– Mitől lesz valaki gyereknevelési specialista?

– Attól, hogy nem azokat az alapelveket tanítja, ami a csapból is folyik. A szülőkkel sokan elhitették, hogy azok a jó nevelési módszerek, amivel a gyereket el lehet hallgattatni, rendre lehet utasítani, csendet lehet neki parancsolni. A lényeg, hogy ne zavarja a felnőtteket, ne rontson el dolgokat, ne okozzon kárt, úgy egyáltalán maradjon veszteg. Ez egy hatalmas bullshit. A gyereknevelés nem arról szól, hogy fenyítsünk, és így tanítsuk meg őt rendesen viselkedni. Ez teljes félreértés. Én abban segítek, hogy a szülők mélyebben megértsék a kicsik viselkedését és az elméjük működését – hiszen az elme az, ami a viselkedésünket, a reakcióinkat alapvetően meghatározza. Ez a megértés a gyakorlatban sokat segít, hogy a szülő és a gyerek win-win helyzetben tudjon élni, és ne kerüljön egymással alá-fölérendelt viszonyba.

– Mi a Boldog Gyerek, és hogyan működik?

– A Boldog Gyerek egy olyan gyereknevelési platform, ahol a szülőket tanítom, egyben közösséget és brandet is építek. Én magam is anya vagyok, így sokkal közvetlenebbül tudok szólni olyanokhoz, akiknek hasonló problémáim voltak-vannak, mint nekem. Fő célom az, hogy „épelméjűbben” neveljünk, ne legyünk a saját rossz szokásaink és mintáink rabja: ahhoz adok segítséget, hogy a szülők megértsék a saját elméjük működését, és ismerjék meg, hogyan tudják az ártalmas beidegződéseket letenni, hogyan lehet a gyerekkel szemben jó nevelési eszközöket használni.

– Mondanál konkrét példákat a gyakorlatokra?

– Lehet olvasni arról, hogy ha a gyerek rossz volt, akkor küldjük be egy szobába, hogy végiggondolja, mit csinált, ami réges-rég elavult, tekintélyelvű baromság. A szülő talán érzi is ezt, de annyira kétségbe van esve a helyzettől, hogy bármit kipróbál, csak hasson végre. Ez a megoldás nem az együttműködésről szól. Honnan tudná a gyerek azt, hogy mi a helyes, ha nem vezetik rá?

Előfordul olyan is, hogy a testvérek összevesznek. Az nem segít, ha az egyiket kiemelem a helyzetből, mert akkor ő mindenképpen vesztes lesz. Helyette arra ösztönzöm mind a kettőt, hogy közösen oldják meg a helyzetet, a két gyerek pedig elkezd gondolkodni a megoldáson. Sokan mondják, hogy ez így nem hatékony. Miért? Mert meg sem próbálják. Pont a napokban volt egy telefonhívásom, amiben a szülő arra panaszkodott, hogy a gyerek úgy viselkedik otthon, mint egy kisfőnök. Hogyan lehetne ezen segíteni, kérdezi, mert neki az a célja, hogy képes legyen átvenni az irányítást. Ha ez a célja a szülőnek, ott már eleve rossz a helyzet. Neki jó lesz a büntetés is, mert csak annyi a lényeg, hogy végre csend legyen, és nem az, hogy a gyerek boldog felnőtt legyen, hogy szeretetteljesen tudjanak egymás mellett élni, hogy a gyerek a saját képességeinek megfelelően fejlődhessen. Mit tesz helyette? Inkább beküldi a szobába.

– A Boldog Gyerek ebben a fejlődésben segít?

– Igen. Az a célunk, hogy a Boldog Gyerek idővel nemzetközileg is elismert márkanév legyen. Ésszerű nevelési eszközöket kínálunk, nem pedig manipulatívakat, a szülőnek pedig közösséget adunk, ahol tud barátkozni, kommunikálni, kapcsolatba lépni másokkal. Rendezvényeket is szervezünk, illetve idén lesz a második Boldog Gyerek Tábor, ami egy háromnapos nyaralás, tele gyerekprogramokkal. Nem vagyok konzervatív szakértő, szeretem a közösséget, szeretem, ha vidámak az emberek, és jól érzik magukat. Ezáltal is fejlődnek.

– „Kifejezetten kiállok az elnyomás ellen és a gyerekek kisebbítése ellen!„ – ez a mondat pontosan mit jelent?

– Azt jelenti, hogy elítélem, amikor egy felnőtt „kisebbít” egy gyereket. Például egy apróbbnak tűnő, életszerű szituáció: A gyerek rajzol egy gyönyörű képet és büszkén viszi oda a felnőttnek. Az megnézi, és azt mondja, hogy „Jó, nagyon szép, de most már ideje fürdeni.” Este 7 óra van, a szülő be akarja tartani a napirendet, esetleg fáradt és ő is pihenne már.

– Mondasz még példákat?

– Igen. A gyerekek sokszor nem járulhatnak hozzá a háztartási feladatokhoz, mert ő még kicsik, nem bírják el az edényt, eltörik a poharat, megégetik a kezüket. Pedig egy másfél éves is tud segíteni mondjuk a főzésnél, csak a szülők félelmükben nem hagyják kibontakozni. Ilyenkor fölborul az adok-kapok viszony, és sokkal nagyobb zűrzavart fog otthon okozni. Egy olyan gyerek, aki tépkedi a függönyt, firkálja a falat, kiborítja a kakaót, biztosan nem kapta meg azt a lehetőséget, hogy fontosnak érezze magát. Mert csak akkor rombol egy gyerek, ha nem hasznos.

– Neked is vannak gyerekeid – hogyan működik a saját személyes életedben a módszered?

– Azért tudok erről a témáról ennyire lelkesen beszélni, mert ez nem egy könyvből betanult dolog, hanem nálunk kivétel nélkül működik. Egy 7 és egy 5 éves kisfiam van, akikkel minden helyzetben felismerjük, hogy épp mi történik velük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk az egyik sose veszi el a másik játékát, hogy sosem törik el egy pohár, és az én gyerekeim sem állnak vigyázzban, sőt. Pont hogy lelkesek, ugrálnak a kanapén, segíteni akarnak, szóval van bennük életerő. Látok sok más ötévest vagy hétévest, akik lógatják az orrukat, nem mernek megszólalni, barátkozni. Őket már elkezdték megtörni a felnőttek, azt hiszem.

– Milyen célokat fogalmaztok meg?

– Hétvégén nálunk pakolás, nagytakarítás van, de előbb nyilván az jut eszükbe, hogy inkább kimennének a Városligetbe játszóterezni. Van egy Jutalmazás hatékonyan nevezetű oktatási anyagom, ami szépen levezeti azt, hogyan működik a csere. Ahogy a gyerekek a napirendben a pontokat teljesítik, járnak nekik piros pontok, és ha egyszer már valamiért megdolgoztak, azt mi soha nem vesszük el tőlük. Tehát nincs levonás: a negatív dolgoknak csak annyi a következménye, hogy nincs plusz pont. Nálunk az is bevett szokás, hogy tiszteljük a gyerek tulajdonát, s ha valami mégis történik, gyakran elhangzik a mondat: „Oké, ezt így megértem…”, amivel visszaigazolom, hogy értem, ami történt, felfogtam, amit ő mond. Egyéb varázsmondataink: „Hogyan teszed jóvá?” „Mi legyen erre a megoldás?” Ezeket mi nap mint nap használjuk, és jelentem: beválnak.

Galériánkban mutatjuk, mi az az öt mondat, amit minél többször mondj el a gyerekednek!