségünk dolgozó nőknek és anyáknak lenni egyszerre.
Svédországban a szülő rendelkezhet úgy, hogy csak félmunkaidőben, esetleg negyed vagy háromnegyed műszakban dolgozik. Akár úgy, hogy hétfőtől szerdáig a munkahelyén van, a hét többi napját otthon tölti. A 480 napos anyasági segély a gyermek 8 éves koráig vagy az első osztály befejezéséig vehető igénybe, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Az északi országban világviszonylatban is rendkívül magas a részmunkaidős, illetve otthonról dolgozó nők foglalkoztatottsága, a dolgozó anyák több mint 40 százaléka vállal napi nyolc óránál kevesebb munkát. Hogy mi ennek az eredménye? Ezek a nők sokkal motiváltabbak mind a szülésre, mind a munkára. A magas születésszám miatt Európában Svédországot tartják pozitív példának, manapság szinte divat három gyereket szülni. Egy tavaly végzett felmérés szerint viszont Magyarország Európában az utolsók között van a kisgyermekesek foglalkoztatásában, a két éven aluli gyermeket nevelő nők számát nézve sereghajtók vagyunk. Hasonló a helyzet a 3–5 éves gyermeket nevelők esetében, a magyar anyukák alig több mint fele dolgozik 5 éven aluli gyerek mellett.
– Térjünk egy kicsit az anyagiakra: az itteni támogatásból kényelmesen lehet gyereket nevelni?
– Meggazdagodni itt sem – válaszolja Sofia –, de megélni éppen meg lehet a gyerekpénzből. Elég sok mindenre elég, egy anyuka gondolkodás nélkül beülhet egy kávézóba, nem kell számolgatnia a koronáit. Ez itt jár nekünk – mosolyog.
Svédországban az anyasági segélyt 480 tehát napig folyósítják. 390 napig az anya (vagy az apa) korábbi fizetésének 80 százalékát kapja kézhez. Ez az összeg naponta maximum 646 svéd korona, vagyis csaknem 17 ezer forint lehet. Az alacsony keresetűek számára az állam napi 180 svéd korona, azaz közel 5000 forint támogatást garantál. A szülő további 90 napig lehet jogosult a támogatásra, amennyiben otthon marad gyermekével. Ekkor azonban a támogatás összege mindenki számára napi 60 svéd korona, ami átszámítva valamivel több mint 1500 forint. Emellé jár a családi pótlék is, amelyet a gyermek 16 éves koráig lehet igénybe venni, és amelynek összege havonta 1050 korona, vagyis 27 300 forint. Bár nem túl szerencsés forintosítani a koronát, mert Svédország Európa egyik legdrágább országa, a gyereksegély azonban még a magasabb árak mellett is jó pénz a családok számára.

Nincs akadály!
Felszállunk egy stockholmi buszra. A vezetőnőt szemmel láthatóan zavarja, hogy ott tüsténkedem a fényképezőgépemmel, de gyorsan rájövök, hogy miért. Túl közel állok érzékelőhöz, így nem csukódik be az ajtó. A buszok középső ajtaja általában a babakocsisoké és a tolószékben közlekedőké, így valóban nem mindegy, hogy mikor záródik az ajtó. Egy buszon akár három-négy babakocsi is elfér egymás mellett. A metrókat, vonatokat is hasonlóan alakították ki, és Stockholmban eddig egyetlen olyan aluljáróban sem fordultam meg, ahol ne lett volna rámpa vagy lift. A Magyarországon is ismert és bababarát kialakítása miatt közkedvelt bevásárlóközpontnak szülőhazájában komoly konkurenciája van: itt minden áruházban, sőt a legtöbb étteremben van pelenkázó, etetőszék és játszósarok.
Sofia azt mondja, a svéd anyukákra, apukákra a legkevésbé sem jellemző, hogy otthon unatkoznának a négy fal között. Bár a féléves kisfiút még korai lenne játszótérre vinni, a nagy nyári pokrócpartikat a parkokban már a legkisebbek is élvezik. Ha rossz az idő, tele vannak a játszóházak. Ezek egy részét az önkormányzatok tartják fenn, így ingyenesek. A játszóterekre is nagy gondot fordít a városvezetés, a játékok korszerűek, biztonságosak és tiszták. Stockholmban nyitottak egy színházat és egy mozit kifejezetten babakocsisoknak, ami azt jelenti, hogy előadás alatt mindenki szabadon jöhet-mehet, etethet, vagy éppen pelenkát cserélhet.
Az amerikai szervezet felmérése kitér arra is, hogy a skandináv országban jó minőségű az ivóvíz és tiszta a levegő. Tény, hogy sokan cserélik az autót biciklire, így az anyukák és apukák nyugodt szívvel kerekezhetnek az egész országot behálózó bicikliutakon hátul ülő, bukósisakot viselő csemetéjükkel óvodába, iskolába.
Ha azt hinnénk, hogy ebben a kétségtelenül gyermekbarát országban minden tökéletes, hallgassuk meg a svéd szülők határozott cáfolatát. Szerintük például túl kevés az óvoda, és túl hosszúak a várólisták. Sokan egyenesen diszkriminatívnak tartják, hogy ha egy szülő otthon nevelgeti legkisebb gyermekét, akkor a nagyobbak is csak korlátozott óraszámban járhatnak óvodába. Tény azonban, hogy egy gyerek óvodáztatása komoly összegbe kerül az önkormányzatnak, és viszonylag kevésbe a szülőnek. Ezért döntött úgy az állam, hogy ha már az anyának sok pénzt fizet az otthonmaradásért, akkor csak óvodás gyereke csak korlátozottan vehesse igénybe az óvodát: duplán azért senki se élvezze a szociális rendszer előnyeit. A svéd anyaszakszervezetek – merthogy ilyen is van – időről időre hangosan tiltakoznak a rendszer ellen. Szerintük ezek a gyerekek nem tudnak lépést tartani ovis társaikkal, márpedig a későbbi iskola szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Ott is nagy a verseny: nem ritka, hogy egy-egy jó hírű iskola várólistájára már a születés előtt beíratják a gyereket. Mert ebben az országban – úgy tűnik – semmit sem bíznak a véletlenre.

Szöveg: György-Horváth Zsuzsa, a fotókat a szerző készítette. Ez a cikk 0 2008. évi decemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.