Családi ügyek

Miért fontos, hogy a gyerek megismerje a család történetét, a szeretett és kevésbé szeretett családtagokét is? „Mert aki sokat tud a családjáról, egy biztonságos rendszer részének érzi magát, magabiztosabb és könnyebben megbirkózik a nehézségekkel. A családi történetek – jókor és jól átadva – már gyerekkorban önismeretre tanítanak, megalapozzák az önbecsülést, és mintául szolgának arra, hogy egy-egy helyzetben hogyan (vagy hogyan ne) cselekedjünk” – mondja dr. Koltai Mária, pszichoterapeuta szakorvos. Hajlamosak vagyunk csak a szépet és a jót mesélni, pedig nincsen család betegségek, tragédiák, traumák és veszteségek nélkül. „Minden szülő ösztönösen védi a gyerekét a szenvedéstől. Nem akarja megterhelni fájdalmas emlékekkel, hogy neki boldogabb élete legyen. A titokkal azonban nem kíméljük a gyerekünket, mert ennek éppen ellenkezője történik: megérzi, átéli, elraktározza a köréje szövődő érzelmeket.”

Te érted, én érzem

Amikor egy vitában az egyik fél az érzései felől közelíti meg a problémát a másik pedig a logika nevében szál síkra, „elbeszél” egymás mellett a fej és a szív. A logikus érvelő úgy érzi majd, hogy jó szándékát semmibe veszik, az érzelmeibe merült másik meg azt éli át, hogy bagatellizálják a kellemetlenségeit.
A konfliktus oka az eltérő megküzdési mód, és az ebből fakadó különböző elvárások. Természetes, hogy számos ponton nem értünk egyet a partnerünkkel vagy egyszerűen máshogy látjuk a világot, máshogy gondolkodunk. Ám ha nem tudjuk megfelelően közölni, mit szeretnénk: tanácsot vagy egyszerűen azt, hogy meghallgassanak, az már bajok forrása lehet. A párok tagjai gyakran ragaszkodnak a saját megküzdési módszereikhez, és megpróbálják meggyőzni a társukat annak helyességéről, függetlenül attól, a másiknak adott pillanatban mire lenne igénye. Pedig segíteni szeretnének a másiknak, könnyíteni a terhein, mégis ellenkező hatást érnek el. Ilyenkor érdemes önvizsgálatot tartani, szembe menni kicsit az intuícióval, és először mégis az érzelmekkel foglalkozni, feloldani azt a saját szorongásunkat, amit valójában a partner élethelyzete vált ki.

Lassan siess, tovább érsz

A slow life olyan mint a bio. Valami, aminek természetesen kéne lennie, ami mindig is az egészségünket, jóllétünket szolgálta, és amitől mégis annyira eltávolodtunk, hogy szinte egzotikumként kéne újra felfedeznünk. A lassítás mozgalma számos életterületeken kínál lehetőségeket a gyökerekhez való visszatérésre.
„Túltelített életet élünk, színültig tele tevékenységekkel, tennivalókkal, kikerülhetetlennek látszó kötelezettségekkel. Nincs idő lélegzetet venni, megkeresni a problémák gyökerét” – írja Sarah Susanka Nem olyan nagy élet című könyvében. Olyannyira felgyorsult az élet, hogy valahol már szombaton kihozzák a vasárnapi újságot, már szeptemberben kiteszik a csoki mikulásokat a boltok polcaira, sőt sokan már a nyaralásuk alatt is a következő meetingen járnak gondolatban. Lehetünk-e olyan nyugodt emberek ebben a gyors világban, akik hosszú beszélgetéseket folytathatnak anélkül, hogy lopva pillantanának a telefonjukra? Elrévedhetünk egy jó könyvben, egy nyugodt reggelizésben? Szórakozhatunk-e a barátokkal és a családdal az élmény rögeszmés dokumentálása helyett? Lehetünk-e tájékozottak anélkül, hogy elárasztanának minket a hírek? A gyors élet megfoszt minket a megérkezés, a kapcsolódás örömétől, de a slow mozgalom az élet minden területén lehetőséget kínál a változásra. Feltéve, ha van türelmünk saját magunkhoz.

