„Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott…"
(Shakespeare: Rómeó és Júlia: Előhang, Kosztolányi Dezső fordítása)

Shakespeare Rómeó és Júliája a világirodalom egyik legismertebb szerelmi drámája. Az élet, mint köztudott, utánozza a művészetet: a veronai pár megannyi híres alakítója szeretett egymásba a színpadon kívül az életben is. De köztünk is éltek és élnek tragikus sorsú, modern kori Rómeók és Júliák. Cikkünk két gyönyörű fiatal lány sorsát mutatja be. Mindketten szembeszálltak családjukkal és országuk hagyományaival a szerelemért.

Misáil hercegnő
A szép Misáil hercegnő Hálid-bin Abdul-Aziznak, Szaúd-Arábia egykori királyának volt unokahúga, és egyben a népes királyi família legnépszerűbb tagja. A király imádta, a család mindennel körülvette, amit csak megkívánt. Már a megfelelő férjet is kiválasztották neki egy kékvérű unokatestvér személyében.
De a 17 éves hercegnő fellázadt a család terve ellen, és Libanonban, a bejrúti amerikai egyetemen akart továbbtanulni. A család végül beadta a derekát, a leendő férj sem tehetett mást.
Bejrút nagy hatással volt az addig pompában és elzártságban élő Misáilra: a hercegnő megismerte egyfelől a radikális arab politikát, másfelől a női emancipációt, a nyugati életmódot és szokásokat, s az új eszmék végképp kiszakították a tradícióból, amit addig is vonakodott elfogadni.
A nagy szabadságban szíven találta Ámor nyila: beleszeretett egy Hálid Al-Sáir nevű diáktársába, az akkoriban Szaúd-Arábia bejrúti nagyköveteként szolgáló Ali Sáir tábornok 20 éves unokaöccsébe.
Egy idő után a szerelmesek visszatértek hazájukba, és titokban folytatták viszonyukat. Mindketten tisztában voltak, hogy milyen következmények várnak rájuk, ha kapcsolatuk napvilágra kerül, ezért elhatározták, hogy elmenekülnek a királyságból, és egy nem iszlám országban kezdenek új életet.

a kép forrása: Wikipedia

Beismerő vallomás
A hercegnő megrendezte a saját halálát, aztán fiúruhába bújt, álbajuszt ragasztott, és szerelmével együtt elmenekült, de lebuktak és a repülőtéren elfogták őket. Tervük leleplezője a hercegnő egyik udvarhölgye volt, aki annyira megrémült az állítólag vízbe fúlt lány után folytatott négynapos hajszától, hogy a kieszelt időpontnál előbb nyújtotta át az anyakirálynőnek a szökevény búcsúlevelét.
Misáil nem volt hajlandó lemondani Hálidról, nem akarta megtagadni a szerelmét, így hát nem remélhetett kegyelmet a királytól. Háromszor beismerte bűnösségét, és a sária, vagyis az iszlám törvénykezés nevében halálra ítélték.
Misail hercegnőt és Hálid al Sáirt 1977. július 15-én Dzsidda főterén nyilvánosan kivégezték. A hercegnőt főbe lőtték, a biztonság kedvéért hatszor, Háliddal pedig előbb végignézették szerelme halálát, majd lefejezték, méghozzá nem is a hóhér bárdjával, hanem Misáil egy férfi rokonának pallosával.
1980-ban a brit ATV csatorna dokumentumfilmet forgatott a hercegnőről. A szaúdi királyi család 11 millió dollárt ajánlott a készítőknek, hogy a film ne kerüljön adásba, a tévéseket azonban nem tudták megvásárolni. A film óriási felháborodást váltott ki Európában és Amerikában, de Szaúd-Arábia táján a törvények azóta sem változtak. Csak a történet szereplői mások.

Ajánlott (szórakoztató) irodalom:
William Shakespeare: Rómeó és Júlia (Könyvmolyképző)
Robin Maxwell: Ó, Júlia (Tericum)
Susanne Selfors: Mentsük meg Júliát! (nem csak tiniknek!) (Könyvmolyképző)
Verena Wermuth: A tiltott nő (Ulpius-ház)
Ayse: Seherezádé lánya (Ulpius-ház)

Ajánlott DVD:
Gérard Presgurvic: Rómeó és Júlia musical (a francia és a magyar előadás felvétele).

