Az már többször kiderült, hogy, ha kutyával járkál az ember, könnyebben szóbaelegyednek vele az utcán tök idegenek, és még pasizni is simán lehet az ebre fogva, sőt, olyan elismerő dicséreteket is be lehet zsebelni, hogy "Nem tudom, hogy a feneked vagy a kutyád a királyabb", erről korábban írtam is:

Az viszont szintén tény, hogy jó pár ember nem rajong az állatokért, és ezt szeretik is kifejezni. Nem vagyok nagy bolondja a buszozásnak, főleg nem kutyával, és pont egy buszon esett meg az, ami ennek a kísérletnek az ötletét adta.

Történt ugyanis, hogy felszálltunk a világ legnyugodtabb kutyájával, az enyémmel egy majdnem üres buszra, szájkosár, póráz, buszjegy, minden, a sofőr pedig közölte, hogy amíg nem szállok le, nem indul tovább. A miért kérdésre nem válaszolt, csak azt mondta el többször, hogy ilyen nagy kutyával semmiképp nem lehet buszra szállni. Én erre nyilván elkezdtem kifejteni neki, hogy a frusztrációit legyen kedves máson kiélni, majd egyszercsak váltott a stílusán, és mondta, hogy jó, szálljunk fel.

Na, innentől jött az igazán vad rész, ugyanis hozzátette, hogy igazítsam meg a kutya száján a szájkosarat. Lehajoltam, közben elindult a busz, majd csak úgy viccből fékezett egy akkorát, hogy átestem a kutyán hajolgatás közben. Ez volt a buszvezető bosszúja, csak úgy.

Ekkor eldőlt, hogy pár napig MINDENHOVA viszem magammal négylábú barátomat.

A kutyás turné hetén sem volt ez másként.

"Vidd má' ki a harcikutyát!"

- valahogy így hangzott már rögtön az első két órában az a mondat, amellyel fogadtak minket a kutyabarátként felcímkézett kávézóban. Rákérdeztem, hogy akkor hol is van az a kutyabarátság, mire jött a válasz: Kutya bejöhet, de nem az ILYEN fajták.

Ez valami kutyarasszizmus?

Persze, ahol a képek készültek, határozottan NEM a kiküldős hely volt.

Nem álltam bele a vitába, mert rögtön a kávézó mellett volt egy másik hely, ami kintre és bentre is beengedi az ebeket (kutyarasszista megjegyzések nélkül), a pincsit ugyanúgy, mint a dán dogot, úgyhogy az volt a mi helyünk.

Amellett, hogy egy jó simogatás is jár a felszolgálóktól az ebnek, hoznak vizet is neki tálban, és még kedvesek is, hiszen bár nem fizető vendég, de a gazdája az, és a kutyabarát helyek nagy részénél tényleg jól kezelik azt, ha állattal sétálsz be.

"Merre mentek?"

- Régóta mondom, hogy a kutya az valami pasimágnes, ugyanis nem kevésszer szólítottak már le, és bár először az ebbel kapcsolatban tettek fel kérdést, utána mégis oda lyukadtunk ki, hogy vár-e minket valaki otthon. A legviccesebb a kutyás kísérleti hetemen a pasi volt, aki a piros lámpánál a mellettem álló sávban lehúzta az ablakot, és megkérdezte, merre megyünk, és jöhet-e ő is.

És persze az is alap, ha meglátják a kocsiban a négylábú havert, mindenki előzékeny, és sok kedves mosolyt lehet olyankor látni a forgalomban.

"De aranyos kutya. Ja, pitbull? Akkor megfognád?"

A baráti találkozókon amúgy is sokszor ott van az eb, de most direkt mindenhova jött velem, estére nagyon jól ki lett mozgatva a kutya, és mások is örültek a simi terápiának, de persze volt olyan eset is, amin még mindig nem tudok napirendre térni.

Az egyik barátnőm még nem találkozott a kutyával, és mikor megérkeztünk a vele megbeszélt találkozóra, össze-vissza simogatta, játszott vele, sőt, még hagyta azt is, hogy az ölébe felmásszon. Ezek után megkérdezte, hogy ő milyen fajta is pontosan?

Mikor megtudta, hogy ő most egy olyan fajtát simogat épp, aki a napilapok szerint imád nyugdíjasokat széttépni, megkérte, hogy akkor valahogy vigyem távol tőle, mert ő fél az ilyentől.

De hát 20 perce simogatod, és látod, hogy milyen - mondtam neki, és amúgy is kikértem magamnak, hogy azt gondolja rólam, hogy évek óta egy vérszomjas nyugdíjas széttépő vadállat él velünk.

"Nem szégyelli magát?"

Több bevásárlóközpont lett az elmúlt pár évben kutyabarát, ami egészen biztos, hogy nem arra szolgál, hogy mostantól mindenki az állatával járjon el farmert venni, de jó ötlet, hogy befuthatok vele séta után mondjuk egy liter tejért, vagy épp mosdóba, sőt, ha ott jut eszembe, hogy nincs már otthon tusfürdő, akkor pórázon még a drogériába is beengedik a kutyát.

Az egyik bevásárlóközpontban kifejezetten sok gazdi szokott a kutyával kávézgatni, mászkálni, és szerencsére eléggé elfogadott lett ott a jelenség. Persze, az a bizonyos kivétel megint odajött hozzám, hogy erősítse a szabályt, és jó alaposan kioktatott, hogy márpedig pitbullal nem kellene emberek közé menni, pláne nem plázába, és nem szégyellem-e magamat.

Annyira hozzászoktam ehhez, hogy annyit válaszoltam:

Nem csak plázákban, de jó pár szépségszalonban is simán várják a négylábú vendégeket, hogy a gazdi mellett pihenjenek, amíg ő szépül, a körmösöm például kifejezetten szereti, ha ott oldalog a kutya, amíg ő a kezemen dolgozik, és a kollégái is szívesen látják. Normális gazdiként én is tudom, hogy hova szokás kutyát vinni, és hova nem, és persze érdeklődni szoktam, ha kutyával indulok el valahova, hogy szabad-e bevinni.

Azért remélem, egyre elfogadottabb lesz Budapesten ez a kutyával járkálósdi.

Lehet, hogy bevetjük a közös diéta tippeket is, amiket az alábbi galériában olvashatsz.