„Egy vagyok a gépemmel”
Törékeny, mosolygós, kedves szőke lány. Azonnal megnyílik, őszinte, repül vele az idő, amikor beszélgetünk. Kecses és nőies. Vonzó. És mindenkit agyonver a mezőnyben. Matusik Andrea magyar dragbike-bajnok. Gyorsulási motoros.

Mivel jöttél?
Autóval – nevet. – Kényelmesebb volt ma így.
Egyébként motorozol?
Persze, a hétköznapokon is.
Olyankor mit használsz?
Van egy 1000 köbcentis Apriliám, azzal közlekedem a városban.
Milyenek az autósok? Mennyire keserítik meg az életed?
Attól függ, hol. Szűkebb utcákon van, aki direkt betart. Mert ma már a KRESZ szerint motorral előregurulhatunk a piros lámpánál. Van olyan autós, akit frusztrál, hogy nekünk egyszerűbb az életünk.
Szoktál „büntetni” az utakon?
Soha. De hallottam olyat, hogy valaki letörte a tükröt, vagy finom kis rúgással jelzett. Talán sokan ezért sem szeretik a motorosokat.
Ha azt érzed, hogy te is belerúgnál egy autóba, mert a sofőrje megérdemli, hogy vezeted le a feszültséget?
Szerintem nem érdemli meg senki, hogy az autóját rugdossam. Nem vagyok bosszúálló típus. Inkább sajnálom, hogy autóba zárva szenvednek a dugóban. Én már rég otthon vagyok, mikor ők még tötymörögnek.
Dudálnak, ha látják, hogy egy lány motorozik mellettük?
Csak dugóban veszik észre, hogy nő ül a motoron, mert egyébként gyors vagyok. Főleg a munkásszállító autókból üvöltenek ki, hogy: „Helló, baba!” Ilyenkor adok egy kövér gázt.

Az összes motoromnak lelke van
Mit jelent neked a motor? Gondolom, többet, mint egy átlagembernek.
Persze, mindenki mondogatja, hogy a motor a szabadság, a lázadás, blabla... Nálam máshogy van. Én egy vagyok a gépemmel. Együtt kell vele érezni. Mindent együtt kell vele csinálni. Gépészmérnök vagyok, sokszor kérdezik, nem sajnálom-e a versenyeken a motort – hogy kihajtok belőle mindent. De azt szoktam válaszolni: nem, mert ez erre rendeltetett. Engem szolgál – de én is őt. Kiegészítjük egymást.
Úgy beszélsz róla, mintha élőlény volna.
Muszáj vele foglalkozni. A lelkével is. Az összes motoromnak lelke van. Megsimogatom, megpaskolgatom, megköszönöm a jó teljesítményt. És sokszor még azt is megkérdezem, amit még párkapcsolatban sem szoktak az emberek: mit csináljak másként, hogy jobb legyen? Hogy jobban együttműködjünk? Ha valaki nem szereti a gépet, akkor semmi értelme versenyezni.
Hogy kattantál rá ennyire a motorozásra?
Egyszerűen imádtam a motorokat, már gyerekkoromban is. Ha elment egy
a ház előtt, a hátsó lámpájáról is megmondtam, milyen típusú. A versenyzés úgy jött, hogy nyertünk a kunmadarasi versenypályára egy éves VIP-belépőt, amellyel bemehettünk a bokszutcába.
Ekkor voltál....
Tizenhat. Abban az évben, az utolsó versenyen már el is indultam a négyütemű, 125 köbcentis motorommal. Nulla eredménnyel. De megragadott a hangulata.
Nem kezdted későn?
Nem. A műfajban pedig én voltam Magyarországon az első nő, aki elindult. Békéscsabai vagyok, nem nagyon volt lehetőségem korábban versenyezni.
Szép sík vidék...
Igen, sok dragbike-os onnan származik, merthogy az utakon nincs kanyar. Most 24 éves vagyok, végre felülhettem arra a motorra, amely mindig is a vágyam volt.
A narancssárga gépről beszélsz?
Narancssárga-lila. 1428 köbcentis, soros négyhengeres, meghatározott versenybenzinnel mehet. Közel 300 lóerős.
Van neve?
Nem tudom, még nem neveztem el. Az egyik korábbi motoromat Hiúznak hívtam. A többit csak Szívemnek. Nekem fiúmotorjaim vannak. Mint ahogy
a férfiak autói általában nők.
A dragbike-nál nincs férfi- és női kategória.
Nincs.
Te vagy a legjobb Magyarországon.
Hát... Igen.
Hogy nyelik ezt be a férfiak?
Az adott kategóriában ezt nem szokták szeretni. A többiek jobban bírnak.
Mitől vagy jobb?
Jobb a reakcióidőm, mint a többieknek.
Ennyi?
Na és mellettem valahogy el szokták rontani a rajtot.
Idegesebbek?
Aha. Volt például egy cseh versenyző, aki rendszeresen elrontotta mellettem a rajtot. Más mellett meg nem. Én voltam a mumusa. Biztos az a bajuk, hogy mindig mosolygós vagyok, és egy pillanatig sem ideges.

