„Nézd azokat a halott gazfickókat! Szép. Jó lövés volt. Köszönöm.” Borzalmas, de egyben borzalmasan érdekes videó jelent meg az interneten idén áprilisban. Az amerikai katonák egyik iraki bevetése során készült a felvétel, 2007. július 12-én Bagdadban. A 39 perces felvétel a város fölött járőröző egyik helikopterből készült, a hang a katonák egymással folytatott beszélgetését őrizte meg. Mintha videojátékot látnánk: alakok mozognak a terepen, a helikopter manőverezik, beméri a célpontot, lő, a katonák szenvtelen hangon gratulálnak egymásnak. Amikor eloszlik a felvert por, a földön testek hevernek, az egyik még él, megpróbálja fedezékbe vonszolni magát. Furgon érkezik a helyszínre, újabb emberekkel, akik megpróbálják felszedni a sebesülteket. A helikopter manőverezik, beméri a célpontot, engedélyt kér az akcióra, és lő. A földön újabb halottak, a furgon szélvédője mögött két sebesült gyerek: egy kislány, aki haslövést, egy kisfiú, aki fejlövést kapott. „Ki kellene vinni onnan azt a kislányt. Kapott egy sebet, egy sebet a hasán. Az ő hibájuk, miért hozzák a csatába a gyerekeiket” – hallatszik a katonák beszélgetése. Szóval így néz ki a háború fentről, a helikopter ablakából. Az internet nyilvánosságának köszönhetően az egész világ láthatja e képeket, pedig a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium korábban nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titkosította őket.

Járulékos gyilkosság
A felvétel a „Járulékos gyilkosság” (Collateral Murder) címet kapta a wikileaks.org nevű oldal szerkesztőitől, akik nyilvánosságra hozták. A név arra utal, hogy a Pentagon járulékos veszteségnek (collateral damage) minősítette a Reuters két iraki riporterének halálát, akik ezen a bevetésen vesztek oda. Túl közel kerültek a harci zónához, sajnos előfordul az ilyesmi, haditudósítónak lenni veszélyes szakma, mondták akkoriban a washingtoni hivatalosságok. Ma már tudjuk, hogy a két férfi egyike az első lövések után még életben volt, sebesülten megpróbált fedezékbe kúszni, amikor végzett vele a második sorozat. A videón látható, hogy az irakiak nem folytatnak harci tevékenységet: van ugyan fegyverük, mint az országban szinte mindenkinek, de nem lehet tudni, hogy felkelők-e. A támadás teljesen váratlanul, a levegőből érte őket, összesen tizenkét ember halálát okozva. A Reuters az elmúlt három évben az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva követelte a Pentagontól, hogy hozza nyilvánosságra az esetről készült hang- és videofelvételt, de mindhiába, a hadügyminisztérium csak annyit közölt: „Teljesen világos, hogy a koalíciós erők nyílt, fegyveres összetűzésbe kerültek az ellenséggel.”
A videót látva ma már tudjuk, hogy ez a verzió nem állja meg a helyét. Azon persze lehet vitatkozni, hogy sértett-e hadijogot az amerikai hadsereg, vagy sem. A videó a pőre lényeget mutatja: ember emberre vadászik, kíméletlenül, rezzenéstelen hangon kommentálva a lövéseket.

Egy különc hacker
Hogyhogy nyilvánosságra kerülhetett ez a három évig eltitkolt dokumentum, amit a világ egyik legnagyobb hírügynöksége sem tudott megszerezni? Az érdem a Wikileaks („Wiki-szivárogtatók”) nevű honlapé. A formailag a Wikipedia internetes lexikonra emlékeztető oldalt 2006-ban hozta létre Julian Assange, egy ausztrál hacker, programozó, újságíró. Ez az excentrikus viselkedésű világvándor újságírókkal, matematikusokkal és kínai ellenzékiekkel összefogva teremtette meg a honlapot, amelynek bárki elküldheti a birtokába jutott titkos kormányzati és üzleti iratokat. A Wikileaks minden dokumentumot nyilvánosságra hoz, amely igényt tarthat a világ érdeklődésére: leleplezi a korrupt kormányok üzelmeit, a multinacionális cégek mesterkedéseit, a levajazott pályázatokat, titkosított diplomáciai táviratokat, háttérelemzéseket. Assange arra számított, hogy minden rendszerben akad néhány ember, akiben megszólal a lelkiismeret, de nem mer kiállni a „kényes” iratokkal a nyilvánosság elé. A harmadik világ diktatúráiban a kiszivárogtatónak az életébe is kerülhet egy titkosított anyag kiadása – Nyugaton „csak” a börtöntől, a meghurcolástól, az állás elvesztésétől kell tartani. Korábban egyetlen megoldás kínálkozott: az információ birtokába jutott tisztviselő megkereshetett az anyaggal egy oknyomozó újságírót, abban bízva, hogy a hatóságok soha nem jutnak el a forrásig. A titkosszolgálatok viszont a világ minden részén felveszik a harcot a kiszivárogtatás ellen, és megvannak az eszközeik az újságírók megtörésére. A Wikileaks ezzel szemben teljes anonimitást ígér, bárki postázhatja az anyagot egy netkávézóból, még a portál szerkesztői sem fogják tudni, kitől érkezett az értékes levél.

