Úgy képzellek el, mint egy igazi rockandroll-anyukát. Kint fesztiválozik az egész család...
Nem.
Nem?
A magánéletemben, a gyereknevelés területén ennél konzervatívabb vagyok. Nem akarom, hogy a gyerekeim háromévesen rock-koncerten tomboljanak. Nem akarom, hogy olyan kép éljen róluk, hogy „fú, de menő csávók, mert már a Szigeten nőttek fel”.

Válasszon maga a gyerek!
Vagy a Szigeten fogant, ugye...
Pláne... Meg fogom mutatni nekik a fesztiválokat, de egy csomó egyebet is a kulturális életből. Szeretném, ha a fesztiválokon tudatosan kiválogatnák maguknak a jó programokat. Már csak azért sincsenek kint a kicsik, mert a fesztiválokon dolgozom, az a munkahelyem.
A 15 éves nagylányom időnként megnéz egy-egy koncertet, és ha van egy kis szabadidőm, én is vele tartok. De a kicsiket – egy hétéves lányt és egy három és fél éves fiút – fölösleges lenne kihozni... Amikor ők is kijönnek, az a nulladik nap, akkor is csak délelőtt.
Nem félted őket a drogtól, az alkoholtól, mint a konzervatívabb szülők?
Sokkal jobban féltem őket néha egy-egy ártatlannak látszó iskolai eseménytől.
Pontosan mitől?
Egy fesztiválról előre feltételezzük, hogy a programokon kívül milyen elemekből épül fel. És a szülő halálra aggódja magát, ha a gyerek kimegy a barátaival. De amikor az ember összeveti azt, amit a lánya mesél egy házibuliról, meg azt, amit a többi szülő tud róla – hát, annak egyetlen közös eleme sincs. A szülők nem féltik a gyereket a házibulitól, pedig az néha félelmetesebb, mint egy fesztivál. Veszélyek és kísértések persze mindenhol vannak, de ha őszinte a viszony a gyerekkel, akkor a szülőnek kevesebb dologtól kell félnie.

Nagy szám a fesztiválozás
Sok még az előítélet a fesztiválokról?
Egyre kevesebb. Néha azért még mondják, hogy csak a hangos rockzene megy ott, meg csak isznak, és kizárólag személyiségromboló jellegű tevékenységek folynak. De ma már nemigen vonják kétségbe, hogy szükség van-e fesztiválokra, hogy a fesztivál vajon a kultúra része-e. Inkább a fanyalgás megy: túl drága. Vagy hogy miért nem jön ez meg az a zenekar. Inkább ezeket próbáljuk figyelembe venni.
Már évek óta egyetlen nyári hétvége sincs fesztivál nélkül. Miért lett a fesztiválozás ekkora szám?
Mostanában nagy igény van a közösségi élményekre. Az elmúlt 40–50 évben eltűntek a nagycsaládok, atomizálódva élünk. Nincsen olyan bázis, ami biztonságot adna, kulturális vagy túlélési hátországot nyújtana. Így lettek egyre fontosabbak az olyan közösségi élmények, amelyekből tovább lehet építkezni. És persze divat is. Szerintem a fiatalok ezért roadshow-zzák végig a nyarat. Az új rendezvényeink pedig azt igazolják, hogy az igény nemcsak a fiatalokban van meg, hanem a középkorú vagy idősebb korosztályokban is. Egy 30–35 éves ember tudatosabban választ programot és társaságot, hiszen – gyakorlati okokból – kevesebb az ideje.
Vajon a közösségi élménynek köszönhető, hogy a fesztiválozók között kevesebb a bunkó és erőszakos viselkedés, mint „odakint”? Mihelyt belép valaki egy fesztivál kapuján, barátságosabbá és nyitottabbá válik.
A fesztiválozó jól akarja érezni magát. A fesztiválon kívül az van belénk kódolva, hogy az élet harc, ahol győznünk kell. A piros lámpánál, a munkahelyen, a párkapcsolatban. A fesztivál látogatója azonban még a konfliktusban is sokkal kompromisszumképesebb.
Ha valakit egy fesztiválon leöntenek sörrel, az nem akarja azonnal megtorolni. De ha a postán valaki elénk áll a sorban, az halál fia. Mindenesetre jó lenne az előbbi attitűdöt kimenteni a fesztiválon kívüli életre is.

