Vannak különös egybeesések a divat és a nagybetűs történelem viszonylatában, és ebben nincs semmi meglepő, sokszor a háborúk fejlesztenek olyan innovációkat, amelyek aztán a butikokban landolnak. Ilyen maga a Burberry által kifejlesztett ballonkabát is, amit a „lövészárkokra terveztek”, de a pilótadzsekik és a Ray-Bay Aviator szemüvegei is mind-mind a hadiiparnak köszönhetik, hogy később, már békeidőken a férfiasságot szimbolizálva divatmárkák legyenek. A rendszerváltás nálunk nem volt éppen harci helyzet, de pont ebben az időszakban élte másodvirágzását a glam-rock, majd a grunge hatására a farmerkultusz.

Bizonyára sokan emlékeznek a körúti Diesel butikokra, és arra, hogy a Fehérhajó utcában nemcsak Replay üzlet üzemelt, de mellette Replay éttermet is nyitottak. Hogy mi volt az a képzeletbeli meteorit, ami becsapódott a Rákóczi út aszfaltjába, és megváltoztatva a divat klímáját? Hát persze! Az elektronikus zene újabb hulláma, és maga a partykultúra, ami a természetesség érzése helyett elhozta a nem is olyan természetes (azaz szintetikus) drogok világát és a narancssárga kukás dzsekik járványát. Így aztán szép lassan háttérbe szorult denim-érzés, de semmi baj, ma újra fénykorát éli a jeans, sőt a Levi’s esetében önálló életet élnek a retro hatású T-shirtek.

Bizonyára vannak, akik arra is emlékeznek, hogy nemcsak a Levi’s póló lett önálló entitás, hanem a Diesel-pólója is, amin ugyebár egy mohikánfrizurás punkot láthattunk, így aztán a ruhadarab a „divatpunkok” körében is feltűnt. A Diesel olasz márka, cégnek a fő profilja a farmer, de ők is gyártanak már szinte mindent, a papucsoktól a parfümökön át a gyerekruházatig. Székhelyük Molvenában, Olaszországban van, ami csak azért fontos, mert sokan azt gondolták, hogy magyar termék, amely külföldinek pozícionálta magát, mint mondjuk a Saxoo London. Ha a Diesel-érzést meg akarnánk fogalmazni, akkor a kor bomba női jutnának eszünkbe, akik koptatott farmerben feszítenek a Banhof puljánál vagy a Fortunában.

De ugyanezt a luxury jeans világot juthat eszünkbe magáról a Replayről is, már csak azért is, mert a 90-es évek fizetéseihez képest kimondottan drágák voltak ezek a nadrágok. A Replay is alapvetően erősen koptatott, rojtos, hol répára, hol trapézra hajazó fazonokkal állt elő. A pesti köznyelv évekig használta a ripléjes csajszi kifejezést, ami a bomba nő és a jólét szinonimája volt. A Replay ugyanúgy olasz márka, mint a Dieselt, úgy látszik az amerikai érzést nemcsak a spagetti-westernekkel és a Bud Spencer-mozikkal tudták jól visszaadni az olaszok, hanem a farmermárkákkal is. (Adriano Goldschmied alapította az ún. Genius Groupot, amely megtervezte a Dieselt és a Replayt. Ezek már ún. designer jeans termékek voltak.)

Természetesen a Replay ugyanúgy piacon van, ahogy a Diesel is, élnek és virulnak, viszont a körúton már nem találod meg őket, annál inkább az online térben. A Ciao Ragazzo is olasz márka, és nem is feltétlen farmerben voltak erősek, hanem a farmer fazonú nadrágokban olasz digós ingekben. A Ciao Ragazzo, mint köszönés néhány évre bekerült a külvárosi szlengbe is, miközben magának a márkának volt némi pilótás húzása és butikhálózatot is üzemeltettek Magyarországon, ugyanúgy a másik két olasz márka is, így aztán városképileg is értelmezhető volt.

A JNCO bő, lehetetlen fazonú nadrágjait a deszkás kultúra, a nu-metál és a hiphop előadók népszerűsítették, és sosem lett itthon olyan erős brand, mint a hagyományosabb vonalvezetésű nadrágok. Hogy honnan eredeztethető ez a különös név? Talán a márka szlogenjének (Journey of the Chosen Ones) egyfajta rövidítése. Mivel extrém módon bő volt a száruk, azok is lesajnálták, akik annak idején még téglával dörzsölték a saját farmerjüket. 1997 körül nem volt olyan fiúzenekar, amelyiknek legalább az egyik tagján ne lengedezett volna JNCO nadrág. A bőgatyás márka koronás logóját egyébként a grafittiművész Joseph Montalvo tervezte. Itthon sosem lett tömegtermék, de az extrémsportos szubkultúra máig kedveli.

Végül essen szó az 1908-ban, Angliában alapított Lee Cooperről is, amit a népszerűségét rohamosan elvesztő Trapper helyett gyártottak Magyarországon. Itthon egészen 1993-ig gyártották, de amikor a Buda-Flax elveszette az európai piacait, megszűnt a gyár, majd szinte a teljes magyar textilipar. Mivel a Lee Cooper elképesztően látványos, a kor legjobb videó klipjeivel konkuráló reklámfilmeket készített, fel tudta venni a versenyt az olasz farmerekkel, és óriási előnye volt velük szemben, hogy nem kellett butikokban az Ecserin vagy a szabadkai piacon felhajtani, mert bármelyik Centrum Áruházban beszerezhető volt. Túlélte a rendszerváltást, és mivel az arculata, a Pepsi-reklámokkal és a Grace Jones látványklipekkel konkuráló szpotjai erős vizuális gesztusok voltak, így aztán addig voltak meghatározóak a pesti diszkókban, míg aztán minden nő olasz design jeans nadrágokban akart domborítani.

Tárgyak, amiket 40 felett hajíts ki az otthonodból: