2010 a dühös madarak éve volt. Legalábbis annak a sok millió okostelefon-használónak, aki világszerte letöltötte az Angry Birds nevű játékot, és napokat, heteket áldozott az életéből arra, hogy megsemmisítse, kilője, elpusztítsa a különböző tákolmányok alatt rejtőző, idülten mosolygó disznócskákat, akik ellopták az ideges madarak tojásait. Lehet-e ennél haszontalanabb időtöltés? – moroghatnak a nagypapák. Mennének inkább focizni vagy kirándulni – gondolhatják a tanárok. Mi annak idején legalább társasoztunk – vélhetik az aggódó szülők. Pedig azok a kamaszok, akik az Angry Birds rajongói lettek – és persze nemcsak kamaszok, hiszen egy felnőtt irodista éppen úgy elüthet egy értékes félórát a munkaidejéből a játék számítógépes verziójával –, réges-régi mintát követnek.

Te melyiken nőttél fel?
Minden nemzedéknek megvannak a maga legendás játékai, amiken felnőtt, és amelyekre később párás szemmel gondol vissza. Persze most nem A Pál utcai fiúk világának egyszerű játékain akarunk nosztalgiázni – ugyan kinek vannak ma már eleven emlékei a golyózásról? Inkább a saját szekrényünket túrjuk fel a 80-as és a 90-es évek meghatározó divatjátékaiért. Felmegyünk a padlásra, ahol poros dobozokban rejtőznek a régi társasjátékok, megtaláljuk a Nintendo gyártotta, réges-rég működésképtelen kvarcjátékot a fiókban, előszedjük a szőre hullott moncsicsit a ruhásszekrény aljáról. Mivel akkoriban kisebb volt a választék, a mostani fiatal felnőttek játékemlékeiben több a közös pont, mint lesz majd a mai, csilivili játékokban gazdag világ gyerekeiében. De azért tévedés volna azt hinni, hogy mind ugyanazokkal a cuccokkal játszottunk. Ami egyikünknek alapvető darab, azt a másik talán nem is ismerte.
Természetesen voltak a klasszikus társasok. A három legismertebb alapjáték mind a 20. század közepének találmánya, és kisebb-nagyobb módosításokkal, de a lényeget illetően változatlan formában évtizedek óta népszerű. A területfoglalós Rizikót 1959-ben fejlesztették ki, a szókirakós Scrabble angol eredetije 1948-ból való. Első helyre természetesen a Monopoly kívánkozik, minden idők legnépszerűbb társasjátéka, amelyet 1935-ben kezdtek nagyobb tételben árusítani az Egyesült Államokban. Az ősjáték tábláján Atlantic City kaszinóváros utcái és terei szerepeltek, de mára minden nagyobb város és ország elkészítette a saját verzióját. A 2008-ban kiadott hivatalos „world edition” táblájára felkerülő városokat internetes szavazással választották ki. Az eredmény elég pontosan tükrözi, hogy melyek jelenleg a legfontosabb metropoliszok, egyetlen meglepő kivétellel: a start utáni első mezőt a lengyelországi Gdynia kapta. A balti-tengeri városka ugyan nincs egy súlycsoportban Tokióval és Párizzsal, de lakói olyan nagy számban vettek részt a szavazáson, hogy világhírhez juttatták szűkebb pátriájukat.
A Monopoly példája mutatja, hogy a játék néha nemcsak a divattól függ, hanem a politikától, sőt a világnézettől is. Magyarországon a Kádár-korban Monopoly helyett Gazdálkodj okosan! társasjátékot árultak, amit más szabályokkal kellett játszani. Az eredeti változat arra tanít, hogyan álld meg a helyed a kapitalizmus viszonyai között, állandó versengésben a többiekkel, ám a magyar fiatalokat inkább arra nevelték volna, hogy okosan takarékoskodva csinos vagyonkát gyűjtsenek. A szocialista játék tulajdonképpen sokkal békésebb: egy jó Monopoly-parti napokig tartó családi sértődéseket okozhat, amikor kiderül, hogy még Apunak is a győzelem a legfontosabb, és kíméletlenül felmorzsol mindenkit a siker érdekében.

Elsüllyedt világ
Az 1966-ban megjelent első Gazdálkodj okosan! tábla mezőiről egy elsüllyedt világ néz ránk vissza: Italbolt, Közért, Tüker, Mézes Mackó, Keravill, Röltex, Kirándulás Visegrádra – a szocializmus mindennapjai. Ajáték átvészelte a rendszerváltást, ma is gyártják, természetesen modernizált formában. Hogy valami változóban van, azt gyerekként is lehetett érezni, amikor egyszer csak megjelent az „igazi”, mégpedig a Monopoly 1930-as évekbeli magyar változatának reprintje, a Capitaly.
A mezőkön a régi világra emlékeztető dolgok tűntek fel, például a rejtélyes B.Sz.K.R.T., amiről a nagyszülők árulták el, hogy „beszkártnak” kell mondani, és a BKV elődje volt. A város viszont nem sokat változott, az egyes ingatlanmezők sorrendje ma is érvényes: a legkevésbé értékes mező Angyalföld, a legdrágább a Váci és a Dorottya utca (igaz, a Rózsadombot akkoriban csak a középmezőnybe sorolták).
A szocializmus társasjátékaiban tetten érhető az oktató-nevelő szándék. Még az ártatlan Élve fogd el! mögött is ott állt egy láthatatlan pedagógus, feltartott ujjal: tanuljuk meg szórakozva, hol élnek a különböző állatok. Régebben az üzenet direktebb volt. „A játék győzteseként jelöljük meg azt, aki jövedelmének takarékos beosztásával elsőnek építi fel háromszobás családi házát, gépkocsit vásárol, továbbá vásárol egy víkendtelket, amelyre kéthelyiséges víkendházat épít. Mindezek mellett legalább 10 000 Ft-os takarékbetéttel rendelkezik.”
A kádári kispolgárosodás krédóját a Takarékoskodj! egyik ősrégi változatának szabálykönyvében olvashatjuk. Ugyanakkor a 80-as évekre már annyira megnyílt a világ, hogy nyugatnémet játékok magyarításai bukkanhattak fel a piacon, például az egyik nagy kedvenc, A mesék titka, ahol mesehősöket kellett kiszabadítani a kincses ládikók aljáról. Látványos grafikájával, élénk színeivel ez már a mostani játékokra hasonlított.

