Megjelenésüket nem tudjuk megakadályozni, azért azonban tehetünk, hogy csökkentsük akellemetlenségeket, melyeket okoznak, és közben mégse bántsuk őket.

Az urbanizálódó emlősök közül a nyest alkalmazkodott a legsikeresebben az emberi környezethez. A kisméretű ragadozóhoz régi kapcsolat fűz minket, elődeink értékes bundája miatt vadászták. A középkorban sok helyütt nyestbőrrel egyenlítették ki az adót, Horvátországban pedig még ma is nyesttel fizetnek: a „kuna” szó „nyestet” jelent, szomszédunk pénzérméit az állat képe díszíti. Mára inkább csak bosszúságot okoz jelenléte. A padlástérből éjjelente csatazaj szűrődik le, reggelente megrágott szigetelésre vagy az autó motorterében egy nyestcsaládra bukkanunk: csupa kár, kellemetlenség. (Ráadásul nincs olyan lakásbiztosítás, amely kártérítést nyújtana állat által okozott kár esetén.)

Vérengző fenevad
A nyest természetes élőhelye a gazdag cserjeszintű lombhullató erdő, de napjainkban egyre inkább keresi az emberi településeket. Szőre barnás, nyaki tájon fehér, villaszerűen elágazó folttal. Apró termetű és nyúlánk testével elképesztően kicsi nyíláson is át tudja fúrni magát. Ragadozó létére szívesen falja a gyümölcsöt is, egyes időszakokban ez teszi ki táplálékának 80százalékát. Kedvenc zsákmányai a rágcsálók és a madarak, de nem veti meg a békákat és az ízeltlábúakat sem. Érdekes tulajdonsága, hogy nem csak éhségből gyilkol. Ha beszabadul egy tyúkólba vagy galambdúcba, óriási vérengzést rendez, és áldozatait még csak el sem fogyasztja. Úgy vadászik, hogy átharapja az elejtett állat nyakszirtjét, és sokszor csak a fejét rágja le. Magányos állat, bár városi környezetben jóval kisebb territóriumot tart fent magának, mint az erdőben. Párzási időszaka különösen zajos, de mozgalmas az ellést követő néhány hónap is, amikor a nyestkölykök nagy hancúrozással készülnek az önálló vadászatra. A menyétfélék közé tartozó ragadozók közül egyedül a nyest alkalmazkodott az ember közelségéhez. Teste macskaméretű, hosszú farkú: nem lehet összetéveszteni a patkánynál kisebb menyéttel, amely legfeljebb a települések szélén álló magtárakban tűnik fel.

Mi vonzza a közelünkbe?
Szenczi Pétert, az ELTE Etológia Tanszékének kutatóját megkérdeztük, hogy mit keres anyest a házunk táján, és sok érdekeset tudtunk meg tőle. Ezek az állatok könnyen ki tudják használni az emberi lakótér kényelmét. Afűtött tetőterek, védett padlások megközelíthetetlen zugaiban nyugalmas rejtekhelyet találnak maguknak, ahol más ragadozóktól tökéletesen védve vannak, ráadásul élelemhez is könnyen hozzáférnek. Hívatlan bérlőink azonban komoly károkat okozhatnak. Területüket ürülékükkel, vizeletükkel jelölik, s a birtokbavétel céljával szinte mindent megrágcsálnak, ami körülveszi őket. A vemhes nőstény kikezdi a szigeteléseket, hogy puha, meleg fészket építsen születendő kölykeinek, a fiatal egyedek játék közben mindent megrágnak, amit érnek. Az autókban garázdálkodva a kábeleket teszik tönkre vagy a motorháztetőt belülről borító szigetelést rágcsálják meg. Mégis meg kell tanulnunk együtt élni velük, s ha a károkat megelőzzük, akár előnyünk is származhat társaságukból. Néhány nyest ugyanis képes tökéletesen megtisztítani a környéket az esetleg betegséget terjesztő egerektől, patkányoktól. Nagyvárosokban gátat szabhatnak a galambok túlzott elszaporodásának.

Amivel elriaszthatjuk
A nyest nem védett állat, a vadászat azonban lakott területen tilos. A méreganyagok kihelyezése tiltott vadászati eszköznek minősül, ezzel se próbálkozzunk tehát. Ráadásul az állat gyakran olyan helyen hullik el, amelyet rendkívül nehéz megközelítenünk, s bomló teteme nemcsak visszataszító, hanem veszélyes is. Bár nehéz távol tartani, nem szereti, ha megzavarják nyugalmát. Kereskedelmi forgalomban kapható nyestriasztó spray vagy ultrahangos riasztókészülék, ezek hatékonysága azonban átmeneti, az állat hamar megszokja őket. Ha gondosan eltakarítjuk és más illatokkal elnyomjuk ürüléke szagát (például vécékagylóba való, szétmorzsolt illatosító rúddal), állandóan használjuk az útvonalait, szabadon tartjuk a kutyánkat és rendszeresen pakolunk, takarítunk a padláson, azzal rávehetjük vendégünket, hogy távozzon. Arra azonban számítsunk, hogy ha nem tömjük be a réseket, vagy továbbra is hozzáférhető helyen hagyunk táplálékot, mindig lesz újabb lakónk.

Szöveg: Horváth Zsuzsa, fotó: Europress, tárgyfotó: sxc.hu. Ez a cikk Nem hívta senki címmel a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.