Szingli. Erről a szóról óhatatlanul nő jut az ember eszébe, sőt, már-már
a biológiai óra ketyegését is hallani véli. A szándékos-kényszerű egyedüllét azonban korántsem nemfüggő, és olykor a férfiakban is ugyanúgy ketyeg valami. Hogy egy harmincas barátomat idézzem: „Kinek kell ez a szinglitangli lét? Gyereket akarok, de azonnal!”

Nehéz elindulni, nehéz megállni
„Voltak olyan időszakok az életemben, amikor azért nem kezdeményeztem kapcsolatot, mert tudtam, hogy ha hetente elmegyünk moziba, szórakozni, akkor el fogom várni önmagamtól, vagy talán a partnerem is elvárja tőlem, hogy én fizessek, és tudtam, hogy ezt anyagilag nem bírom – mondja a harminchét éves Szabolcs. – Ha jól emlékszem, Mikszáth Kálmán volt az, aki elvált a feleségétől, amikor úgy érezte, hogy nem tudja eltartani az írásaiból, majd néhány év múlva, amikor jobbra fordultak a dolgai, újra elvette. Szép történet, az élet azonban véges, és nem biztos, hogy az ember ennyi időt el akar tékozolni belőle.” A pályakezdő minimálbér ma már a múlt ködébe vész, Szabolcs jól keres, egy nyolcvanmilliós lakás büszke tulajdonosa, amelyben vígan eljátszhatna három-négy gyerek. Szabolcs ugyanis nagy családra vágyik. Az életformája azonban kissé megnehezíti a terve megvalósítását: állandóan dolgozik, mert magányos, magányos, mert mindig dolgozik. „Senki sem viseli el sokáig, ha a társa este tízre ér haza, hajnali hatkor pedig már újra fogja a kalapját.” Ma már megengedhetné magának, hogy a partnerét elvigye vacsorázni vagy akár egy hosszú hétvégére, ritka szabad idejét mégis hozzá hasonlóan magányos barátaival tölti. „Kényelmes életem van, ami pont azért unalmas, mert kényelmes.” Nem tartja magát boldogtalannak, de kifejezetten zavarja, hogy még nincs családja, hogy amikor a fia érettségizik, a legjobb esetben is hatvan körül fog járni. „Furcsa világban élünk. Nincsenek minták. Most már az a deviáns, ami régen normális volt, és fordítva.”

Jó vásárt csinálni
Deviancia a szingliség vagy egy új kategória? – kérdezem Berky Tamás klinikai pszichológustól, a Pszichológia Online szerkesztőjétől. „Egyre inkább új kategóriának gondolom. Hogy ez jó vagy rossz, azt persze lehet vitatni. A mai generációkat nemigen lehet összevetni a régiekkel. Elég, ha az ember megnézi a hatvanas években készült érettségifényképeket. Azokon alig lehet megkülönböztetni a diákokat a tanároktól. Az arckifejezésük egészen más, mint a mai fiataloké. A maiakhoz képest ők már érett emberek voltak.” Kitolódik a tanulmányok, a pályakezdés ideje, az emberek rengeteg energiát fektetnek önmaguk felépítésébe, és fennáll a veszély, hogy később sem tudnak leállni. „Ahogy a kapzsi pénzt gyűjtöget, az individualista karakter az önmagával való törődést halmozza fel. Azért nem tudja elkötelezni magát senkinek sem, mert akkor le kellene mondania az élet rengeteg más lehetőségéről. Igaz, hogy ezeket a lehetőségeket valószínűleg soha nem fogja valóra váltani, valahogy mégsem tud lemondani róluk.” Az életkor előrehaladtával, a lelki fejlődéssel együtt az igények is megnőnek. A testi vonzalmon kívül egyre nagyobb jelentőséget kap, hogy intellektuálisan, ízlés és szokások dolgában is illeszkedjenek a partnerek. Mindezt együtt nem könnyű egy személyben megtalálni, sokan mégsem hajlanak a kompromisszumra. Erich Fromm hasonlatával élve: „Mintha piaci viszonyok honosodnának meg a szerelemben is, a párválasztás szinte már olyanná válik, mint az adás-vétel. Tudom, hogy nekem milyen értékeim vannak, és körülbelül hasonló értékű embert keresek a húspiacon. Mindenki igyekszik nyereséggel nyélbe ütni a cserét.” Az üzletfelek azonban mintha nem akarnának alkudni, vagy egyszerűen nem találnának rá egymásra!