Egy keréken
Az első versenyeden mégis sikerült egy kerékre kapni a géped.
Csongrádon volt egy gyorsulási verseny. Kiengedtem a kuplungot, és hirtelen megnéztem az eget. De aztán gyorsan visszatettem az első kereket, és nem estem el. Szegény apukám – aki korábban autóversenyző volt – biztosan frászt kapott. De azt mondta: ha nem dobtam el a gépet, alkalmas vagyok a versenyzésre.
Ő végig melletted van?
Figyel, követ, félt. És nagyon büszke rám. Kiakad, amikor néha van egy-két malőr. Például egyszer, amikor 200 méter múlva már 180–200 kilométer per órás sebességgel mentünk, elkapott egy pici oldalszél. Kicsit elemelkedett az első kerék, és beszitált a motor. Hatalmas porfelhőt kavartam, és azonnal elindultak a segítők, a csapatom, de nem lett semmi belőle. Pontosan tudom, hogy ha meghúzom a gázt, előbb-utóbb úgyis kisimulnak a dolgok.
Anyukád?
Ő éppen látta ezt az esetet. Visszamentem, és nevetgéltem: „Haha, majdnem elestem.” Anyu meg teljesen nyugodtan rám nézett: „De nem estél el.” Jobban bírja idegekkel, mint apukám. Sokan kérdezték, hogy enged-e anyu versenyezni, de az a helyzet, hogy én soha nem kértem rá engedélyt.
Hogy gépészmérnök lettél, összefügg a versenyzéssel?
Persze. Mindig is gépészmérnök akartam lenni.

265
Milyen pszichés állapotba kerülsz egy versenyen?
Teljesen felpörgök. Hatalmas adrenalinfröccsöt kapok. De a feszültség jó oldalát élem meg. Szuper a hangulatom. Ilyenkor hiába beszélnek hozzám, nem hallom meg. A rajtrácson állítólag olyan a tekintetem, hogy ölni tudnék vele. Pedig csak koncentrálok és figyelek. A rajtnak van döntő szerepe. Onnantól kezdve minden a technikán és rajtam múlik. Ritkán tudnak utolérni. Ha vége a 402 méteres távnak, jön a tombolás.
250 a végsebesség?
Egyszer mentem 265-tel is.
Félelmetes.
Én nem félek. Versenykörülmények között biztonságos az egész. Például betonkordon védi a közönséget. Mondjuk nem lenne jó nekimenni. De ez mégsem olyan, mint az utcai közlekedés, ahol másodpercenként akár több váratlan és veszélyes helyzet is előállhat. Az első 18 métert 1,2 másodperc alatt teszem meg. Ez a legveszélyesebb része. Onnantól kezdve megy minden, mintha sínen húznának.
Merre lehet még fejlődni?
Szeretnék indulni az Európa-bajnokságon.
Mekkora a nők aránya ott?
Egyötvenede a férfiakénak.
Helyes, kedves, csinos fiatal lány vagy – de tökösebb dolgot csinálsz, mint a férfiak jelentős többsége valaha is fog. Van benned valami kettősség?
Nem tudnék meglenni anélkül, hogy ezt ne csináljam. Nagyon fontos volt, hogy felkerüljek a királykategóriába. Ez vagyok én, így vagyok egész.
Igaz, hogy kórusban is énekelsz?
Igaz. Továbbá csellózom, és egy internetes rádióban motoros műsort vezetek.

Finoman adagolom
A fiúk mit szólnak, hogy te vagy a bajnok?
Van, aki nem hajlandó elhinni, más meg azonnal elkezd tisztelni miatta. Autogramot kérnek, ilyesmi. De azért nem így szoktam kezdeni egy beszélgetést, hogy: „Helló, Matusik Andrea vagyok, dragbike-versenyző...” Ismerjen meg. Aztán elmondom, hogy motorozom. Persze, ekkor is meglepődnek. Aztán elmondom, hogy versenyzek. Hát... ettől még jobban. Finoman adagolom a történetet.
A párod hogy tolerálja a száguldást?
Nagyon megértő. Ő szereli a motoromat. Ő és az apukája. Verseny alkalmával ismertem meg, részemről szerelem volt első látásra.
Az hogy van?
Egy kiskunlacházi versenyen mentem-mendegéltem, aztán egyszer csak, hopp, feltűnt ő. Én meg arra gondoltam, te jó ég, micsoda pasi! Oda is mentem hozzá, és bemutatkoztam. Aztán sajnos tönkrement a motorom, amit a helyszínen nem lehetett megjavítani, de később ők szerelték meg. Tulajdonképpen
a motor hozott össze bennünket.

Szerző: Bus István, fotó: Glódi Balázs, smink: Homolya Szilvia
Ez a cikk az Éva magazin 2011. évi februári számában jelent meg. Minden jog fenntartva.