A karácsonyi ünnepek sokak számára egyet jelentenek a családi összejövetelekkel, és ezeket jellemzően valamely étkezéshez, főleg ebédhez vagy vacsorához szokták kötni. Még olyanok is képesek egész nap a konyhában készülni ilyenkor, akik egész évben csak elvétve teszik be oda a lábukat. Amikor megjönnek a vendégek, beindul a véget nem érő szedjél-vegyél-egyél maraton, halászlével, húslevessel, húsokkal, zöldségekkel, süteményekkel. Mellé azért némi ital is lecsúszik, ízlés szerint. Aztán csodálkozunk, hogy kaja után csaknem elalszunk.

Összetett kérdés

A kajakóma kifejezés szerves része a köznyelvnek, ha étkezés utáni aluszékonyságról beszélünk, de van ám tudományos megnevezése is a jelenségnek: posztprandiális szomnolencia. Az okok sokfélék lehetnek, és még a szakemberek között sincs teljes egyetértés azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi és hogyan idézi elő. Gyakori és egyszerű magyarázat például, hogy ilyenkor egyszerűen az agyból a gyomorba és a belekbe tolul a vér, de Monika Ferlitsch, a Bécsi Orvostudományi Egyetem belgyógyásza szerint ez csak kis részben járul hozzá a kajakómához. Dr. Rich Joseph, a bostoni Birgham and Women’s Hospital orvosa ugyanakkor azt mondja, minél nagyobb volt a lakoma, annál több vér segíti az emésztést.

Azonban egyikük sem egyszerűsíti le ennyire a kérdést. Ők és más orvosok egyetértenek abban, hogy számos tényező lehet még hatással étkezés utáni állapotunkra, kezdve más alapbetegségektől – akár az alvási apnoétól – egészen addig, hogy pontosan mit fogyasztottunk, és mit ittunk hozzá, vagy hogy milyen lelkiállapotban vagyunk.

A változatosság segít

Az egyik kulcs a triptofántartalom: ez a fehérjealkotó aminosav számos élelmiszerben megtalálható, egyebek mellett a zabban, a tejben, a csokiban, a banánban, a tonhalban, a sajtban és a csirkében. A szervezet ebből szerotonint (az egyik „boldogsághormon”) termel, amiből meg melatonin lesz. Ez utóbbi szabályozza az alvási ciklust. Ezért van az, hogy a magas triptofántartalmú fogások – zömében tehát húsok, zsíros ételek, tejtermékek – könnyebben ejtenek kajakómába, mint a saláták, könnyedebb levesek.

Joseph szerint vastagon benne van a jelenségben a szénhidrát is. A magas glikémiás indexszel bíró (azaz gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó, ezáltal a vércukorszintet gyorsabb ütemben megemelő) élelmiszerek közt említhetjük a krumplit, a különféle töltelékeket, sütiket. Ezek kiugrásokat, majd azokat követő bezuhanásokat eredményeznek a vércukorszintünkben. Amikor éppen leesik, akkor fáradtabbak, ingerlékenyebbek vagyunk, és romlik a koncentrációnk. Ráadásul az egyszerű szénhidrátok rásegítenek a triptofán hatására is. Mindezt valamelyest ellensúlyozhatjuk, ha rostban gazdag elemek is kerülnek a tányérra. Ilyen egyebek mellett a sárgarépa, a kukorica, a karalábé, a cékla és a sütőtök is.

Iszol vagy stresszelsz?

A vacsora mellé elfogyasztott alkohol is hozzájárul az álmosságérzéshez, legyen szó akár néhány pohár borról vagy korsó sörről. Ám a szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy bár átmenetileg jótékonyan hathat kedélyünkre az alkohol, kicsivel később megfordul ez a hatás. Dr. Christopher Winter neurológus és alvásspecialista még azt is hozzáteszi, hogy az alkoholtartalmú italok ronthatják alvásminőségünket, ezért nem javasolt közvetlenül lefekvés előtt inni, célszerű néhány órával korábban.

Végül pedig a stressz: bár az eredeti forrás a hálaadásra vonatkoztatja a dolgot, de igaz lehet a karácsonyra, de bármilyen más alkalomra is. Hiszen előtte már napokkal-hetekkel készülünk, bevásárolunk, dekorálunk, főzünk, tálalunk, várjuk a rég látott arcokat, akik látogatóba érkeznek. Az ebéd vagy vacsora végére ez az érzés enyhül, kikerülünk a nyomás alól, ami miatt könnyebben elnyom a fáradtság.

Források: HuffPost, Patikatárs, Cukorbeteg Központ