Finnyás lányok
„Valami miatt a két társaság más síkon mozog, valamiért nem találják egymást” – állapítja meg a harmincegy éves Laci, akinek három éve nem volt egy „normális” párkapcsolata. Ebben szerinte komoly szerepet játszik az is, hogy a hozzá hasonló korú nőkkel kifejezetten nehéz boldogulni. „Megvan a kialakult kis életük, az egzisztenciájuk, a rigolyáik. Alacsonyabb a toleranciaküszöbük. Biztosan vágynak kapcsolatra, de annyira válogatósak, hogy az igényeiknek nem könnyű megfelelni. Ha valami nem stimmel, egykettőre azt mondják, hogy viszontlátásra. Pedig szerintem ez nem így megy. Ha az ember szeret valakit, de néhány dolga nem tetszik, attól még nem kell elküldeni. Le kell vele ülni, meg kell vele beszélni. Ehelyett az ilyen nők kalapba gyűjtik a problémákat, majd egyszerre a másik nyakába borítják.” Miért nem próbálkozik a fiatalabb korosztállyal, kérdezem tőle a sorstárs rutinjával. „Nekem már az is fontos, hogy valaki mit gondol a gyerekkérdésről. Azt mondják, hogy még nem késtem le semmiről, de nem akarom harmincnyolc éves koromig halogatni a családalapítást. Szeretném biztos háttérben tölteni a mindennapjaimat, és ehhez nekem az anyagi jólét mellett a család is hozzátartozik.”

Válogatós fiúk
Úgy látszik azonban, ideális nőnek lenni sem gyerekjáték. „Ahogy az ember lépeget előre az életben, a karrierben, egyre nagyobbak az igényei – ismeri el a huszonhat éves Tamás. – Régebben elég volt, ha a lány jól nézett ki, és nagyjából hasonló volt az érdeklődésünk. Ma már fontosabb viszont, hogy vannak-e céljai. Sokat számít, hogy valahova el akarjon jutni. Nem azt mondom, hogy karrierista legyen, de az a tipikus otthon ülő, családcentrikus típus se. Én már felvettem egy lakás- és egy autóhitelt. Fizetem a saját dolgaimat. Nem várom el, hogy neki is legyen lakása, autója, de azt megkívánom, hogy többé-kevésbé ugyanazokat a dolgokat adja bele a kapcsolatba, mint én.” Meg hát azért legyen „ízig-vérig nő”, úgy fogja a villát, ahogy kell, és vonzó tulajdonságait lehetőleg igen gyorsan mutassa is meg. „Amikor az első perctől tudod, hogy nem őt keresed, akkor úgy gondolom, kár húzni az időt.”

Újratanulni a naivitást
Van, akinek elege lesz a kortársakkal való huzakodásból, és a fiatalabb lányok felé fordul. Mint a harminckét éves Sándor, aki egy ötéves kapcsolat után jött össze egy magánál tíz évvel fiatalabb lánnyal. „Először nem nagyon tudtam komolyan venni a korkülönbség miatt, de aztán értékelni kezdtem, hogy olyasmiket tud, amiket én nem. És most nem erotikus dolgokra gondolok.” Berky Tamás szerint gyakran megfigyelhető az ilyen „visszacsapás”. A férfi visszanyúlik a fiatalabb lányokhoz. „Nem feltétlenül azért, mert kényelmes vagy hízelgő neki, hanem mert megérzi, hogy mennyi mindent ad a lelkesedés és energia, amellyel az ifjú lányok nézik a világot. Ez az erő néha a tudatlanságon alapul, de valamiféle önbeteljesítő jóslatként viszi előre és remek dolgokra sarkallja őket. Igen termékeny, kölcsönösen kielégítő viszony alakulhat ki ebből: a lány fiatal és dinamikus, a férfi az értelmet és a biztonságot adja, továbbá tiszteli a lányt azért, amit a frissessége révén tud. A lány nagyon sokat tanul egy ilyen viszonyból, a férfi pedig újratanul valamit, amit régebben tudott, de már elfelejtett. Csak éppen ez a lány még nem akar férjhez menni, és előfordulhat, hogy mire akarna, addigra már nem is olyan fiatal.”

Idő kérdése az egész?
Van, aki pedig Jánoshoz (39) hasonlóan nyugodt léptekkel masíroz végig férfikora alkalmi kapcsolatokkal szegélyezett ösvényén, nem adva és nem várva sokat. „Sok nő van körülöttem, ami meggátol benne, hogy megragadjak egynél. Az első körben még nem világos, hogy mennyire komoly a dolog. Olyan ez, mint az a régi játék a vidámparkban. Egy rázkódó tepsiszerűség, tele kétforintosokkal. Ha szerencséd volt, és jókor dobtad be a saját kétforintosodat, az lelökött mondjuk tíz másikat. Így vagyok én is a lányokkal. Dobálom be a kétforintosokat, és várom, hogy leessen valamelyik.” Hogy mikor pottyan le egy különleges darab, amelyikhez érdemes ragaszkodni? Talán nem is a darabnak kell különlegesnek lennie, hanem a szándékos-kényszerű félkamasz létből kell előbb kilábalni. „Valószínűleg nem azon fog múlni, hogy kivel találkozom, hanem hogy hol fogok tartani az életemben. Nem tudom, ki mondta, de igaz: »Semmi a vírus, minden a táptalaj.« Csak a lányok ki tudják várni.”

Szerző: Orbán Gábor, fotó: europress

Ez a cikk 30-as férfi egyedül címmel a 2008. februári Évában jelent meg először. Minden jog fenntartva.