Mezítelenül

Borítókép: Mezítelenül
Az élet – a nyár meg aztán végképp – túl rövid ahhoz, hogy testünk kritizálásával töltsük, és tökéletlenségeinken töprengjünk. Csakhogy korunkban, amikor a test szépsége amúgy is túl nagy szerepet kapott, nem olyan könnyű ezektől az aggályoktól megszabadulni. Most néhány egyszerű tippet adunk az énképünk javításához.

Valószínűleg nem túlzok, amikor azt állítom: a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy amikor meglátjuk magunkat egy tetszőleges fotón vagy pláne videofelvételen, azonnal elszörnyedünk. Újabb és újabb tökéletlenségeket fedezünk fel a testünkön, és rájövünk, hogy valójában milyen rosszul áll rajtunk a kedvenc blúzunk. A legrosszabb, hogy a férjünk vagy a barátnőnk mindezzel egy időben lelkesen magasztalja a fotót és bennünket, hogy milyen fotogének vagyunk. Mi meg arra gondolunk: ha ezt a képet mások hitelesnek látják, akkor tényleg ilyen rondák vagyunk?!

Valószínűleg nem túlzok, amikor azt állítom: a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy amikor meglátjuk magunkat egy tetszőleges fotón vagy pláne videofelvételen, azonnal elszörnyedünk. Újabb és újabb tökéletlenségeket fedezünk fel a testünkön, és rájövünk, hogy valójában milyen rosszul áll rajtunk a kedvenc blúzunk. A legrosszabb, hogy a férjünk vagy a barátnőnk mindezzel egy időben lelkesen magasztalja a fotót és bennünket, hogy milyen fotogének vagyunk. Mi meg arra gondolunk: ha ezt a képet mások hitelesnek látják, akkor tényleg ilyen rondák vagyunk?!

Szóval az a helyzet, hogy rendkívül kritikusak vagyunk magunkkal, a megjelenésünkkel – sokkal kritikusabbak, mint mások velünk. És ez százszorosan igaz akkor, ha még a kedvenc blúzunk sincs rajtunk, mármint ha meztelenül állunk – ha nem is a kamera, de – atükör elé. Sokan egyáltalán nem tesznek ilyet: inkább nem izgatják magukat fölöslegesen. Remélem, ez az írás segít nekik, hogy egyszer-egyszer mégis szembenézzenek a tükörképükkel. Mondjuk egy jobb pillanatukban. Mert lehet, hogy kellemesen fognak csalódni. Lehet, hogy ha leülnek a nagy tükör elé a földre, és tényleg alaposan megszemlélik a testüket, végül a mérleg kedvező lesz. Az pedig teljesen biztos, hogy nem egy „testi hibánk”, vagyis olyan külső tulajdonságunk, amit nem szeretünk magunkon, könnyen orvosolható. Ha testünkön akár csak négy-öt pontot is megtanulunk másképp látni, azzal nemcsak négy-öt hatalmas lépést teszünk az önismeret és az önelfogadás felé vezető úton, hanem talán még büszkék is leszünk arra, amit elértünk. Az alakunkra. Arra, amilyenek vagyunk. Lehet, hogy hamarabb, mint azt valaha képzeltük volna.

Egy nőnek legyen tartása
Nézzük, mi az, ami akár egy mozdulattal megoldható, mégis nagyot dob megjelenésünkön. Az egyik legfontosabb tényező a testtartásunk. Egy – kifejezetten a problémára szakosodott – amerikai wellnesstanácsadó, Janice Novak (angol nyelvű weboldala itt: www.improveyourposture.com) azt állítja, hogy jó néhány centivel magasabbnak és akár öt kilóval karcsúbbnak mutat a helyes testtartás. Vagy ha a másik oldalról nézzük: elképzelhető, hogy formátlanabbnak látszunk, illetve látjuk magunkat pusztán azért, mert felhúzott vállal, görnyedve járunk. A vonzó, nőies, egészséges testtartást persze gyakorolni kell. Kezdetnek képzeljük el, hogy egy zsinór tart bennünket a mellkasunktól a fejtetőnkön át, engedjük le a vállunkat és szorítsuk össze a lapockánkat. Ugye teljesen más érzés? A hátizmaink is jólesően megnyúlnak tőle.