Sötét titkok
A Wikileaks hároméves fennállása bizonyítja, hogy a koncepció bevált. A Collateral Murder videó mellett egy sor más izgalmas információ is a honlap jóvoltából jutott el a világ nyilvánosságához. 2007-ben például a brit The Guardian újság a Wikileaksre hivatkozva leplezte le, hogy a korábbi kenyai elnök kicsempészte az országból az állami bevételek jelentős részét, és szétosztotta fiai és barátai között. Szintén a Wikileaks hozta nyilvánosságra a guantanamói amerikai bázison fogva tartott muszlim terroristák/hadifoglyok őrzéséről szóló belső szabályzatot; egy multinacionális cég belső vizsgálati anyagát, amelyből kiderül, tudtak arról, hogy az egyik afrikai országban illegálisan lerakott veszélyes hulladék az ott élő emberek halálát okozhatja; valamint az egyik nagy izlandi bank valódi pénzügyi helyzetét bemutató dokumentumokat az izlandi bankszektor összeomlása előtti pillanatban. Idén júliusban pedig 100 000 oldalnyi titkosított anyagot publikáltak az afganisztáni háborúval kapcsolatban. A történészek az úgynevezett Bilderberg-csoport feljegyzéseinek örülhetnek: a nyugati világ legbefolyásosabb politikai vezetői, üzletemberei és bankárai ugyanis 1954 óta minden évben találkoznak egymással, hogy megvitassák a világ helyzetét, de az összejövetelektől a sajtót szigorúan távol tartják.
A Wikileaks megszerezte az 1955, 1956, 1957, 1958, 1960, 1962, 1963 és 1980. évi találkozó jegyzőkönyvét. Nem csoda hát, hogy a titkosszolgálatok tartanak a portáltól. Két évvel ezelőtt az amerikai kémelhárítás feljegyzést készített arról, hogyan lehetne az oldalt ellehetetleníteni. A legjobb módszer egy-két kiszivárogtató leleplezése és meghurcolása lenne, állapítja meg az elemzés, amely végül szintén a Wikileaksen kötött ki. Az oldal pénzügyi nehézségek miatt idén januárban felfüggesztette a működését, de Julian Assange július 19-én bejelentette: újra várják az érdekes anyagokat.

Az óvatlanság ára
A bagdadi videót kiszivárogtató fiatal hírszerzőt, a 22 éves Bradley Manninget májusban letartóztatták. Vesztét nem a Wikileaksnek, hanem saját naivitásának köszönhette. Hosszú csetelésbe bonyolódott ugyanis egy többszörösen büntetett, de azóta „jó útra tért” hackerrel, akinek elárulta, hogy ő adta ki a bagdadi anyagot. „Első látásra nem volt rajta semmi különös... csak egy csapat férfi, akik helikopterről lövöldöznek. Legalább két tucat hasonló anyag van még ott, ahonnan ez jött. De láttam valami furát abban a részben, amikor a furgon feltűnik. Meg az is gyanús volt, hogy a hadbírósági tiszt mappájában tárolják. Aztán megkerestem a pontos dátumokat, a GPS-koordinátákat, és rájöttem: szóval ez az, így történt” – számolt be a hackernek a nagy felismerésről, amikor rábukkant a Reuters riportereinek halálát rögzítő felvételre. Manning ekkorra mélységesen csalódott az egész amerikai hadvezetésben, értelmetlennek tartotta az iraki háborút, és úgy érezte, a világnak tudnia kell róla, hogy mi történik. Egy másik videót is elküldött a Wikileaksnek, amely egy civilek ellen intézett afganisztáni légicsapást rögzít, de a felvételt a Wikileaks még nem hozta nyilvánosságra. Manning mindenesetre rossz bizalmast választott, mert a hacker elmentette az egész beszélgetés szövegét, és besétált vele az amerikai hírszerzéshez. A letartóztatott hírszerző börtönben várja a hadbírósági eljárás végét: legrosszabb esetben akár ötven évet is kaphat.

A videót teljes terjedelmében megtekintheted ide kattintva.

Szerző: Zsuppán András, FOTÓ: Reuters/Vándorkő

Ez a cikk Szivárogtatók címmel az Éva magazin 2010. szeptemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.