Akik ismerték, törékeny nőnek írják le. Elvei és törekvései tették harcias amazonná. Anita Roddick élete középpontjában a környezettudatosság, az emberi jogok és az etikus gazdaság problémája állt. 2007 szeptemberében bekövetkezett, korai halála nemcsak a környezetbarát kozmetikai ipar szereplőit rázta meg, hanem mindazokat, akiket oltalmazott: a hajléktalanokat, a perui fair trade termelőket, az amerikai Fekete Párducok mozgalmának fogva tartott tagjait vagy a romániai árvákat. Milliárdokat költött évente arra, hogy a világ kevésbé szerencsés felét támogassa. „El fogom osztogatni a pénzemet” – mondta egyszer, és valóban nem mért szűk marokkal még azután sem, hogy a The Body Shopot eladta a homlokegyenest más üzletpolitikát folytató L’Oréalnak – amivel heves kritikákat váltott ki. De hogyan lett az olasz zsidó bevándorlók gyerekéből natúrproduktum-gyártó és az emberiség nagy ügyeinek élharcosa, akit Erzsébet királynő „dame commander” rangra emelt? Történetünk hősnője Anita Lucia Perelli néven a második világháború alatt, 1942-ben született az angliai Littlehampton egyik óvóhelyén a család negyedik gyerekeként. Anyja, Gilda egy kávézót vezetett (ahová iskola után és hétvégeken a négy gyerek is bejárt dolgozni), és ő vetette fel talán először az újrahasznosítás gondolatát. A szülők aztán elváltak, a mama feleségül ment volt férje unokatestvéréhez, Henryhez. Amikor Anita 18 éves lett, megtudta anyjától, hogy vér szerinti apja az addigra már elhunyt Henry, nem pedig az a férfi, akit annak hitt. Később azt nyilatkozta: a hír hatalmas megkönnyebbülést okozott neki, mert mindaddig lelkiismeret-furdalással töltötte el, hogy közelebb érezte magához Henryt, mint a vélt apját.

Nem tesz csodát, de használ

Anita Roddick a The Body Shop egyik üzlethelyiségében szülővárosában, Littlehamptonban. Magyarországon nincs ilyen üzlet, de interneten rendelhetünk a termékekből (www.bodyshop.com)

Anita tanári szakon végzett az egyetemen, sok érdekes munkát elvállalt, körbeutazta a világot, majd összeházasodott Gordon Roddickkal, és családot alapított. A férje nagy álmot melengetett: lóháton be akarta járni Amerikát. Anita mellé állt, és a különös ötlet költségeinek – meg persze a család megélhetésének – fedezésére üzleti vállalkozásba fogott, és létrehozott egy környezetbarát kozmetikai boltot (ez meg az ő régi álma volt). Az 1976-ban Brightonban megnyílt The Body Shop pici üzlet volt, melynek falait zöldre festették, hogy eltakarják a málló foltokat. Csak 15-féle terméket árultak, de azok egytől egyig természetes alapanyagokból készültek, például tejtermékekből, mert Roddick szerint „az élelmiszerek a kozmetikumok közeli rokonai”. A vállalkozás (melybe később Gordon Roddick is bekapcsolódott) harminc év alatt hatalmasra nőtt: mára 300 terméket árusítanak a világ 55 országának több mint kétezer márkaboltjában. 2004-ben a britek a The Body Shopot szavazták meg a második legmegbízhatóbb márkának. A kozmetikai cég lényegét Dame Roddick találóan fogalmazta meg: „Soha nem gondoltam kozmetikumainkat Krisztus testének és vérének. A The Body Shop egyetlen terméke sem hirdeti magát különbnek, mint amilyen valójában. A hidratálók hidratálnak, a frissítő krémek frissítenek, a tisztítók tisztítanak. Ennyi.” A cég alapelve a környezettudatosság volt: soha nem tesztelték a termékeiket állatokon, a szereket visszaváltható, illetve újratölthető tégelyekben árulták. Ez már kezdettől így volt – igaz, akkor még csak szükségből, a cégnek ugyanis nem volt elég palackja. De hát a jó célt a véletlen is szolgálhatja! A bőr- és hajápolókat is természetes alapanyagokból keverték ki, ezeknek egy részét a harmadik világból szerezték be. Döntésükkel olyan országok kis közösségeit támogatták, mint például Guatemala, ahonnan az aloé verát importálták, vagy Namíbia, ahonnan pedig a marulafa olaját. A The Body Shop híres találmánya volt a banános hajkondicionáló, és nagy népszerűségnek örvendtek az E-vitaminos készítmények.
A szókimondó és harcos asszony, akit egy újságíró egyszer úgy jellemzett, hogy pezsgő energiával fertőzi az embereket, nem csak a környezet- és állatvédelem mellett szállt síkra. Férjével együtt 1991-ben ő alapította a Big Issue című hajléktalanújságot, amely akkora siker lett, hogy most már tíz országban adják ki. Anita olyan társadalmi és egészségügyi kérdésekben állt ki, mint a családon belüli erőszak, a HIV- vagy a  hepatitisz C-fertőzés – az utóbbi vagy harminc évvel korábban őt magát is megfertőzte, amikor második szülése után vérátömlesztést kapott. Egy barátnője, Josephine Fairley, a  Green & Black’s organikus csokoládégyár társalapítója (a nálunk is rendkívül népszerű. A természetes szépség titka című könyv szerzője) azt nyilatkozta, hogy Anita Roddick „politikai cselekvéssé tette a vásárlást”. Igazán frappánsan jellemezte a The Body Shop üzletpolitikáját, mely nem azt üzeni a vevőknek, hogy „vásárolja meg ezt a szempillaspirált, és megváltozik az élete”, hanem azt, hogy „vásárolja meg ezt a  szempillaspirált, és megváltoztathatja valaki másnak az életét”.

