„A Gázai övezetnek szánt segélyt szállító ír hajó nem engedelmeskedett az útvonal-változtatási utasításnak, és továbbra is a blokád alá vont övezet felé tart – erősítette meg az izraeli hadsereg.”
Ezzel a világ hírügynökségeihez eljuttatott egymondatos közleménnyel vette kezdetét a palesztin–izraeli konfliktusnak azon legújabb és rendkívül tragikus incidense, amely a köztudatba és a történelembe a „gázai flottillatámadás” néven vonult be, és amely az elmúlt hetek, sőt hónapok legnagyobb külpolitikai viharát kavarta mind a keresztény mind a muszlim vallású népek körében, sőt az egész világon. Az akció halálos áldozatokat is követelt. A Tengeri fuvallat fedőnevű hadművelet keretében brutálisan megtámadott segélyszállító hajó utasai között ráadásul több neves személyiség is volt, akik a muzulmán országok szinte mindegyikét képviselték. A hajón összesen 663 ember tartózkodott a világ 37 országából. Számos arab és európai parlamenti képviselő, médiaszemélyiség és celeb is akadt közöttük.
A flottillát – élén a vezérhajójával, a mára híres-hírhedtté vált Mavi Marmarával – a Szabadságot Gázának Mozgalom indította útjára a török Segélyszolgálat az Emberi Jogokért és Szabadságért nevű humanitárius alapítvánnyal karöltve. Ez a szervezet már a támadás előtt is többször indult útnak segélyszállítmánnyal a megszállt övezetbe, és az izraeli hatóságok már korábban is azzal vádolták őket, hogy az Al-Kaidával valamint más (arab) terrorszervezetekkel szimpatizálnak, és a főként építőanyagokból álló segélyszállítmány remek álca arra, hogy ezen mozgalmakat ily módon is támogassák. Ám korábban e jótékonysági szervezetek egyetlen hajója ellen sem intéztek támadást, minden gyanakvó és gyanúsítgató kijelentésük ellenére sem.

Félelem és halál a fedélzeten
Miután azonban a hajó személyzete figyelmen kívül hagyta az izraeli hadsereg ismételt figyelmeztetéseit, a hadsereg speciális egységének kommandósai május 30-án hajnalban rajtaütöttek a flottilla legnagyobb egységén. Az egyik utas szerint az izraeliek figyelmeztető lövéseket adtak le, mielőtt elkezdtek volna leereszkedni a hajó fedélzetére.
A katonák elmondták, hogy a személyzet, illetve az utasok késekkel, csúzlikkal és fémcsövekkel támadtak rájuk, nem sokkal később pedig a deszantosoktól elorozott pisztolyokkal kezdtek tüzelni a hajó fedélzetét megtámadó speciális egység tagjaira.
Az utasok saját elmondásuk alapján önvédelemből rontottak rá a kommandósokra, nem pedig erőszakot kirobbantó szándékkal támadták meg őket, mint ahogyan az izraeliek állítják. Az összecsapás következtében kilenc ember vesztette életét, több tucatnyian megsebesültek, több száz embert pedig letartóztattak.

Felhördül a világ
Az ENSZ a vezető nemzetközi szervezetek közül elsőként ítélte el a segélyhajó elleni példátlan támadást. Nem fukarkodtak elítélő nyilatkozatok kiadásában és Izrael-ellenes demonstrációk megszervezésében az arab országok és szövetségeseik sem, és kevés kivétellel a világ majd minden országa csatlakozott hozzájuk. Mahmúd Abbász palesztin elnök egyenesen „mészárlásnak” nevezte a történteket. A palesztin nép és vezetői mint mártírokra tekintenek az életüket vesztett török származású aktivistákra. Recep Tajip Erdogan török miniszterelnök még ennél is tovább ment: „állami szinten művelt terrorizmussal” vádolta meg Izraelt.
Ehud Barak egykori miniszterelnök, jelenlegi izraeli védelmi miniszter nem osztotta a muzulmán országok felháborodását a háborúktól meggyötört, politikai és vallási konfliktusok által megosztott közel-keleti térségben. Szerinte például „nincs humanitárius válság Gázában, tehát segélyszállítmányra sincs szükség”. Erre a kijelentésre azonban rácáfol több segélyszervezet munkája is, köztük a Szabadságot Gázának Mozgalomé, amely 2008 óta folyamatosan a Gáza övezetben élők segítségére siet szállítmányaival. Csak a Mavi Marmara fedélzetén vitt 10 ezer tonnányi humanitárius segély értéke 20 millió amerikai dollárra rúgott. Az Amnesty International jelentése szerint a szállítmány, melyet az izraeliek lefoglaltak, többek között benzint, építőanyagot, zöldség-gyümölcsöt, tejterméket, tésztafélét, tisztasági szereket, játékokat, és gyógyszereket tartalmazott.
Május 31-én Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök arra kérte Barack Obama amerikai elnököt, hogy vétózza meg az Izrael ellen kiadott elítélő hangnemű ENSZ nyilatkozatot, az elnök azonban kategorikusan elutasította ezt. Az Egyesült Államoknak azonban így is sikerült megakadályoznia, hogy az incidens nemzetközi kivizsgálására irányuló követelések érvényre jussanak. Pedig több neves amerikai és izraeli újság szerint Obama elnök és Cipi Livni izraeli ellenzéki vezető is szorgalmazta a nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozását.
Ettől fogva villámgyorsan és filmszerűen peregtek az események – a támadás politikai utórengései. Június 1-jén Egyiptom megnyitotta határait, hogy a szállítmány egy része mégis eljuthasson a megszállt övezetbe. Másnap Izrael szabadon engedett több mint 600 főt a hajón őrizetbe vettek közül. Június 4-én Törökország bejelentette, hogy két hónap múlva kártérítési pert készül indítani a zsidó állam ellen, bizonyítékként felhasználva az elhunyt aktivistákról készült török kórbonctani jelentéseket. Az egyik tévétársaság riportfilmje szemtanúkra hivatkozva állította: az aktivistákat közvetlen közelről lőtték fejbe a katonák. Június 5-én az izraeli kormány sajtórészlege bocsánatot kért az „Átverjük a világot” elnevezésű videós link internetes terjesztéséért. A klip, amelyet Izrael csupán „szatirikusnak” minősített, a Mavi Marmarán tartózkodó aktivistákból űzött gúnyt.

