Ádám, hol vagy?

Borítókép: Ádám, hol vagy?
Rokonok, ismerősök, utódok és boldog ősök felkutatására elsőrangú a net. Még a családfádat is felállíthatod rajta – de előtte könyvtárazni kell.
A nagy találmányokban az a szép, hogy ezernyi módon alakítják át életünket, de egészen másképp, mint ahogy feltalálóik gondolták. Ki hitte volna például, hogy a háló, amely eredetileg tudományos adatcserére született, minden idők leghatékonyabb közösségépítő eszközévé növi ki magát?
Ha szeretnél megtalálni egy rokont vagy régi barátot, a legkézenfekvőbb eszköz a Google vagy valamelyik másik kereső. Írd be a nevet macskakörmök közé foglalva, és magad is elcsodálkozol, hogy pillanatok alatt mennyi használható információhoz jutsz. Ma már nehéz úgy létezni, hogy az ember ne hagyjon maga után nyomot az interneten – ami persze nem feltétlen öröm, de ez más lapra tartozik…

Előnyös profil
Ha nem találtál semmit, irány a közösségi portálok világa. Nálunk legnépszerűbb az iwiw, de sok magyar tagja van a MySpace-nek vagy a Facebooknak is, érdemes ott is bogarászni. A közösségi oldalak – amelyek közül egyébként az elsők egykor kifejezetten gimnáziumi és egyetemi társak összehozására születtek – azért bizonyulnak kiváló adatbányának, mert a tagok a felhasználói profiljukban egy sor olyan kulcsszót adhatnak meg, ami segíti a keresést, ráadásul keresőik könnyen kezelhetőek, direkt csábítanak a turkálásra. Úgy mellesleg jegyzem meg, hogy nemcsak minket, hanem a szélhámosokat és más, nem feltétlenül tisztességes szándékú adatgyűjtőket is, úgyhogy a profilokat nem szabad túlcirkalmazni. Azok a szikár alapinfók kerüljenek be ide (születési év és hely, városok, iskolák, ahol előfordultál stb.), amelyek elvezethetik hozzád a régi ismerősöket; a bizalmas dolgokat, jópofaságokat, intimitásokat ne itt teregesd ki, hanem tartogasd akkorra, amikor már megtaláltátok egymást.

Digitális szakadék
A személykeresésnek létezik egy speciális változata: a családfakutatás. Mostanában egyre többen kattannak rá a témára, és evidensnek tűnik erre is felhasználni az internetet. Itt azonban van egy bökkenő. A világháló a számítógépes kor gyermeke, mindaz, ami az írásbeliség korábbi időszakaiban született, csak akkor jelenik meg rajta, ha valaki verejtékes munkával felviszi. Az, hogy Mikszáthot vagy Jókait olvashatod a neten, annak köszönhető, hogy valakik fogták a vastag köteteket, sziszifuszi munkával beszkennelték az oldalakat, a hibákat kijavították – magyarul digitalizálták a szöveget. Sokan dolgoznak a régi szövegek számítógépesítésén, ám a levéltárakban iszonyatos tömegű anyag lapul, aminek a feldolgozása odébb van, így ma elérhetetlen a világhálón.

Családfafaragás
Szóval csodát ne várj a nettől, de azért egy kis segítségre bizton számíthatsz. Egyrészt jó néhány adatbázis már most is fent van, bár sem időben, sem térben nem átfogóak, úgyhogy elég véletlenszerű, mit találsz meg bennük, és mit nem. Másrészt van pár szájt, amely megkönnyíti a felkutatott adatok átlátható kezelését. Az egyik ilyen a csaladfa.emlekezet.hu, ahol a regisztráció után azonnal elkezdheted összebarkácsolni saját családfádat, szülőket, házastársakat, rokonokat vihetsz be, és kereshetsz a bevitt nevek között. Hasonlót nyújt az ittvoltam.hu, ahol meg is tekintheted mások nyilvánosságnak szánt családfáit.
Fontos, hogy tudd: ezek a netes szolgáltatások nem dolgoznak helyetted, csak segítenek egy kicsit. Ha az őseidet akarod kikutatni, aligha úszod meg, hogy könyvtárakban bogarász, rokonokkal levelezz, és aprómunkával összegyűjtsd a családi emlékezet töredékes mozaikkockáit. De pont ez a jó benne, hogy semmi sem hull az öledbe, hanem kemény munkával kell előásnod családod történetét az idő porrétege alól.

Érdekesség:
2001-ben, amikor a brit Nemzeti Levéltár webhelyén közzétette az 1901-es népszámlálás adatait, olyan iszonyatosan nagy volt az érdeklődés, hogy az oldal öt nap alatt összeomlott, és csak tíz hónap után nyitott meg újból.