Igazi hamis

A drágakövek a történelem kezdete óta elbűvölik az embereket, de soha nem volt belőlük annyi, hogy mindenkinek jusson elegendő, így csak királyok, fáraók, fejedelmek öltözetét díszítették. Ám mivel a csillogást általában szeretjük, már több ezer éve megjelentek az első utánzatok és hamisítványok is. Az üveg, a színezett hegyikristály, a festett porcelán például rendszeresen helyettesítette a drágaköveket az egyiptomi ékszereken. Jóllehet ezek látványos darabok, a laikus szem is könnyen kiszúrja, hogy nincs olyan fényük és szépségük, mint a valódi drágaköveknek.
A valódi drágakő most is ritka kincs, hiába bányásszák világszerte. Tiszta, élénk színű kövek elképesztően alig-alig kerülnek elő, ezért az áruk olyan magas, hogy csak a szupergazdagok tudják megengedni maguknak. De akkor hogyan lehetséges, hogy manapság alig akad olyan nő, akinek ne lenne 2-3 köves gyűrűje, fülbevalója? Becsapnak minket?

Szakadatlan tépelődés

Mindannyiunkat érnek negatív élmények, kudarcok – ez kellemetlen, de az élet természetes velejárója. Rendben van, ha egy-egy fájó epizódnál megállunk és elgondolkodunk, mi történt, miért történt. Ha szembenézünk azzal milyen érzelmek árasztottak el közben bennünket. Ám ha egy gyötrelmes esemény emléke hosszú időre beköltözik a tudatunkba és arra kényszerít, hogy újra és újra foglalkozzunk vele, az egyáltalán nem egészséges.
A magyar pszichológiai szaknyelv a problémákon való vége-hossza nincs rágódásra tapintatosan a latin eredetű rumináció szót használja, pedig volna magyar megfelelője is: kérődzés. Kicsit nyers ugyan a kifejezés, de találó, hiszen arról van szó, hogy a ruminációra hajlamos személy „felöklendez” valamilyen negatív érzelmi töltésű emléket, gondolatot, és nekiáll csócsálni. Ugyanazt az anyagot és ugyanúgy, tizedszer is, századszor is. És ebbe akár bele is tud betegedni...

Trauma és szeretet alakítja az életet

Mindent meg tud bocsátani – mondja –, csak azt nem, ha doktor úrnak szólítják, ragaszkodik a Gáborhoz. Pedig a magyar születésű kanadai orvos, dr. Máté Gábor bőven aggathatna magára a legeket és a címeket. Híres addiktológus, terapeuta, világszerte elismert traumakutató, népszerű előadó és sikeres író. Könyvei bestsellerek, 28 nyelven, köztük magyarul jelennek meg. A róla és a trauma természetrajzáról szóló dokumentumfilmet már az első héten négymillióan látták világszerte a neten – pedig a filmet hivatalosan még be sem mutatták. Nagyon szorítottunk, hogy összejöjjön vele egy nagy interjú. Igaz, hogy csak az utolsó pillanatban, de sikerült!

EDISON100 TÉRKÉP

Az Éva magazin őszi lapszámához ajándékba adjuk az Edison100 Térképet, amely segít elkalauzolni a szülőket a jövőben fontos tudás és kompetenciák világába. A térképen 100 olyan innovatív és jövőbarát kezdeményezéssel ismerkedhettek meg, akik óvodások és iskolások jövőben kritikus tudását és képességeit fejlesztik az iskola keretein túl.

De kik is ők és miért készítették ezt a térképet az Éva magazin olvasói számára? Az Edisonplatform üzleti döntéshozók által indított gondolatformáló közösség, amely összefogja és együttműködésre ösztönzi a gyerekeket fejlesztő, innovatív és tudásalapú szereplőket. Közös célunk, hogy a gyerekek azon képességeit fejlesszük, amelyek a jövőben felértékelődnek a szaktudás mellett. Fontos lesz például, hogy mernek-e majd a bátorságukra, kíváncsiságukra, kreativitásukra támaszkodva alkalmazkodni a világ kihívásaihoz. Fedezd fel velünk a jövőben fontos kompetenciákat és ismerkedj meg azokkal kezdeményezésekkel, amelyek ezek fejlesztésében a segítségedre lehetnek!”