Bonyodalmak

Bizonyára az események nyomán kialakult, szűnni nem akaró nemzetközi felháborodás és tüntetéshullám is közrejátszott abban, hogy mégiscsak kivizsgálják az ügyet. De nem független nemzetközi bizottság elé került, ahogyan az ENSZ is indítványozta (volna), hanem a zsidó állam saját maga folytatta le belső vizsgálatát, ami egyáltalán nem nyugtatta meg a háborgó kedélyeket sem a Közel-Keleten sem a világ számos más térségében. Benjamin Netanjahu már a nyomozás kezdetekor, mintegy feszültségoldóként tudatta világméretűre nőtt közönségével, hogy Izrael célja a Gázai Övezet blokádjának enyhítése így a vizsgálódás egy kevésbé szigorú ellenőrzés alapfeltételeinek megteremtéseként is értelmezhető volt. Mahmúd Abbász palesztin elnök azonban ezzel ellentétes véleményen volt, szerinte ugyanis jól mutatja Izrael céljait, hogy blokád esetén fogalmilag kizárt lehetőség az enyhítés: az vagy fennáll, vagy sem, de középút nem létezik. Június 20-án napvilágot látott az enyhítés megvalósítását célzó lista, mely az Övezetbe importálható árukat tartalmazta. Hiába az izraeli szándék meggyőzőnek szánt tálalása, a várt eredmény nem következett be- a lista nem oldotta a feszültséget, ugyanis érthetetlen korlátok közé szorította még az élelmiszer-behozatalt is. Érzékeltetésként néhány példa: engedélyeztéka hús- és halkonzerv behozatalát, a gyümölcsét azonban nem. Hasonló a helyzet a tea-kávé és csoki viszonylatában, utóbbit valamely rejtélyes okból nemkívánatos termékként titulálták. A fahéj jöhetett, a koriander viszont nem.

Érthető módon a szabályozás így nem maradhatott, ezért Netanjahu újabb megoldást javasolt: az akkori korlátozás inverz változatát, a "jól" bevált lista módszernél maradva. Így egy további tárgyalási sorozat eredményeként megszületett a jelenleg is hatályban lévő tiltó lista, mely csupán néhány elem kivételével (mint például a fegyverek, lőszerek, vegyi anyagok behozatala) viszonylagos szabadságot eredményezett a gázaiak részére az importban. Ez a fajta végkifejlet nagyobb népszerűségnek örvendett szerte a világban, egy szerepőt kivéve. Recep Tajin Erdogan a török-izraeli diplomáciai kontaktus felbontásával fenyegette meg Izraelt, amennyiben az nem kér bocsánatot, illetve továbbra is tartózkodik május 31-én történtek nemzetközi bizottság általi felülvizsgálásától. Netanjahu erre mindössze annyit reagált, hogy "Izrael nem tartaná üdvösnek a Törökországgal fennálló békés viszony megszűnését". Hogy honnét fakad ez a meglepő nyugalom, arra magyarázatként szolgálhat egy fontos találkozó, mely során Barack Obama amerikai elnök közölte: az amerikai-izraeli viszony „feltörhetetlen".

Csak remélni lehet, hogy Mavi Marmara elleni támadás nem nyitó fejezete egy újabb fekete regényfolyamnak a békétlen közel-keleti térség történetében.

Kapcsolódó cikkek: Fogoly vagy, s egyben foglár , Mint víz a medret, követed és teremted

Szerző: Pócsik Judit, Kárpáti Kata Szandra, Képek: profimedia.hu

Ez a cikk kizárólag a www.evamagazin.hu számára készült. Minden jog fenntartva.