Könnyű azt mondani
Apropó, izmok: természetesen nem hagyhatjuk említés nélkül asportolást. Az ügy ugyan triviális, de ha nem vagyunk hozzászokva, mégsem könnyű elkezdeni. Aki már régóta ebben a fázisban toporog, az próbáljon hetente kétszer egy-egy fél órát kocogni. Fél óra egyáltalán nem sok – és persze szabad olyan lassan futni, amilyen lassan csak akarunk. Már az első hét után láthatóan formálódni kezd a combunk és a fenekünk, a második héten pedig keményednek afelső hasizmaink. A mérleg ugyan még nem mutat kevesebbet, ám acélunkhoz – mármint hogy szívesebben álljunk meztelenül a tükör elé – máris sokkal közelebb kerültünk, pedig még csak két hét telt el: négyszer fél óra kocogás.
A testünknek semmi sem tesz olyan jót, mint a jóga. Segít atartást javítani, de annál többet is ad: mivel jóga közben folyton a testünk reakcióit figyeljük, közelebb kerülünk önmagunkhoz. Az egyik legnépszerűbb hatha jógával (megtekinthető például a Sivananda Jógaközpontban: www.sivananda.hu) néhány alkalom alatt elsajátíthatunk olyan pofonegyszerű (na jó, valójában összetett, de gyakorlással hamar megközelíthető) légzőgyakorlatokat és ászanákat, amelyeket otthon, egyedül is végezhetünk. Tudom, tudom: sokan nehezebben koncentrálunk a pozíciók kitartására és a légzésre, és ha egymagunkban vagyunk, könnyebben szanaszét szaladnak a gondolataink. De jógázhatunk társaságban, barátokkal is, vagy vehetünk hangzóanyagokat mesterek utasításaival, mantráival. Lelkifurdalást semmiképp ne érezzünk, ha nem sikerül mindennap gyakorolnunk, inkább lazítsunk és közben figyeljük meg, hogy testünknek milyen fajta nyújtógyakorlatokra van szüksége. Nemigen van az ember életében olyan reggel, hogy ne férne be egy kör napüdvözlet: érdemes egyszer azt is kipróbálni, milyen az, ha tényleg akkor csináljuk, amikor felkel a nap.

Füst száll a szemedbe
A pozitív önértékelés egyik kulcsa a nem dohányzás. Komolyan. Ez még egy ok arra, hogy leszokj a cigarettáról. E sorok írója egyik legfontosabb erényének tartja, hogy (már) nem dohányzik. Kutatások is alátámasztják, hogy a dohányzás és a negatív énkép között ok-okozati összefüggés van (nyilván oda-vissza). Sokan ilyenkor azt mondják: „de ha leszokom, akkor meghízom”. Erre is számtalan megoldás van. Hozz preventív intézkedéseket: én például adohányzással együtt leszoktam arról, hogy cukrot tegyek a kávéba és a teába. Friss nemdohányzóként amúgy is jobban éreztem a forró italok zamatát, és már nem akartam lemondani ezekről az ízekről.

Apró makulák
Ja persze: rengetegen élnek édesítőszerekkel, ami jó megoldásnak tűnhet, de van vele egy kis baj: az ilyen cukorkák, rágók, energiaszeletek puffasztanak. Elképzelhető, hogy ez áll a hátterében annak a jelenségnek, hogy valaki gondosan vigyáz az alakjára, mégsem teljesen lapos a hasa. Nézz végig az étrendedben szereplő édesített termékek összetevőin, és ha szorbitot, mannitot vagy laktitot találsz, próbálj megválni az adott tételtől. Lehet, hogy valójában nem is vagy annyira nyalánk, csak megszokásból ragaszkodsz az édes ízhez.
Sokan tapasztalnak libabőrhöz hasonló, kis piros pöttyöket a felkarjuk hátulján vagy a combjukon. Ez könnyen lehet, hogy nem kiütés vagy pattanás, hanem egy keratózisz pilárisz nevű, örökletes rendellenesség. A piros pöttyöktől meg tudsz szabadulni, ha heti kétszer bőrradírozol (lásd lent termékajánlónkat) és rendszeresen, naponta használsz tejsavtartalmú testápolót. A kezelés beszüntetése után azonban atünetek sajnos visszatérnek.

Ne szólj be
Ismerős jelenet? Az uszoda öltözőjében egy otromba nőszemély tapintatlanul megbámul, majd nehezen félreérthető megjegyzést tesz a csípőd körméretére. Te viszont inkább harapd le a nyelved, mint hogy más nők külsejét kritizáld (még akár a hátuk mögött is)! Aki másokat becsmérel, az magával sincs jóban, és saját önbecsülését mások leértékelésével próbálja erősíteni. Ugyanez fordítva is igaz: a másokra tett pozitív megjegyzések önmagunkra is jó hatással lehetnek. Egy szó, mint száz, dicsérjük bátran nőismerőseink alakját és öltözködését.

Szerző: Molnár Tamara, Szépségszerkesztés: Rinyu Piroska, Fotó: Nicola Majocchi/folio-ID.com

Ez a cikk Mezítelenül címmel az Éva magazin 2010. júliusi számában jelent meg.

Minden jog fenntartva.