Modernebb kor
Ha 80-as évek, akkor persze nemcsak társasok kerülnek elő a gyerekkori fiókból, hanem Rubik Ernő nyikorgós, tekergetős bűvös négyzetei is, rengeteg különböző matchbox, a legó és az autóskártyák, amiket az iskolában csereberéltek egymás között a fiúk, vagy a színészkártyák, amik inkább a lányok körében hódítottak. És persze a különböző kvarcjátékok, amelyeknek a pittyegésével az őrületbe lehetett kergetni otthon a szülőket. A kis műanyag kütyüket többnyire Japánban gyártották, rémséges kék és piros színekben, sorjázott széllel, a képernyő körül otromba gombokkal. A klasszikus kvarcjáték természetesen a tetrisz volt. Ezt egy szovjet szoftverfejlesztő találta fel, és a nemzetközi helyzet enyhülését mutatja, hogy a játék kijutott Nyugatra és világkarriert csinált. A menő fiúk természetesen inkább autóversenyzős és lövöldözős játékokat játszottak, a lányok kintről hozott gyönyörű Barbie-kkal babáztak.
A 80-as években születtek meg az első klasszikus számítógépes játékok is. Ezeket általában a japánok fejlesztették ki, és máig népszerűek. Pac-Man legalább annyira ikonja lett az évtizednek, mint Madonna.

Csicsi-gocsi, szerepjáték
Ugyancsak a japánoktól érkezett a korszak legkedveltebb babája, a moncsicsi, ez a meghatározhatatlan korú, nemű, sőt fajtájú teremtmény, amelynek szőrös majomtestéhez koravén babaarc társul. Orcáján két piros pötty utal arra, hogy a lényecske magas láztól szenvedhet. Őrületesen népszerű volt, főleg persze a lányok közt. A baba egyszerre végtelenül dekadens és naiv stílusához tökéletesen illett az 1981-ben berobbant Moncsicsi dal, amit Ullmann Mónika adott elő cérnahangon. „Ezt az izét még a nénik is veszik. Akárhova mennek, magukkal viszik. Becézgetik, mint egy élő gyereket! Kérem, ez már tiszta őrület!” – dalolta.
Volt valami ebben a moncsicsilázban, ami előrevetítette az 1990-es évek legbetegebb játékát, a tamagocsit. Világszerte 76 millió darabot adtak el az elektronikus házikedvencből, amit úgy kellett etetni és ápolni, mint egy igazi háziállatot, és gondozás hiányában megbetegedett vagy meghalt. Honnan máshonnan jöhetett volna a valóságot egy elektronikus eszközzel felcserélő ötlet, mint Japánból, ahol a tamagocsi még ma is népszerű? Szerencsére nálunk az őrület elég hamar lefutott, pedig akkoriban arról cikkeztek a lapok, hogy egy dunaszekcsői csárdatulajdonos, elsőként a világon, tamagocsi-temetőt hozott létre a jobblétre szenderült elektronikus kedvenceknek.
A temető ma is megvan, de réges-rég elhagyatott.
Ugyancsak a kilencvenes években terjedt el egy teljesen új játékfajta, a sci-fi és fantasy irodalom mellékterméke: a szerepjáték. Magyarországon a klasszikus fantasy egy évtizeddel később ütötte fel a fejét, mint Nyugaton, de a rendszerváltás után felszabaduló könyvpiacon tucatnyi kisebb-nagyobb új kiadó foglalkozott a műfaj meghonosításával. Az igazi szerepjátékosok hamar zárt szubkultúrába tömörültek, a szerepjáték, sajátos nyelvezettel és szabálykönyvekkel, összetartó baráti társaságok szórakozásává lett. Aki kívülálló maradt, az úgyse értette meg soha, hogy mi benne a jó. A szerepjátékok előfutáraként megjelent „Kaland Játék Kockázat” könyveket viszont azok is szívesen forgatták, akiktől az igazi szerepjáték világa távol állt. A Rakéta Kiadó 1989 és 1992 között megjelent fantasy sorozatának könyvei voltak az elsők, amelyekben a történet nem lineárisan halad, hanem több szálra bomlik, és az olvasó saját döntései határozzák meg a végkifejletet. A lapozgatós könyvek egyfajta interaktív olvasásélményt kínáltak, megpróbálva hozzáigazítani a régimódi olvasgatást a pittyegős, lövöldözős játékokon felnőtt akkori új nemzedék igényeihez.

Szöveg:Zsuppán András, Illusztráció: Lencsés Dávid, fotó: red dot, europress. Ez a cikk a 2011. évi augusztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.