A Margit híd budai hídfőjénél szálltam fel a négyes-hatosra délutáni szolid tömegben. Ugyanannál az ajtónál szállt fel két férfi. Egy ötvenes, őszes fehér bőrű, meg egy szemüveges, kissé kopaszodó nem tudom milyen nemzetiségű ázsiai.A szabad helyek egyikére leült, de a következő pillanatban már pattant is fel, mert az ősz úr erélyesen felszólította, hogy adja csak át neki a helyet, meg tulajdonképpen mit képzel, hogy idejön Ázsiából és a rendes magyar emberek elől elveszi az ülőhelyet.

Szerintem nem értette az „ázsiai”, hogy mit mond neki a fehér ember, udvariasan mosolyogva azonnal felállt, amaz meg még ültében is ragozta a ragozhatatlant: „Ez itt Európa, semmi keresnivalójuk nincs itt az ilyeneknek.” Rendkívül magabiztos volt. Tudta, hogy nem eshet bántódása. Az utazóközönség közönyösen nem reagált. Nekem is csak ennyire futotta: „Megáll az eszem! Hogy képzeli? Hogy mondhat ilyeneket?!” Aztán leszálltam a Széna téren.

Képünk illusztráció, fotó: Pinterest