ÉVA: Az első kérdésem az lenne, hogy honnan ismeritek egymást, hogy lett a barátságotokból munkakapcsolat is? Hihetetlen összhang árad a párosotokból.

Dorina: A férjeink barátok. Amikor megismerkedtünk a férjemmel, bemutatott a baráti társaságának és akkor ott volt Brigi is.

Brigi: A várandósságom utolsó két hónapban otthon voltam, elkezdtem varrogatni a ruhácskákat, meg kiegészítőket a születendő kisfiamnak, ami Dorinának is megtetszett és elkezdett bátorítani, hogy ebből csinálnunk kellene valamit, ebben több potenciál van, mint hogy csak saját szükségletre csináljam.

Én teljesen odavoltam a ruhákért, mert nem mintás, figurás, hanem egyszerű, letisztult darabok voltak. Brigiről tudni kell, hogy felnőtt divatiparban dolgozott és amikor jóban lettünk, hordta az előző márkájának a ruhadarabjait és már akkor imádtam a meglátásait, a szabásmintáit.

Brigi: Amikor a korábbi munkahelyemről váltottam, nem tudtam elengedni a tervezést, a varrást, ezért kezdtem el a kisfiamnak készíteni a ruhákat. Kicsit magam alatt is voltam a váltás miatt, de a Dorina biztatott és ez is segített abban, hogy összeszedjem magam.

ÉVA: A férjeitek is besegítenek a vállalkozásba, a Tentébe?

Brigi: A ruhatervezésben, kivitelezésben, márkaépítésben a férjeink nem vesznek részt, de a számítógépet igénylő technikai részekben igen, és amíg mi intézzük a brand dolgait, ők vannak a gyerekekkel.

Dorina: Amiért nagyon hálásak vagyunk nekik.

Brigi: Igen, nélkülük és a család nélkül ezt nem is lehetett volna létrehozni és csinálni. Szerencsénkre nálunk a férjek és a nagyszülők mindig tudnak vigyázni a gyerekekre, ha szükséges.

ÉVA: Brigi, ha a ruháidra gondolsz, amikor elkezdted az első darabokat készíteni, akkor milyen vízió volt előtted? Milyen ruhákat láttál lelki szemeid előtt? Milyen környezetben láttad a ruhákat, vagy a gyerekeket, akik viselik?

Brigi: Én a tervezés során mindig kicsit lázadó, futurisztikus vagyok, de érdekes, hogy ebből itt nagyon visszavettem, a gyerekruháknál a természetes, letisztult, minimál designt követtem, ami szerintem a gyereknek jól áll. A mintázott, figurás gyerekruhák távol állnak tőlem. Azt veszem észre, hogy amikor ráadod a gyerekekre ezeket a pasztell színű ruhákat, elkezd élni a kis arcuk, ezek a színek kiemelik a természetes szépségüket, ártatlanságukat és az ilyen ruhákat én nem láttam itthon és hiányoltam. És ilyen értelemben véve viszont mégis lázadó, csak átformálva, mert nem ez a közízlés, amit mi képviselünk.

ÉVA: Ha én a Tentére gondolok, akkor nekem kicsit olyan, mintha visszarepülnék az időben és mintha a klasszikus ruhákat látnám visszatérni. Amikor elkezdtétek ezt az egészet én a téli sapkákba szerettem bele, azokba a jó meleg bundás usankákba, amit nem nagyon láttam itthon, olyan sapka, amit nem akar levenni a gyerek, mert szinte észre sem veszi, hogy rajta van, mégis melegíti a fejét, fülét.

Dorina: Megjegyzem, mindig a Brigi kisfia volt a tesztalany, ezért volt nekem mindig vicces, amikor a lányruhákat is rajta próbálta ki. Most, hogy hároméves, már nem engedi (nevet).

ÉVA: Nem csak ruhákat, hanem kiegészítőket és játékokat is készítetek. Mesélnétek ezekről a gyönyörű tündérbabákról?

Brigi: Úgy kezdtünk neki a márkának, hogy mindent felhasználunk, a zero waste filozófiát követve. Mindig maradtak kis darabka anyagok, amikkel szerettem volna valamit kezdeni. Csináltam belőlük masnit, cumiláncot, nyálkendőt és akkor jött az ötlet, hogy kellene valami játékot is, mert a gyerekek szeretik a játékokat. És ez már korábban is előjött, mert a logónk, a fejecske, az a tündérbaba feje gyakorlatilag.

Dorina: És akkor említsük meg Hitka Vikit, aki a grafikusunk és remek munkát végez, nem csoda, hogy a neve közkézen forog. Bármit kérünk tőle, amit csinál az szerelem első látásra. Nagyon érzi a Tente életstílusát.

