Kezdhetnénk egy találós kérdéssel is – mi az? Bármelyik tömegközlekedési járművön megtalálod, sőt autókban is felbukkan és habár zenére teremtették, mégsem hallod?

Igen, ez az mp3-lejátszó. Jóllehet, ezt a kérdést (igaz, apró módosításokkal) már tizenöt-húsz évvel ezelőtt is feltehettem volna. Nem állta volna meg a helyét például a „bármelyik tömegközlekedési járművön megtalálod" kijelentés. Aki mostanság héven, villamoson, vagy metrón utazik szem- és (sajnos) fültanúja lehet ennek az igencsak mai jelenségnek.

Nézegess még tavalyi fülhallgatókat a képre kattintva
és vadássz újabbakat a linkek segítségével!

Az ezerarcú útitárs
A fülhallgató a lejátszókkal együtt vált világhírűvé. Sőt. A fülhallgató jóval megelőzte digitális partnerét, éppúgy összenőtt a mára szinte ismeretlenségbe süllyedt walkmannel, majd a későbbi CD-lejátszóval, a discmannel.
Mint hűtlen szerető váltogatta partnereit, mígnem mára az egyik legsokoldalúbb digitális kiegészítővé vált. Kompatibilis minden ismert lejátszóhoz, létezik headset formában, sablondugattyúját mindenki ismeri. Azonban kínálat fülhallgatóból is jelentősen kiszélesedett. Ha úgy tartja kedvem, egyik nap legyeket, másnap csillámokat biggyeszthetek a fülembe. További érdekes változáson megy keresztül a vezeték színe – pár évvel ezelőttig sehol nem lehetett feketétől eltérő színűt kapni, azóta viszont száműzték a klasszikust, inverzbe fordult a világ. Mindenesetre a piac igen gyorsan reagált és egy új kiegészítővé léptette elő a fülhallgatót a telefon, a kesztyű és táska mellé.

Zsebünkben a világ
Azon már meg sem lepődünk, hogy egy 5 centis átmérőjű lejátszón ma már egy komplett számítógépnyi anyag tárolható. Bármilyen szerepbe bújhatunk, megerőltetés nélkül hordhatunk a zsebünkben könyvtárat, zeneboltot, mozit, vagy mindet egyszerre – ha épp erre van szükség. Az érem másik oldala viszont csupa érdekes kérdést vet fel. A tömegközlekedés jellegénél fogva társasági dolognak számított – eddig. Azonban egyre többen „szigetelődnek el” a társadalomtól, kizárva így a lehetőségét is annak, hogy bárkivel érintkezni kelljen. Egy felmérés szerint a japán középiskolások körében olyan mértéket öltött a mobilfüggőség, hogy sokan a saját életük utáni legfontosabb dologként mobiljukat nevezték meg! 2010-re a mobiltelefon-előfizetők száma elérte az ötmilliárdot. És vajon mi történne, ha egy hosszabb időre megszabadulnánk a mobiloktól? Persze minden korfüggő: brit szakértők egy kísérlet során két hétre elvették a fiatal résztvevőktől telefonjaikat. Az eredmény megdöbbentő volt: a kísérleti alanyok társadalmi élete darabjaira hullott, mert a mobiltelefónia a modern értelemben vett szabadságot (?) teremtette meg.
Mindezek fényében csak fenntartásokkal kezelhető a tény, hogy a világot tényleg zsebre vághatjuk, kedvünk szerint. Csupán embertársainkkal fenntartott közvetlenség az ára, nem tűnhet soknak.

Szöveg: kksz, styling: Udvardi Viktória, tárgyfotó: Reichel Tamás, fotó: Europress
A cikk szövege az evamagazin.hu oldalra íródott, míg a fotók az Éva 2011. februári számában jelentek meg. Minden jog fenntartva.