Ha eddig nem hittétek volna, akkor most bebizonyítjuk, hogy a Mikulás igenis bármit meg tud oldani. Miközben itt turnézott Magyarországon, rövid időre visszaugrott hazájába, Lappföldre, hogy újságírókat fogadjon és válaszoljon a kérdéseikre. Sajnos nem tudtuk meg a titkát, hogy hogyan tud egy pillanat alatt ott teremni egy másik helyen (pedig nekünk is sokszor lenne szükségünk erre a képességre), mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy mindenre képes, hisz ő a Mikulás. Otthonában, ami a finnországi Rovaniemi város mellett, pont az Északi-sarkkörön van, azzal fogadott, hogy mindig nagyon jól érzi magát, amikor jó barátjával, Rudolffal ajándékokat hoznak Magyarországra.

Kattints a képre még több fotóért!

- Nagyon sok barátom van a világ minden részén. Tudom, hogy a finnek és a magyarok között rokoni kapcsolat van, és minden évben, amikor itt az Északi-sarkkörön megpillantom a Magyarországról érkezett leveleket, amiket nekem küldenek, úgy érzem, mintha régi barátot látnék viszont.
- Ért valamennyit magyarul?
- Egy keveset, de nem mondhatnám, hogy folyékonyan beszélek. Azt tudom, hogy a magyar nyelvben még több rag létezik, mint a finnben.
- Hová utazik szívesen, amikor nem hivatalos kiküldetésen van?
- Ó, ezeket én nem hivatalos útnak tekintem. Mindig azért utazom, mert szeretek menni, bárhová, Magyarországra, Afrikába, Amerikába... És nemcsak karácsonykor, hanem egész évben. Nagyon sok ember nem tud eljönni ide Lappföldre, ezért aztán hozzájuk én megyek el.
- Erről álmodozott, amikor ön volt gyerek? Mi szeretett volna lenni?
- Már nagyon rég volt, amikor gyerek voltam. Több száz, sőt inkább ezer évvel ezelőtt, így nem emlékszem pontosan, mi is szerettem volna lenni. De valamikor nagyon régen volt egy álmom: arról álmodtam, hogy a gyerekeknek szentelem az életem.
- Sok segítője van ebben?
- Majdnem olyan sok segédem van, mint amilyen sok rénszarvasom. Sokan itt teljesítenek szolgálatot Lappföldön, mások viszont ugyanúgy utaznak, mint én. Mindannyiuknak az a legfontosabb feladata, hogy teljesítsék a gyerekek kívánságait, de előbb persze ellenőrizzék, hogy a gyerekek nem felejtettek-e el jól viselkedni. Rengeteg levelet is kapok, ezeket a manók szétválogatják aszerint, hogy melyik országból küldték őket, aztán nekiállunk elolvasni őket. Márciusig tart, mire mindegyikkel végzünk, és természetesen ezután még válaszolnom is kell rájuk.
- Mit hoz nekünk 2013-ra?
- Biztos vagyok benne, hogy a jövő év lesz a legfantasztikusabb év, ami valaha is ránk köszöntött. De ezt nem rendelhetjük meg úgy, mint egy karácsonyi ajándékot – ezért mindannyiunknak tennünk is kell valamit. Nem az ajándék a legfontosabb, hanem az ajándék szelleme: adni és kapni is tudni kell.

Interjú és fotók: Lovászi Ildikó