David Schwimmer kisfilm-sorozatban kampányol a szexuális zaklatás ellen – „A családomban minden nő érintett, kivéve a lányom, hálistennek”

– Semmi gond, én meg nős vagyok. Csak meg akartam mutatni, mennyire fontos vagy itt a cégnél.
#ThatsHarassment, #EzZaklatás címmel készített hatrészes videósorozatot David Schwimmer, a Jóbarátok és az American Crime Story - Az O. J. Simpson-ügy tévésorozatok sztárja és Sigal Avin izraeli-amerikai filmrendező. A 3-4 perces videók különböző élethelyzetekben mutatják meg, hogyan mosódnak el lassan a határok főnök és beosztottja, orvos és páciense, fotós és modellje között, hogyan alakítják úgy az elkövetők, hogy áldozatuk minél kevésbé tudjon ellenállni és hogyan lehet egyáltalán felismerni, hogy éppen zaklatnak minket.
Az első videóban például új pultoslány (Meryl Streep lánya, Grace Gummer alakítja) érkezik a vendéglátóhelyre, és a kollégája úgy dönt: megmutatja, milyen kemény világ ez, persze kizárólag jóindulatból:

A jeleneteket egytől egyig valós események ihlették, de a videókat megnézve ezt talán nem is kell mondanunk; tulajdonképpen mindannyian átéltünk már hasonlót, amikor egy-egy kolléga, tanár vagy félismerős megpróbált visszaélni a helyzettel, és ilyenkor – a videók szereplőnőihez hasonlóan – legtöbbször inkább finoman hárítottunk anélkül, hogy határozottan tiltakoztunk volna, félve attól, hogy egy nyílt szembenállás esetleg felbőszíti a támadóinkat. Még a mindenre felkészült újságírónő (Emmy Rossum) sem rohan el azonnal, hogy feljelentse politikus interjúalanyát, amiért az fogdosni kezdte a térdét, inkább be akarja fejezni az interjút.
A középkorú páciens (a Szex és New Yorkból ismert Cynthia Nixon alakítja) egyszerű arcüreggyulladással fordul orvoshoz (Michael Kelly), aki azonban valamilyen okból a mellét is megvizsgálja.
A leggyomorforgatóbb talán mégis a színész (a kiváló Noah Emmerich játssza) és az öltöztetőnő (Christela Alonso) esete. A nő félig viccből megkéri a híres színészt, hogy köszöntse videón az unokahúgát születésnapján, és ő van a legjobban meglepve, amikor a férfi készséggel kötélnek áll. Előtte azonban előhúzza a szerszámát:
Színész: Nem csinálok semmit. Önálló életet él.
Öltöztetőnő: Oké...
Színész: Kipattant, hogy köszönjön.
Öltöztetőnő: Oké, köszönt. Most már pattintsa vissza.
Színész: Talán segíthetne.
Az öltöztetőnő nemet mond, és ezután a színész, mintha mi sem történt volna, elkészíti vele a szülinapi szelfivideót. Nézzétek a kényszeredett mosolyt a nő arcán:
David Schwimmer, aki a produceri munkálatok mellett egy túlságosan érző szívű főnököt játszik az egyik videóban, nagyon is jól tudja, miről van szó.
„Úgy nőttem fel, hogy anyukám történeteket mesélt nekem a szexuális zaklatásról. A családomban, az ismeretségi körömben minden nőt zaklattak már, kivéve a lányomat, hálistennek, aki még csak hatéves – mondja Schwimmer. – A munkafolyamat során újra és újra átéltem, milyen lehet ma nőnek lenni. Amikor egész életedben tárgyként vagy kezelve, hozzászoksz ahhoz, hogy ezerféle szempontból másodrendű állampolgárként legyél jelen. Ezzel egyfolytában azt az üzenetet kapod, hogy nem érsz annyit, mint a férfiak, hogy a tested a legfontosabb, hogy a kinézeted a legfontosabb – éppen ezért egyáltalán nem csoda, ha sokszor észre sem veszed, hogy zaklatnak. Mert egész életedben nem bántak veled azzal a tisztelettel, amit egy férfi automatikusan megkap.”
A stúdiófotózás jelenete is figyelemre méltó, amelynek során a fotós (Bobby Cannavale) folyamatosan biztosítja modelljét (Anna Van Patten), mennyire felizgatja őt a lány, és kéri, hogy nyúljon a farmerjába. Ezalatt a háttérben a stáb többi tagja békésen reggelizik:
Ha veled vagy ismerősöddel is történt hasonló, nyugodtan szóvá teheted a tá: kommunikálj nyíltan a támadóval arról, hol van a határ! Ide kattintva fordulhatsz további segítségért, tanácsért.