Ajánlott színházi előadások:
Shakespeare: Rómeó és Júlia – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (a 2009-es bemutató óta folyamatosan műsoron), Vígszínház (bemutató: 2011. március 25.)
Presgurvic: Rómeó és Júlia musical (Budapesti Operett Színház)

Meriam hercegnő
Az Al-Khalifa család több száz éve ül a kicsi, de dúsgazdag Bahrein emírség trónján. Meriam Al-Khalifa hercegnő, Hamad ibn Isza Al-Khalifa emír 17 éves unokahúga szintén a világtól elzárt fényűzésben élte az arab hercegnők mindennapjait, holott Bahrein a kívülálló szemében kevésbé tűnik konzervatívnak, mint a Szaúd-arábiai Királyság.
Meriam azonban jól tudja, hogy ez csak a felszín, a tradíciók még ma is nagyon erősek. „Ha egy lány sokat jár vásárolni, szórakozni, hamar rossz híre megy. A legjobban még az jár, aki meghúzódik otthon és megpróbál észrevétlen maradni. Házasságra ma is a rang és a vér kötelezi az előkelő bahreini nőket.”
A gimnazista hercegnő kortársaihoz hasonlóan szívesen töltötte idejét valamelyik elegáns bevásárlóközpontban. Barátai itt mutatták be neki a 23 éves, mormon vallású, amerikai Jason Johnsont, aki őrvezető tengerészként állomásozott az emírségben. 1999-et írtunk. A hercegnő és a tengerész azonnal egymásba szerettek. „Olyan gyönyörű volt, hogy mindjárt megakadt rajta a szemem” – mondja Jason, a hercegnő pedig „bolondosnak és viccesnek” találta a nagydarab, szőke, kékszemű tengerészt.
Mivel a nyilvánosság előtt nem mutathatták ki szerelmüket, mint két jó barát jártak ide-oda. Jason csak hónapok múlva tudta meg, hogy szép ismerőse ereiben királyi vér folyik. A titkos találkáknak Meriam egyik barátnője vetett véget: meglátta a párt csókolózni a moziban, és azonnal a lány szüleihez rohant. Misáilhoz hasonlóan Meriam is ultimátumot kapott: válasszon a családja és a szerelme között. A hercegnő választott.

A szökés
Jason és a tengerésztársak segítségével az éjszaka leple alatt megszökött otthonról, majd tengerésznek öltözve, hamis úti okmányokkal meg sem állt az Amerikai Egyesült Államokig. Sietségében azonban elkövetett egy hibát: nyitva felejtette a hálószobája ajtaját, ezért a kelleténél hamarabb vették észre hiányát.
A szülők azonnal bejelentették a hatóságoknak lányuk eltűnését, s amikor a pár repülőgépe Chicagóban landolt, az amerikai hatóságok őrizetbe vették őket. A hercegnő ellen hamarosan ejtették az illegális határátlépés vádját, minthogy politikai menedékjogért folyamodott, amit meg is kapott, hiszen hazájában megkövezés és halálra korbácsolás várt volna rá.
Öt nappal Amerikába érkezésük után Meriam és Jason Johnson Las Vegasban összeházasodott. Boldogságukat csak az árnyékolta be, hogy Jasont emberrablás miatt előbb közlegénnyé fokozták, majd elbocsátották a tengerészettől. Az amerikaiakat a nemzetközi botrány ellenére is elvarázsolta a mesébe illő szerelmi történet, Meriam és Jason napok alatt váltak ünnepelt celebbé, velük volt tele az amerikai média. Hollywood is lecsapott a szappanoperát megszégyenítő sztorira, és megvásárolta a megfilmesítési jogokat.

A békülés
A szülők nem győzték fájlalni lányuk elvesztését, szavait döbbenten hallották vissza a médiából, és égre-földre esküdöztek, hogy a szerető család egy kisujjal se nyúlt volna hozzá a hercegnőhöz, de ha már így történt, hát megbocsátanak neki. Azt üzenték neki a család egy barátjával, hogy szeretik, megértik és türelemmel várják haza.
Az újdonsült házaspár Las Vegasban telepedett le és próbált szerencsét, kevés sikerrel. A történetük megfilmesítéséért járó jogdíjakat hamar felélték, elkaszinózták. Amíg a férj szállodai boyként dolgozott, az asszonyka magányosan ücsörgött odahaza, vagy eljárt szórakozni. A két nagyon különböző és nagyon fiatal ember idővel elhidegült egymástól, a fiatal feleségnek hiányozni kezdett a családja és a régi fényűző élete. A férj 2004-ben, ötödik házassági évfordulójuk után egy nappal adta be a válókeresetet. A válás kimondása után a hercegnő kibékült családjával, visszatért hazájába, és tényleg nem esett bántódása.

A hagyomány és a sária legyőzi és túléli a szerelmet
Bár a románc önmagától érkezett el szomorú végkifejletéhez, Meriam hercegnő félelmei nem voltak alaptalanok: az iszlám országokban ma is naponta ítélnek és köveznek halálra lányokat és asszonyokat, fiúkat és férfiakat valós vagy vélt szerelmi kapcsolat, házasságtörés miatt.
Az Amnesty International szerint a kövezéses halálbüntetést Szaúd-Arábiában, Afganisztánban, Szomáliában, Szudánban, Nigériában, valamint Irakban és Iránban alkalmazzák. A nyilvánosságra hozott adatok szerint csak Iránban 150 embert köveztek meg 1980 és 2010 között. Szaúd-Arábiában 2009-ben 102 személy vesztette életét a rá hulló kövek alatt.

Szöveg:Pócsik Judit, fotó:Getty Image, wikipedia.org. Ez a cikk kifejezetten az evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.