Brigi: A Tente egy erdei világra épül, ehhez kapcsolódnak a tündérek, melyek a márka szimbólumai lettek. Ahogy a környezettudatosságé is, mert ők azokból az anyagokból kapják a ruhájukat, amik megmaradnak. Ráadásul az új tündérünk ruhája cserélhető, így a gyerkőc össze tud öltözni a tündérbabájával.

ÉVA: Van egy kérdés, ami négy hete olyan lyukat vájt már az oldalamba, hogy szabad szemmel látható lassan: hogyan került a ruhátok Orlando Bloom és Katy Perry gyerekének gardróbjába?

Dorina: A férjem volt a kulcsszereplő ebben a történetben. Ő filmkészítéssel foglalkozik, és mikor Orlando itt forgatott Budapesten ugyanabban a produkcióban dolgoztak. A pozíciójából fakadóan néha beszélget a színészekkel és Orlandó nagyon jó fej volt, közvetlen. Beugrott nekem, hogy a kislányuk fél évvel idősebb mint a mi lányunk, és mondtam a férjemnek, hogy mutassa már meg neki a webshopunkat. Arra számítottam, hogy majd kedvesen lepattint minket és elfelejti az egészet, de nem ez történt, hanem mutogatta a férjemnek, hogy ez is tetszik neki, meg az is.

Brigi: Pont ezen nevettünk, hogy lehet bármekkora ember Orlando Bloom, a főnök ott is az asszony (nevet).

Dorina: Elküldték Katynek is a webshop linkjét, majd rá pár napra megkaptuk a beszélgetésükről a screenshotot, hogy miket választott. A személyi asszisztens küldte át, hogy melyik hét ruhát választják.

Brigi: Jó volt látni, hogy azokat választották, amik nekem is a kedvenceim, hogy egy rugóra jár az agyunk.

Dorina: Utána Brigi elkezdte készíteni a ruhákat és úgy terveztük, hogy majd személyesen adjuk át a forgatáson, de végül sajnos nem jött össze, mert a főszereplőknek titkos a napirendjük, hogy éppen hol tartózkodnak, és előbb elment Magyarországról minthogy át tudtuk volna adni. Legközelebb a férjem Dubaiban találkozott volna vele és oda vitte volna ki a ruhákat, de becsomagolva a ruhák olyan méretűek voltak, hogy a férjem mikor meglátta, azt mondta, hogy ez nem fér be a poggyászába, szóval vagy a ruhák mennek, vagy az ő cuccai. Mondjuk én rávágtam volna a választ, a sivatagba úgysem kell ruha, vigye csak a Tente ruhákat (nevet).

Végül a gyártás jelezte, hogy Orlando a személyes dolgaival együtt a Tente ruhákat is az otthonukba szállították. Akkor pont ott volt Orlando is mondta, hogy az gond, mert nem megy haza karácsonyig, Tokióban karácsonyoznak. Ott végződött a forgatás és az ünnepekre odautazott a család. Fontosak voltak nekik a ruhák, a készítés közben is érdeklődött, hogy hogy áll a munka.

ÉVA: Dorina, te a vállalkozás üzleti és gyakorlatias részét tartod kézben. Brigi te készítesz minden darabot, vagy varrónő is besegít?

Brigi: Nemrégiben sikeresen szerepeltünk az RTL csatorna Cápák között műsorában, aminek köszönhetően belendültek a rendelések, amit egyedül már nem bírok, így van most egy beugrós varrónő, de a munka oroszlánrészét még mindig én viszem.

ÉVA: És ha a szívedre teszed a kezed, akkor nehéz a gyártást elengedni?

Brigi: Egyáltalán nem. A rendelések elkészítése nem hiányozna, de az új darabokat én szeretném csinálni, tehát a mintadarabokat nem hiszem, hogy valaha is kiadnám másnak. Ezért lenne jó egy műhely, egy állandó varrónő, akivel ott vagyunk egymás mellett, rá tudok nézni, meg tudjuk vitatni azonnal a meglátásaimat, ötleteimet. Valaki olyannal, akivel félszavakból is megértjük egymást már egy idő után. Ez egy dilemma, hogy el fogom-e tudni engedni valaha is ezt, de ha bővülni szeretnénk, akkor nem lesz időm arra, hogy mindent személyesen ellenőrizzek, minden darabot egyenként.

ÉVA: A budapesti közönség legközelebb március 12-én a Pici Piacon találkozhat veletek személyesen. Gondolom gőzerővel készültök.

Brigi: Igen, jelenleg a raktárkészlet bővítésén dolgozunk. Igyekszünk újdonsággal is jelentkezni, érdemes kilátogatni. Jó beszélgetni a vásárlókkal, a többi vállalkozóval, nagyon szeretjük azt a hangulatot.

Nézd meg a lenti galériánkat, amiben egy nő a férje ruháiból készít gyerekruhákat.