JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma
most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

A takarítás-szorongás eredete - avagy miért vagyok én rossz nő, ha koszos a lakás?

Borítókép: A takarítás-szorongás eredete - avagy miért vagyok én rossz nő, ha koszos a lakás? Forrás: Getty Images
Egy barátnőmmel egyszer arról beszélgettünk, ugyan honnan ered ez az ideges, szorongó, feszült érzés, amit akkor érzünk, ha úgy jövünk el otthonról, hogy nincs tökéletesen rendben a lakás. Hamar meglett a magyarázat (ami, egyébként csak részmagyarázat), ugyanis az anyukája mondta mindig, hogy úgy menjen el otthonról, ha véletlenül vendéggel megy haza, akkor se kerüljön kellemetlen helyzetbe. „- És tudod, hányszor jött haza velem váratlan vendég? Még sohasem. És hányszor éreztem, magam rosszul a mosogatóban hagyott edények miatt? Mindig.”

Egy barátnőmmel egyszer arról beszélgettünk, ugyan honnan ered ez az ideges, szorongó, feszült érzés, amit akkor érezünk, ha úgy jövünk el otthonról, hogy nincs tökéletesen rendben a lakás. Hamar meglett a magyarázat (ami, egyébként csak részmagyarázat), ugyanis az anyukája mondta mindig, hogy úgy menjen el otthonról, ha véletlenül vendéggel megy haza, akkor se kerüljön kellemetlen helyzetbe.


„- És tudod, hányszor jött haza velem váratlan vendég? Még sohasem. És hányszor érzetem, magam rosszul a mosogatóban hagyott edények miatt? Mindig.”

Az 1950-es évek Amerikájában aztán még egy csavart kapott a történet: a házimunkát elhanyagoló nő nem csak erkölcstelen, rossz ember lett, de nőietlen is. A második világháború után ugyanis az USA-ban masszív hadjárat kezdődött, hogy a nőket visszatereljék a konyhába (ahonnan a háború idejére kénytelenek voltak őket „kiengedni”, hogy átvegyék a fronton szolgáló férfiak munkáit), és megalkotásra került a nőiségében az otthonteremtés és háztartásvezetés révén kiteljesedő nő képe (ezt nevezte Betty Frieden, híres Feminine Mistique című könyvében A nőiség kultuszának, mely címen a könyv magyarul megjelent). Magazinok, reklámok, filmek, de az egész oktatási rendszer is azért munkálkodott, hogy elhitessék velünk, az a nő, aki nem elégszik meg a feleség-anya-háziasszony hármasával, azzal valami baj van, elférfiasodott, netán Freud-féle péniszirigységben szenved, hogy „a külvilág” babérjaira tör az „otthon” csinosítása helyett. A nőies nő ugyanis csodásabbat az otthonteremtéstél el sem tud képzelni. És a nőies nő egyik legfontosabb jellemzője, hogy imád takarítani és otthonát a legmodernebb gépekkel és más eszközökkel felszerelni... A boldogan takarító nőket ábrázoló reklámoknak hála meg is tehette.

Forrás: Getty Images
Forrás: Getty Images

A fogyasztói társadalom és a reklámipar ugyanis ekkor fedezte fel magának a háztartásbelit, mint célpontot: „a valóban fontos szerep, amit a nő háziasszonyként betölt, hogy még több dolgot vegyen otthonra”. – írta Frieden a könyvében.

És bár az 1950-es évek Magyarországán egészen más szelek fújtak, és a kor piedesztálra emelt traktoroslányának nem sok köze volt az amerikai berakott hajú háziasszonyhoz, a nőiség kultuszának örökségét mi is megkaptuk: elég csak megnézni egy takarítószer vagy eszköz reklámot. Azoknak a mondanivalója és felépítése ugyanis még mindig az ’50-es éveket idézi: még mindig egyedül a nő végez benne takarítást (egy 2008-as kutatás úgy találta, a takarítással kapcsolatos reklámok, mindössze 2%-ban látható férfi), méghozzá makulátlan külsővel, arcán ragyogó mosollyal; legfeljebb addig kámpicsorodik el, míg valamely felmerült problémáját a reklámozott termék meg nem oldja. Egy dolog változott csupán: napjain háziasszonya már a„kinti” munka mellett, harmadik műszakban cipeli egyedül a tökéletesen tiszta otthon felelősségét.

Forrás: Getty Images
Forrás: Getty Images

És persze e cikk megírásával senki nem biztatunk arra, hogy otthonát közegészségügyi állapotokat veszélyeztető mértékben kezdje hanyagolni, mindössze arra ösztökéljük nőtársainkat, hogy ha szoronganak a mosogatóban hagyott edény láttán, akkor próbálják annak okát valahol máshol keresni. Véletlenül sem önnön tökéletlenségükben.

Zárásul íme néhány takarítási szokás, amiben nagyanyáinknak (állítólag) igaza volt: