A SEO (search engine optimization) keresőoptimalizálást jelent.A keresőoptimalizáló az a szakember, aki jó esetben segít nekünk ebben.

Aki keres, az talál. Aki a neten keres, az többet is
a kelleténél. Dúskálunk az ajánlatokban, bármire vadászunk is: termékre, információra, társra, idézetre, receptre. A bőség zavaró, nosza, kattintunk rutinból
a legelső találatra vagy megérzéses alapon valamelyikre az első tízből, a többihez úgysincs türelmünk. Tévét, hitelt, nyári gumit, családfát, videót, képet, útvonalat, csak tessék, csak tessék, szabad a vásár, ember legyen az információrengetegben, aki a neki legjobbat kiválasztja!
Nagyobb bajban talán csak akkor vagyunk, ha árulni szeretnénk a portékánkat. Ekkor lép színre a keresőoptimalizáló. Ha ebben a műfajban az egyik legjobbat keressük, akkor az név szerint Türk István.

Miben ne reménykedj?
Naphosszat keresőoptimalizálsz?
Főállásban. Nem vagyok magánzó, egy nagy cégnél dolgozom, és ez a foglalkozásom. Azon töröm a fejem, hogy hogyan lehetne egy-egy weblapot minél kelendőbbé tenni, azaz elérni, hogy minél többen kattintsanak rá, és ha lehet, ne is menjenek tovább onnan.
Tudod, hogy ez nagyon misztikusan hangzik. Lenyűgöző, ha több ezer ajánlat közül azt varázsolod előkelő helyre, amelyiket te akarod?
Igen, mindenki azt képzeli, hogy itt van ez a seós fiú, és valami nagy mágus, aki titkos receptek, esetleg valamiféle bájital tudója, amit a weboldalra hintve-csepegtetve azonnal javulnak az eredmények, de erről szó sincs.
Valamit csak tudsz, ha képes vagy megoldani, hogy ha mondjuk angolt szeretnék tanítani, akkor az én nyelviskolámat dobja ki első helyen a kereső!
Nem tudom megoldani, vagy ha elvileg képes is volnék, sose ígérném meg, hogy megcsinálom. Maximum annyit vállalok, hogy kísérletet teszek rá.
Ja, kísérletezésért én nem fizetek neked.
Garantálni pedig ezen a területen nagyon nehéz, nem is szabad, etikátlan. Javulás várható, de hosszú és kemény munka árán.
Akkor honnan tudhatom, hogy mennyire jó szakembert választok? Honnan tudjam, bízhatom-e benned?
Például onnan, hogy nem hitegetlek, hanem beavatlak abba, hogy hogyan működik ez az egész, és elmondom, mit várhatsz és miben ne reménykedj. Ha valaki nem így kezdi, fogj gyanút. A kóklerek hamar felsülnek a tudományukkal, a csalók, a nemtelen eszközökhöz folyamodók meg előbb-utóbb lebuknak.

