Korán és észrevétlenül kezdődik. Izgulsz, hogy a gyerekorvos, a védőnő hány percentilist ír be a féléves státusba a babád kiskönyvébe. Aztán azon, hogyan szerepel az úszásbemutatón, a zongoraversenyen, s hogy miért nem ötöst kapott a matekfelmérőre, hiszen ő az egyik legjobb az osztályban. S hiába még csak általános iskolás, már azon aggódsz, biztosan jó döntés volt-e ide jelentkezni, vajon be tud-e majd jutni innen a kiszemelt gimnáziumba.

Mert az a gyerek, aki folyamatosan ezt látja, ilyen közegben nő fel, ezt a szemléletet teszi magáévá, az évek során rá is ráragad, bekúszik a mindennapjaiba. Hajlamosak vagyunk túlértékelni a jegyek, a mérhető eredmények, a díjak és érmek jelentőségét – véli egy amerikai egyetem szülői tanácsadással is foglalkozó gyermekpszichológusa. Mindez ugyanakkor abból a törekvésünkből táplálkozik, hogy mindannyian azt szeretnénk, ha a gyerekeink megállnák a helyüket az életben. S a különféle díjakkal, elismerésekkel úgy érezhetjük, mintha a jövőjüket biztosítanánk be – vélekedik a szakember.

Persze ha kicsit távolabbról szemléljük a dolgokat, beláthatjuk, ez nem garancia a későbbi, „sikeres” életre. A témában végzett kutatások is azt mutatják, ha valami, akkor leginkább a gyermek szociális, érzelmi készségei – együttműködésre, empátiára való hajlama – azok, melyek a „sikeres” boldogulás kulcsai lehetnek a „felnőtt világban”.

A folyamatos méricskélés és összehasonlítgatás helyett próbáljuk meg azt a gyermeket nézni, aki ő valójában. Vegyük le az elvárásainkkal rózsaszínre színezett szemüvegünket; s próbáljuk meg a saját gyermekünket meglátni, olyannak, amilyen ő valójában. Ne olyannak, aki majd kitűnő lesz év végén, megnyeri a biológia tanulmányi versenyt, miközben az úszóverseny aranyérmei csilingelnek a nyakában és zongorajátékával könnyekre fakasztja a hallgatóságot a vizsgakoncertjén. Annyi minden másban lehet még valaki szuper kis ember, az iskolán kívül. Ráadásul a „sikeresség” fogalma is relatív és változik, át kellene értékelnünk ebben a rohamosan változó világban. Ahogyan a gyermekeinkkel szemben támasztott elvárásainkat is.

Az alábbi öt kérdést érdemes feltenned, ha szeretnéd megtudni, milyen a gyermeked érzelmi intelligenciája.