Ez a cikk az Éva Magazin 2022-es 2. lapszámában jelent meg először „Kicsim, szeretnék mondani valamit…" címmel. Tudtad, hogy korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Felmérések szerint a koronavírus által generált turbulens időszakban a kijárási korlátozások okozta hosszú összezártság, az új helyzetek okozta stressz, a bizonytalan jövő miatt megnőtt szorongás hatására jóval több házastársi kapcsolat romlott meg, mint korábban. Tapasztalható egyfajta általános fásultság, kimerültség is, ami miatt sokan vesztettek a nyitottságukból a békés, kompromisszumos válásra. Egyre gyakoribbak a hoszszúra nyúló pereskedések, amik akár másfél-két évig tartó lezáráshoz vezetnek.

„A pandémia idején a lényegesen több együtt töltött idő sok családnak jelentett pozitív élményt, átélték az együttesség, a közelség kapcsolaterősítő élményét – magyarázza dr. Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta. – Ám akik között már korábban is volt zavar és feszültség, még feszültebb ellenségességet tapasztalhattak meg, és ha elszakadt a cérna, a párok eljutottak a válás gondolatáig vagy akár a döntésig is. Gyermektelenek esetében a különválás folyamata egyszerűbb és gyorsabb lehet, de a gyerekes szülők nehezebben szánják rá magukat a cselekvésre. Húzódoznak lemondani a gyerekekkel való mindennapos rutinokról, például az iskolába való közös utazásról vagy az esti pusziról. Azzal sem tudnak elszámolni maguknak, hogy fájdalmat okoznak neki. Mégis, ha a párkapcsolattal való elégedetlenség mértéke, a kommunikáció hiánya eléri azt a szintet, amikor az egyetlen lehetséges megoldásnak a szakítás tűnik, sok későbbi nehézség, fájdalom lenne elkerülhető, ha a felek egymás felé fordulva, nyíltan beszélnének a hiányokról, rossz érzéseikről. Az őszinteség eredményeként könnyebb közösen belátni, hogy a kapcsolat már nem reparálható.”

Létezik gyerekbarát válás?

A gyerekbarát válás egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a szülők saját érzelmi hullámzásaikkal ne nehezítsék tovább a gyerek egyébként is fájdalmas helyzetét. Helyette minden tervezett lépésükkor az ő érdekeit próbálják figyelembe venni. Dr. Barát Katalin azonban hozzáteszi, még a nagyon tudatos szülői működés eredményeként sem várható el, hogy a gyerek egyáltalán ne érezze meg a válás súlyát. „A szülők egymástól való eltávolodása számára óriási veszteség, mindenképpen átéli annak fájdalmát, akkor is, ha a felnőttek minden erejükkel igyekeznek megkímélni őt. Azt szoktam javasolni, hogy minél hamarabb mondják el a gyereknek a döntést. Ő az érzékeny antennáival általában már sokkal korábban megérzi a változást. Ha a szülők hallgatnak, jó eséllyel nem fog kérdezősködni, hiszen lojális velük szemben. És meglehet, hogy ilyenkor a saját fantáziáiban sokkal sötétebb forgatókönyvek születnek annál, mint ami valójában várható.” A családterapeuta szerint a két szülő együtt üljön le a gyerekkel és mondja el őszintén, hogy már nem úgy szeretik egymást, mint korábban és külön szeretnének élni. Hangsúlyozni kell, hogy az érzésük a gyermek iránt nem változott, mindketten nagyon szeretik és mindkettőjükkel ugyanolyan jó kapcsolata lesz, mint addig. Fontos elmondani neki mindent, ami a válás miatt a mindennapi életét érinti. „A gyerek számára ilyenkor a praktikus dolgok kerülnek előtérbe. Hol fog ezután lakni, hogyan találkozhat a rokonokkal, kell-e iskolát váltani, ki fog menni érte az edzésre, ha az a szülő elköltözik, aki eddig hazahozta. Ezekről kell inkább beszélni, nem érdemes hosszasan lelkizni a válás okairól, hiszen minél kisebb a gyermek, annál kevésbé érdekli, illetve érthető számára ez a rész. A szülőknek érdemes felkészülniük a gyerek azonnali reakcióira, ami lehet harag, szomorúság, sírás, de az is előfordulhat, hogy rezzenéstelen arccal hallgatja végig őket, majd megkérdezi, hogy mikor mehet játszani. Ez nem azt jelenti, hogy az egész nem is érdekli, hanem azt, hogy mélyen magába rejti érzéseit. Bárhogy is reagál, szeretettel, empátiával kell felé fordulni, és nem elfelejteni, hogy ha egyébként jó a kapcsolat a gyerekkel, a sírásnak, dühöngésnek is bele kell férnie.”

