A Greenpeace november 14-én megjelentette a GMO Kisokos című kiadványát, amelynek segítségével tájékozódni lehet arról, hogyan kerülhetjük el a génmódosított alapanyagokkal szennyezett élelmiszerek fogyasztását. A Greenpeace kampányfelelősével, Rodics Katalin biológussal az Éva magazin egyik korábbi számába készült interjú, amit most itt is elolvashattok!

Kétféle génmódosított növényfajta van forgalomban az egész világon – mondja. – Az egyik rovarrezisztens. Ebbe a növénybe beépítették egy olyan bacilus génjét, amely méreganyagot termel. Ez tulajdonképpen egy növényvédő szer. A növény minden sejtje előállítja, a levél, a gyökér, a termés – minden. Ha megrágja a rovar, elpusztul tőle. A másik egy gyomirtó szerre totálisan rezisztens fajta. A cégek együtt adják a vetőmagot és azt a vegyszert, amely minden más növényt elpusztít, kivéve a neki ellenállót.

Ez elég ijesztően hangzik.
Nos, igen. Az ideológia az, hogy ezek mind „környezetvédők”, mert nem kell hozzájuk vegyszert használni. Valójában azonban a rovarrezisztens növény bizonyos körülmények között ezerszer több rovarirtó vegyszert termel, mint amennyi egyszeri permetezéssel Magyarországon kijuttatható a földekre. Ez horribilis mennyiség. A méreganyag aztán bejut az emberi szervezetbe is, hiszen a magban is benne van. És ennek hatásait nem vizsgálták ki elég alaposan.

Lepkehalál
Ez hogy lehet?
Úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok multinacionális cégei elhitették az ottani döntéshozókkal, hogy a génmódosított növény valójában ugyanolyan biztonságos, mint a hagyományos kukorica. Megfogalmazásuk szerint „lényegileg azonos az eredeti fajtákkal”. És ha az eredetit sem tesztelték, akkor ezt minek? Mi, a Környezetvédelmi Minisztériumnál, a környezetre való hatást kezdtük vizsgálni. Kimutattuk, hogy a növény rengeteg vegyszert termel, ami bejut a talajba, és azokat a rovarokat is pusztítja, amelyek a kukoricának nem károkozói. Védett lepkéket öl meg, csökkenti a talaj termékenységét. Magyarországnak erre semmi szüksége nincs. Rengeteg kukoricafajtánk van, és még ki sem használjuk azt a sokféleséget, amelyet a korábbi nemesítések létrehoztak. Többlettermelés van, de azért tudjuk eladni külföldön, mert a mi kukoricánk GMO-mentes (Genetically Modified Organism = genetikailag módosított szervezet, a szerk.). Az Európai Unióban több lakossági felmérést végeztek, és kiderült, hogy az emberek 75–80 százalékban elutasítják ezeket az élelmiszereket.

Elég információ birtokában vélekednek így?
Nem hinném. De érzik és azt gondolják: miért egyenek olyasmit, ami méreganyagot tartalmaz, amikor ehetnének olyat is, ami nem? Osztrák vizsgálatok során egereket etettek ezzel a kukoricával. Néhány generáció után lecsökkent az állatok termékenysége, megcsappant az alomszám, kisebb lett az újszülött egerek mérete. Egyes vizsgálatok májkárosító hatást mutattak ki. Igenis, van negatív hatás, de a cégek nem hajlandók kivizsgáltatni. Azt mondják, sokba kerül. Azt is tudni kell, hogy a génmódosított fajták szálló virágpora megfertőzi a nem génmódosított fajtákat. Viszi a szél a pollent 8–10 kilométerre, nem lehet megakadályozni. Ez megtörtént az USA-ban, Amerikában tehát már egyszerűen lehetetlen előállítani nem génmódosított kukoricát. Olyasmit hozott létre az emberiség, ami rosszabb az ózonpajzsroncsolásnál, hiszen ezt a folyamatot nem lehet visszafordítani.

Hazánk az élen
A génmódosítás tehát az ördögtől való?
Ezt azért nem mondanám. Mindig hangsúlyozom: nem a tudomány ellen vagyunk. Kutatni kell, és biztos vagyok benne, hogy lesznek ennek nagyon pozitív eredményei is. Én az ellen vagyok, hogy előbb engedélyezték a világban e fajták bevezetését, mintsem tisztességesen kivizsgálták volna a hatásukat. Azért harcolunk, hogy legyen egy kötelező vizsgálatsor, amelyet az adott cégnek muszáj elvégeztetnie. Meg kell nézni hosszú távú kísérletekkel is, hogy az adott fajta milyen hatással lesz a környezetre, az emberre.