Modern arcát mutatja az ország
Magyarország elég jó helyen szerepel a világ fesztiváltérképén. Mitől lettünk ennyire népszerűek?
Sok elmélet született erre a meglehetősen nagy sikerre. A legfontosabb szempont talán az, hogy a Sziget programja nemzetközi szinten is megállja a helyét. Egyébként pedig ár-érték arányban elég vonzó, főleg a külföldieknek. És amellett, hogy olcsó, van valami keleti bája.
Mi vagyunk a vasfüggönyön túli emberevők?
Nem. Hanem másfajta kulturális közegben létezünk, és ez nekik érdekesebb. Ezzel tudunk újat mutatni a külföldieknek.
Tényleg olyan fontos a fesztivál az országimázs szempontjából? Vagy ez csak egy jól hangzó állítás?
Biztos, hogy van szerepe az országimázsban. Olyasmivel kerülünk be a kulturális vérkeringésbe és hozunk ide ennyi külföldit, ami mégiscsak más, mint az eddigi elemek.
Mint a betyár meg a puszta?
Természetesen nagyon fontos, hogy a hagyományos turisztikai erőnket megtartsuk, de szükség van előremutató jelenségekre is. Egy fesztivállal dinamikus kulturális életét, „nyugatias”, modern arcát mutatja az ország. Sőt, néhol még jobbak is vagyunk a Nyugatnál – a higiéniai körülményekben például –, de a műfaji sokszínűség is egyedülálló.
Jártál már külföldi fesztiválokon?
Nem szoktam, mert amikor ezeket tartják, akkor én teljes gőzzel dolgozom.
Hogy keveredtél ebbe a munkába?
Politológia szakon végeztem, egy darabig a politikában dolgoztam. A gyakornoki időm lejárta után eljöttem, és Salamon András Közel a szerelemhez című filmjében lettem produkciós asszisztens. Onnan léptem át a Sziget Kft.-hez. De akkor még csak a Szigetet, a Sportszigetet és a mezőtúri Wanted fesztivált rendeztük. Ez volt az az idő, amikor újragondoltuk az egész koncepciót, és profivá vált a szervezés. Jó érzés volt ezt végigcsinálni.
Mire vagy büszke? Amikor tonnaszámra jelennek meg a híradások?
Inkább a híradások minőségére. Az is jó, ha egy kisebb jelentőségűnek vélt program sok helyen megjelenik. Vagy ha egy olyan kritikus ír jót a programról, aki adott témára fókuszál.

Összhangban a természettel
Ha egy teljes évre kivetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy a munkád ciklikus.
Igen, és ennek nagyon örülök, mert összhangban van a természettel. Télen kevesebb a munka és nyugisabb az élet. Nekem még az univerzum is segít, mert amikor több a napsütés és felpezsdül minden, akkor kell fokozatba kapcsolnom. Az iskolaévben jelen tudok lenni a három gyerekem életében. Amikor jön a téboly és máshová kerülnek a hangsúlyok, akkor már nyár van, és elég belőlem nekik annyi, amennyit kapnak.
Szóval nyaralni nemigen jártok...
Hosszú nyaralásra nem, hiszen szeptembertől, amikor elutazhatnánk akár két hétre is, kezdődik az iskola, a gyerekek nélkül meg nem megyünk. Négy napokat nyaralunk: csütörtöktől vasárnapig elmegyünk Horvátországba, hogy a tengert azért lássuk.
Ha néha összefutunk valamelyik fesztiválon, úgy tűnik, mintha soha nem aludnál.
Nekem is úgy tűnik időnként. De a sokéves rutintól már hatékonyabbak vagyunk. A gyerekek miatt télen nagyon kötött a napirendem, iskolába, óvodába én megyek értük, de még a fesztiválszezonban is övék a késő délután és az este.
Hány Sziget van még benned?
Nagyon szeretem csinálni. Szellemileg is mindig megújulok tőle. Nekem házhoz jönnek az új impulzusok. El vagyok kényeztetve.
A férjed is itt dolgozik. Itt is jöttetek össze?
Igen. És nagyon jó, hogy együtt dolgozunk. Ugyanazok a problémáink, tudunk segíteni egymásnak. Az áprilistól kezdődő intenzív fél év megmagyarázhatatlan lenne annak, aki nincs benne.

Szerző: Bus István, Fotó: Glódi Balázs, Smink: Simon Lulu

Ez a cikk Fesztiválanyuka címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.