A válás mint gyászesemény

A válás folyamata érzelmileg éppolyan megterhelő időszak a családtagok számára, mint egy gyászesemény. A veszteség feldolgozása is a gyászfolyamatban megjelenő érzéseket hozhatja felszínre: haragot, csalódottságot, akár bűntudatot is. „Ezek a reakciók átmenetiek, a gyerekeknél átlagos esetben 1-2 évig tartanak, és jellegük az életkortól függ. Ha megvalósul a rendszeres, megbízható kapcsolattartás a nem együtt élő szülővel, és a gyermek azt tapasztalja, hogy a szülők képesek együttműködni az ő érdekében, akkor megszűnnek. A gyászfolyamat során ugyanakkor a gyermeknél megjelenhetnek olyan tünetek, amikre korábban nem volt példa. Például a már ágytiszta gyerekből újra éjszakai bepisilő lesz, vagy figyelemzavar miatt erősen romlanak a tanulmányi eredményei. Ha ezek a tünetek egyre erősödnek és a családi, baráti támogatás sem elég már, tanácsos szakemberhez fordulni.”

Megfelelő külső segítség a témában járatos gyermekpszichológus, aki a válásban érintett család helyzetének felmérésében is részt tud venni, és szükség esetén a szülőkkel is foglalkozik. Kinél fog lakni a gyermek és a másik fél milyen gyakran láthatja majd? Mi fontosabb a gyereknek? Az, hogy mindig ugyanabban a megszokott környezetben legyen, vagy az, hogy mindkét szülőjével megközelítőleg ugyanannyi időt töltsön? Legyen hétköznapi és hétvégi anyás, apás időszak is? Dr. Barát Katalin úgy véli, hogy a megosztott felügyelet akkor működik jól, ha az elvált felek nagyon érett, kiegyensúlyozott kapcsolatban maradnak, és gördülékenyen tudnak együttműködni a mindennapi rutinfeladatokban, illetve az időről időre felbukkanó nehézségek megoldásában. „Azok a megoldások fognak beválni, amelyek hosszú távon is komfortosan beilleszthetők a felek életébe. Nem jó a szabályozatlan kapcsolattartás, amikor a szülők mindig ad hoc döntenek, az elfoglaltságaikhoz képest megváltoztatgatják a láthatást, vagy a gyerekre bízzák, hogy mikor látogatja meg a távollévő szülőt. Nem lehet őt terhelni a kapcsolattartás felelősségével. Kiszámíthatóság, tervezhetőség kell a biztonságérzet megszilárdításához. Kerülendő minden helyzet, amiben a gyerek lojalitása konfliktusba kerülhet, vagyis valakinek az oldalára kéne állnia, valaki előtt titkolózni kényszerül, valakit pozitívabban kéne minősítenie. Nem kell állást foglalnia, hogy kinek van igaza, ki csinál jobb programot, ki gondoskodik róla megfelelőbben. A gyerekek eredendően egyformán lojálisak mindkét szülőjükhöz, és ennek az érzésnek a megsértése a világban való bizalmukat rengeti meg. Nem jó arról sem kérdezgetni, hogy a volt házastárs kivel és milyen életszínvonalon él. Nem szabad kis postásnak használni. (Beszéld meg apáddal, hogy fizesse ki a sítábor felét. Mondd meg anyádnak, hogy elég gyerektartást fizetek.) Az anyagi természetű kérdéseket a szülők egymással tisztázzák, a gyerek jelenléte nélkül.”

Ha a szülőknek végre sikerül lefektetniük a válást követő élet fő szabályait, ragaszkodniuk is kell hozzá, még ha ez eleinte nehezen is megy. Ezek a szabályok adják az új élet biztonságos kereteit minden fél számára. Folyamatosan figyelni kell a gyermek viselkedését, reakcióit ebben az új családi helyzetben. Ahogy dr. Barát Katalin is említi, gyakori, hogy a szülőknek oldaniuk kell a gyerek bűntudatát a válás miatt.

Ha a szülőknek végre sikerül lefektetniük a válást követő élet fő szabályait, ragaszkodniuk is kell hozzá, még ha ez eleinte nehezen is megy. Ezek a szabályok adják az új élet biztonságos kereteit minden fél számára. Folyamatosan figyelni kell a gyermek viselkedését, reakcióit ebben az új családi helyzetben. Ahogy dr. Barát Katalin is említi, gyakori, hogy a szülőknek oldaniuk kell a gyerek bűntudatát a válás miatt.

Negatív tünetek a különböző életkorokban

• 2-3 éves kor alatt anya állapota meghatározó abban, hogy hogy van a gyerek, hogyan éli meg a válást, az ő feszültségeit, érzéseit képezi le a gyermek.
• Óvodáskorban szeparációs szorongás, fokozott ragaszkodás kerülhet felszínre. Mivel a racionális gondolkodás még nem jellemző a gyermekekre, nem képesek a különböző nézőpontok mérlegelésére, így megtörhet bennük az ősbizalom, ami miatt kényszeresség, evés- és alvászavar, regresszió jelentkezhet.
• Iskoláskorban szomorúság, harag, düh, bűntudat, koncentrációzavar, magatartászavar, regresszió merülhet fel, illetve az egyik szülővel való fokozott azonosulás, azaz pártosság.
• Serdülőkorban, a párkapcsolati próbálkozások kezdetén nagy illúzióvesztés, harag, levertség, gátlásosság, közöny mutatkozhat – az azonosulás már ritkább, mert inkább a kortárs kapcsolatokban keresi a gyerek a vigasztalódást. Mivel ez a korszak egy új énkép keresésének időszaka, identitászavar is beállhat, s mellette fokozódó teljesítményproblémával is küzdhet a kamasz.