Hogy áll a harc?
Nyerésre állunk! Öt évvel ezelőtt Magyarország az összes parlamenti párt egyetértésével moratóriumot rendelt el a génmódosított növények termesztésére. Ebben eléggé egyedül voltunk – mi és az osztrákok –, de azóta számos ország csatlakozott az ügyhöz. Mostanra a franciáknál, a görögöknél, Luxemburgban és Németországban is moratórium született. Nagy részünk volt ebben: keményen kampányoltunk, és talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy szemléletünk befolyásolta az egész kontinenst. Nagy harcot vívunk, hogy megváltoztassuk az Európai Unió jogi szabályozását. Hogy hadd dönthessünk szabadon: szükségünk van-e a GMO-növényekre vagy sem.
Ábrázolták már önt szélmalomharcosnak – de akkor ez téves kép, hiszen igenis, eredményt eredményre halmoz.
Valóban. Megvannak az eredményeink. Például kiharcoltuk, hogy felülvizsgálják az európai engedélyezési eljárást, s Magyarország dolgozta ki azoknak a környezetvédelmi hatásvizsgálatoknak a tervezetét, amelyeket kötelezővé szeretnénk tenni ebben a folyamatban. Reméljük, sikerül elfogadtatni.


Szeretnéd tudni, hogyan kerüld el a génmanipulált összetevőket tartalmazó élelmiszerket? Töltsd le a Greenpeace GMO Kisokosát >>innen!

Az interjú folytatásáért lapozz!

--pagebreak--

A mongol farkasok szabadságáért

Mitől küzd ennyire szenvedélyesen?
Nem így születtem, munkám során váltam ilyenné. Eredetileg biológus vagyok, a másik gyönyörű feladatom edzett meg: a védett állatok kereskedelme és csempészése elleni küzdelem. Nem szabad elfogadnunk, hogy minden évben – pusztán luxusigényeink miatt – fajok ezreit pusztítsuk ki, állatok százmillióit fogjuk be, hozzuk el természetes élőhelyükről, és tegyük ki őket végveszélynek. Az egyik legfelháborítóbb példa, amikor elefántokat gyilkolnak le az agyarukért. Ebben a témában sokat harcoltam a nemzetközi színtéren, természetesen sokakkal együtt – eddig sikeresen, hiszen az elefántcsont-kereskedelmi tilalmat több mint húsz éve sikerült érvénybe léptetnünk, és a mai napig érvényben van. Volt jó néhány nagyobb akcióm, amelyekbe neves külföldi személyek kapcsolódtak be, így hatalmas nemzetközi visszhangot váltottak ki. Megtaláltam négy illegálisan, vadon befogott csimpánzkölyköt, amelyeket egy orosz cirkusznak csempésztek.

Nyomozott?
Igen. Megtaláltam őket és Jane Goodall segítségével sikerült visszajuttatnom valamennyit Afrikába. Olyan is előfordult, hogy egy magyar cég behozott száz farkast Mongóliából. Nejlonharisnyáért cserélték el őket, mert a mongol partner nem tudott mással fizetni. Az volt a tervük, hogy felnevelik a farkasokat, kitömik őket és eladják szobadísznek. Ezeket is elkoboztuk. Mire lezárult a nyomozás, a farkasok megnőttek, nem tudtuk őket elhelyezni. Végül Brigitte Bardot segített: a Pireneusokban van egy farkaskutató intézet, a színésznő pedig eladta néhány ékszerét, és ebből a pénzből megvett ott egy harminchektáros területet, ahová ki tudtuk vinni a farkasokat. Nagy küzdelem volt ez is: a pénz, a cégek és a politika ellenében kellett dolgoznom. Mondanom sem kell, meglehetősen keményen kell kiállni az állatok és a természet érdekében. Ebben eléggé megedződtem, és csak ezután kezdődött a GMO-ellenes harc. Itt már nemcsak kis cégek, hanem multinacionális vállalatok érdekei ellen kell küzdeni.

Politikai thrillerek szoktak szólni ilyesmikről.
Hát, időnként tényleg elképesztő módszerekkel dolgoznak.