Vadászó robotok
Oké, hallgatom, mi az ajánlatod?
Az, hogy működjünk együtt – hárman. Te, én és mondjuk a Google (Magyarországon a felhasználók 98 százaléka ezt a keresőt használja). Te a termékeddel, a weblapoddal és a rugalmasságoddal, én a tapasztalatommal, a tanácsaimmal, a Google meg végzi a dolgát a keresőprogramjával.
Hogy működik a keresés?
A keresők úgy működnek, hogy szétküldenek a neten robotokat, ezek linkeket követve ellátogatnak különböző weboldalakra, és elviszik az ott található tartalmakat. Úgy kell ezt elképzelni, mint a könyvtárban a katalógust, azaz nem a tartalmakat, hanem azokat a hivatkozásokat tárolják el, ahol ezeket meg lehet találni.
Mire vadásznak a robotok?
Úgy kell megalkotni a weblapodat, hogy minél több hasznos információt tudjon felszedni róla a robot. Mindemellett persze tartsuk szem előtt, hogy a weboldalunk elsősorban a felhasználónak készül! A megjelenített szövegekben legyenek precízen ott a termékre vonatkozó kulcsszavak, legyen természetes, érezzen rá, hogy az emberek mire asszociálnak, és ne legyenek benne értelmezést elterelő, felesleges huncutságok, amik talán látványosak, színesek, mozognak, de a keresőrobot esetleg nem tud velük mit kezdeni, és továbbáll.
Te tudod, hogy mire „buknak” ezek a keresők?
Pontosan senki sem tudja, mert a Google is mindig fejleszt és változtat, nehogy könnyen kiismerhető legyen. Elve, hogy a nem fizetett találatok elérésében tartsa az esélyegyenlőséget, és a rákattintóversenyben ugyanakkora sanszod legyen neked, mint akár egy multinacionális cégnek. Egy bonyolult algoritmus, egy matematikai formula a begyűjtött infó alapján nemcsak az első százat választja ki, hanem meghatározza a keresésre adott találatok sorrendjét is. Nincs kézikönyv, nem lehet egyszer és mindenkorra megtanulni a trükköket, mert titkosak és folyton változnak.
Rabló-pandúr?
Nem játék ez, de nem is krimi. Azért történnek a változtatások, hogy nekünk, felhasználóknak jobb legyen, és minél relevánsabb találatokat kapjunk. Nekem meg izgalmas kaland, élvezem, ha rájövök az éppen aktuális technikai megoldásokra, amelyek segíthetnek egy weblap láthatóságának javításában.

Nem vagyok egy kocka csákó
Előfordul, hogy egyik nap benne vagyok az első ötben, aztán lecsúszom, pedig semmit nem változtattam?
Persze. Változtattak a többiek vagy változtak a kereső szempontjai. A robotok visszajárnak a helyekre, újra és újra átpásztázzák az oldalakat. Tegnap még érzékeny volt mondjuk a többes számra, ma figyelmen kívül hagyja. Akármi. Ezért mondtam, hogy ezt a munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni, de felfejleszthető az oldalad egy olyan optimális szintre, hogy a haszna egy ilyen bíbelődésnek akár hosszú távú is lehet. Ehhez persze az is kell, hogy a felhasználók ne csak megtalálják a honlapodat, hanem maradni is kedvük legyen, valóban legyen ott mit olvasni, vagyis azt nyújtsa a szájt, amit a keresési találat beígért.
Te milyen oldalakat használsz? Egyáltalán: van kedved egy ledolgozott nyolc óra után otthon újra gép elé ülni?
Naná. Ha nem a gépemen lógok, akkor a telefonomat nyomkodom. Nem játszom, hanem információfüggő vagyok. Sajna, de ez van.
Nem tudsz vagy nem akarsz kikapcsolni?
A kikapcsolás nekem nem az, ha strandlabdázom a Balcsin, persze azzal sincs semmi baj. Ne értsd félre, nem vagyok egy kocka csákó, fotózom, sokat bringázom, utazom, érdekel a Közel-Kelet és annak minden vonulata. Arról van inkább szó, hogy ha tájékozódni akarok, nem megyek könyvtárba, hanem elektronikus könyveket, e-kiadványokat töltök le. Van egy jó kis szerkentyűm, egy elektronikus könyvolvasó eszköz, amin kényelmesen lehet ezeket olvasni, az se zavar, ha rátűz a nap. Harmincezer forint, körülbelül háromezer könyv fér rá.
Izgulsz, hogy lemaradsz valamiről?
Nem tudok. Olvasom a híreket, a barátaim, a fotós társaim mind fönt vannak a közösségi oldalakon, folyamatosan tudunk egymásról, üzengetünk, küldünk képeket, ébren tartjuk egymás figyelmét.
Facebook?
Twitter. Inkább kommunikációs eszköz, mint közösségi oldal. Külföldön már a hírekben is hivatkozási alap sokszor.
Mindegy is, azt mondják, az a baj vele, hogy leszoktat a személyes találkozásokról, gyors, könnyű csetelésekkel letudjuk a barátokat, roncsolja a kapcsolatok minőségét.
Nem tudom, az én baráti körömben mindig eszébe
jut valakinek, hogy menjünk le és igyunk meg valahol
egy sört.

Szöveg: Pataki Katalin, Fotó: Galgóczy Németh Kristóf. Ez a cikk a 2011. évi szeptemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.