Belülről változtatni?

Anita és lánya, Samantha Roddick. A most 36 éves Sam 2001-ben alapított szexboltot Coco de Mer néven, amely szokatlan módon főképp a női vásárlókat célozza meg

2006-ban Anita Roddick 652 millió fontért (ez az összeg kábé 234 milliárd forintnak felel meg) eladta élete főművét, a The Body Shopot a L’Oréalnak – márpedig ez a multinacionális cég közismerten nem ragaszkodik az organikus anyagokhoz, nem riad vissza az állatkísérletektől, nem foglalkozik a környezeti problémákkal (a környezetvédők szemében az is árnyékot vet rá, hogy részben a harmadik világgal ellentmondásos viszonyban lévő Nestlé tulajdona). Az üzleti tranzakció sokak előtt összeegyeztethetetlennek tűnt Roddick eszméivel és társadalmi kiállásával, úgyhogy hatalmas vitákat és őszinte megdöbbenést váltott ki. A fúzió után tanácsadói szerepet vállaló Anita Roddick a közfelháborodásra úgy reagált, hogy egy rendszert csak belülről lehet megváltoztatni. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy a nagy szakértelemmel és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező multi átvegye a The Body Shop etikus kereskedelmi elveit, és hogy például nyersanyagait a fejlődő országok termelőitől szerezze be – ami Roddick beszámolója szerint meg is valósult. „Az, hogy a L’Oréal multinacionális vállalat, önmagában még nem jelent semmit. A cég változóban van, támogatni, sőt képviselni fogja a mi értékeinket” – jelentette ki. A krémek tégelyén álló leírásból Anita szerint világosan ki kell tűnnie, hogy a termék milyen összetevőkből készült, az alapanyagok honnan származnak. Ez nemcsak az adott kozmetikumról informálja a vevőket, hanem egyszersmind más területeken is orientálja őket, és felnyitja a szemüket, hogy ne vásároljanak mondjuk olyan ruhaipari termékeket, amelyeket a „sweatshopokban” rabszolgamunkával állítanak elő. A nagy márkák kereskedelmi gyakorlatával szemben Anita Roddick lépten-nyomon hirdette, hogy „ha minden termelő csak 25 pennyvel kap többet egy elkészített ruhadarabért, már nem lesz ilyen végzetes a társadalmi szakadék”.
Anita Roddick 2007. szeptember 10-én, hatvanöt éves korában halt meg agyvérzésben. Rendkívüli utolsó útja méltó volt hozzá. Halottaskocsija egy régi lakóautó volt, koporsója környezetbarát papír és pamutvászon. Samantha Roddick, Anita kisebbik lánya azt mondta a temetésen: „Anyám olyan volt, akár a tornádó. Egy viharos égi tünemény, amely a világ minden szegletére lecsapott.”ı

Szerző: Farkas Eszter, Fotó: Europress

Ez a cikk A The Body Shop szülőanyja címmel az Éva magazin 2007. évi decemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.