Követik az utcán? Figyelik?
Nem, dehogy. Személyesen még soha nem tettek ellenem semmit. De a világkereskedelmi szervezet például pert indított az Európai Unió ellen, mert korábban nem engedett be területére génmódosított termékeket. Ennek következménye az lett, hogy az EU-ban egy engedélyezési eljárás kapcsán ma már termeszthetővé váltak GMO-kukoricák. Horribilis pénzek mozognak. Egy cégnek legalább ötven lobbistája van az Unióban: Dávid és Góliát harca zajlik. De sok jó erő és energia áll mellettünk is!

Mag a jövőnek
Még egy izgalmas témával foglalkozik, ez pedig a biológiai sokféleség. Megálmodta a Pannon Magbankot.
Éppen a GMO-k kapcsán kanyarodott az életem ebbe az irányba. A génmódosítás ugyanis veszélyezteti haszonnövényeink sokféleségét. Szép lassan nyoma vész régi fajtáinknak. Ha belegondol, régebben hányféle őszibarackot ettünk vagy krumpliból és paradicsomból milyen sokféle volt... Most meg lehet ötfélét kapni, de abból legalább három a multinacionális vállalatok nemesített fajtája. Eltűnnek a hazai zöldségek-gyümölcsök. Nemrég gyakorlatilag megszűnt a hazai génbankok állami finanszírozása. A Tápiószelei Agrobotanikai Központot, Európa harmadik, a világ tizenharmadik legnagyobb génbankját fel is akarták számolni. Pedig csak ebben a génbankunkban 85 ezer régi növényfajta magját őrzik, ami óriási kincs: fagyasztva, mélyhűtve tárolják a rengeteg magot. Bizonyos időszakonként megnézik, képes-e még kicsírázni. Ha ez a képesség csökken, akkor újra elvetik, és friss magot gyűjtenek belőle. Végül egy európai uniós pályázattal sikert értünk el, és itt fogjuk fenntartani vadon élő növényeink magjait is – együtt lesz a Kárpát-medence teljes növényi kincsestára. Biztonsági okokból még egy magbankot szeretnénk létrehozni az Aggteleki Nemzeti Parknál, egy kőfejtő mély üregében. Mindig arra gondolok: a mag valójában szimbólum. Az utam során elindultam az elefántoktól és a csimpánzoktól. Aztán az ember szépen lassan hazatalál – és eljut a magig, a lényegig.

Hivatás és család
Miért jár kerékpárral a munkahelyére?
Mint környezet- és természetvédőnek fontos nekem, hogy lehetőleg ne szennyezzük a levegőt, és minél kisebb részt tegyünk tönkre a világból. Minden reggel futok. Egész nap ülök a számítógép előtt: a mozgást stresszkezelésre is használom. Ráadásul kerékpárral sokkal gyorsabban beérek a munkába. Budakesziről járok a Batthyány térre, a múltkor lemértem: jó 15–20 perccel gyorsabb így, mint ha autóval pöfögnék végig. És anyagilag sem ugyanaz. De a legfontosabb mégiscsak a mozgás és a környezetvédelem.

Büszke önre a családja?
Remélem, a gyerekeim büszkék rám, de meg kell mondanom, ha egy nő ennyi időt és energiát szentel a küldetésének, hivatásának, azt a családja kissé megszenvedi. Bár reggelente nem csomagoltam a gyerekeimnek szép, nagy tízóraikat ötrétegű szendvicsekkel, azzal vigasztaltam magam: legalább jó példát tudtam adni, hogy mennyire boldoggá teszi az embert, ha megtalálja a helyét a világban, és szép hivatása van. Persze lehet, hogy ők ezt másképp látják, talán nem véletlen, hogy nem lett egyik sem hivatásos környezetvédő. De mindegyik természetjáró és imádja az állatokat. Egy szülőnek szerintem nem az a szerepe a pályaválasztásban, hogy befolyásoljon, hanem hogy kinyissa az ajtókat, s megmutassa, milyen sok izgalmas dolog közül lehet választani. ı

Szeretnéd tudni, hogyan kerüld el a génmanipulált összetevőket tartalmazó élelmiszerket? Töltsd le a Greenpeace GMO Kisokosát >>innen!

Interjú: Bus István, fotó: Molnár Zoltán, Koltai Nóra